„Ez pogány botrány, és közben Jézusra hivatkoznak… Förtelem” – kommentálta lapunknak Iványi Gábor az eseménysort, amelynek következtében kérdésessé vált az általa vezetett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által fenntartott intézményhálózat jövője.
A MET jóvoltából jelenleg 6 iskolacsoportban, 32 különböző tanintézményben közel háromezer gyerek tanul. Az intézmények főleg az ország leghátrányosabb térségeiben működnek (Szabolcsban, Borsodban, az Alföldön, de van iskola Budapesten is). A legtöbb régióban, az adott településeken emellett lassan ezek az intézmények az egyedüli foglalkoztatók: mintegy 800 (ha az óraadókat és számlázókat is ide vesszük, akkor közel 1000) munkahelyet tartanak fenn, valamint az önkormányzatokkal együttműködve szociális étkeztetési feladatokat is ellátnak, azaz több helyen működtetnek konyhát és biztosítanak étkezési lehetőséget a rászorulóknak.
Egyház, állam, egyesület
Mint már beszámoltunk róla, tavaly óta az új egyházügyi törvény nyomán – átláthatatlan kritériumok szerint, megfellebbezhetetlenül – a parlament dönt arról, melyik közösség lehet egyház, és melyik nem. Jelenleg 32 egyházat ismer el az állam, a MET nem tartozik közéjük. Az egyházi státusz elvesztése iskolafenntartóként azt jelenti, hogy a MET nem kaphatja meg az alapnormatíván felüli egyházi normatívát. Így az iskolák működése ellehetetlenülhet.
A nem hivatalos egyházként elismert vallási közösségeknek, amennyiben tevékenységüket folytatni kívánják, az egyesületi forma maradt, mint jogi-gazdasági státusz. A MET – bár egy 1981 óta létező, oktatási és szociális területen látványos eredményeket elérő vallási közösségként ezt megalázónak tartja – kérelmezte ezt a jogi-gazdasági státuszt. Kérelmüket elsőre formai hibákra alapozva elutasították, ők azonban fellebbeztek. Iványi Gábor megkeresésünkre elmondta: az egyesületi bejegyzés a mai napig nem lépett jogerőre, így működésük jelenleg törvényen kívüli.
„Ez teljesen méltatlan, tudják ezt a hatóságok is… nem véletlenül nem járnak a nyakunkra. Mi meg tesszük a dolgunkat, megkezdtük a tanévet. Csak azt nem tudom, hogy pénz honnan lesz majd.”
Hol a szerződés?
Az egyesületi bejegyzéssel ugyanis nem jár automatikusan a kiegészítő támogatás (az csak az egyházaknak jár), arról külön megállapodást kell kötni az erőforrás-minisztériummal. Ez pedig – eddig – nem történt meg. Annak ellenére sem, hogy Iványi augusztus 15-én tartott, kétségbeesett sajtótájékoztatójára válaszként az Emmi oktatási államtitkársága még aznap közleményt adott ki, mely szerint „alaptalanok Iványi Gábornak, a MET elnökének félelmei, mert fontosnak tartja a szaktárca, hogy az állam és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) közötti együttműködés folytatódjon”.
„Persze, azt mondták, hogy minden kész, a papírok csak az aláírásra várnak. Azt mondták, augusztus végéig meglesz a megállapodás. Ehhez képest azóta sem történt semmi, egyeztetés sem. Így jelenleg nincsen más: feléljük a tartalékainkat. Szeptemberben még ki tudtam fizetni a dolgozókat, de már csak két hét van a következő fizetésig, és nem látom, honnan lesz rá pénz.”
Az oktatási államtitkárság megkeresésünkre szeptember 20-án, csütörtökön azt mondta, a közoktatási megállapodások megkötése folyamatban van, és a MET-re is sor fog kerülni.
A túlélésért küzdenek
Közben Iványiék jogi úton küzdenek igazságukért és egyházi státuszukért. Az AB idén júliusban fogadta be utolsó beadványukat. (E szerint alkotmányellenes, hogy az egyházkénti elismerésről az Országgyűlés átláthatatlan feltételek szerint, politikai döntés keretében határoz, amellyel szemben nincs hatékony bírósági jogorvoslat. A panasz külön is támadja a törvény azon rendelkezéseit, amelyek a korábban jogszerűen működő egyházaktól megvonják az egyházi státuszt.) Augusztusban pedig Iványi a strasbourgi székhelyű Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult az ügyben.
„Az Alkotmánybíróság döntését október végére várjuk, Strasbourgból pedig, ha jól tudom, az év végén jön értesítés. Nincs kétségem afelől, hogy ezt megnyerjük, hiszen a szabályozás ordítóan alkotmányellenes, és ellene megy több nemzetközi egyezménynek is, amikhez Magyarország csatlakozott. A gond itt az, hogy az eljárás éveket vehet igénybe, mi pedig most a túlélésért küzdünk.”
A hogyan továbbról, és arról, mi lesz, ha elfogy a pénz, Iványi így nyilatkozott: „Mondhatnám, hogy ’nem izgatom magam, megnyugszom az Isten akaratában’. De inkább azt mondom – bár nem akarok túl pozitívnak tűnni, hiszen sose tudni – hogy ez túl nagy botrány ahhoz, hogy ne találjanak ki valamit. Ráadásul a helyi vezetők, a polgármesterek nagyon támogatnak minket – kár, hogy nincs nagy szavuk. Boldogok, hogy ott vagyunk, hisz a jelenlétünkből effektív hasznuk van. Mindenütt, ahol átvettünk intézményeket, jelentős haladást értünk el. Nem a közoktatásba akarunk befolyni, hanem a mélyszegénységben élőknek segítséget nyújtani – na meg cipőt és ételt adni, hogy ne legyen éhséglázadás. Nekik is csak egyszeri életük van, hadd boldoguljanak valahogy. Teszem hozzá, botrány, hogy a nyomorukért őket teszik felelőssé. Az egész társadalom érdeke, hogy velük történjen valami.”
