Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért petíciót tett közzé a bírói függetlenségért, melynek szövege alább olvasható. A magam részéről néhány gondolatot fűznék hozzá a petícióban foglaltakhoz, talán csak azért, hogy annak mondanivalóját még közérthetőbbé tegyem.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a bírói függetlenség, beleértve az egyes bírák függetlenségét, nem a bírák érdekeit szolgálja, hanem minden egyes polgárét. A polgárok érdeke ugyanis az, hogy ügyeikben a hatalomtól, a kormánytól, a parlamenttől független, megfélemlítés nélküli, elmozdíthatatlan bírák a törvények és a saját lelkiismeretük alapján döntsenek. Az elmozdíthatatlanság ugyan nem élethossziglan szól (bár vannak olyan országok, ahol igen), de azt kell jelentenie, hogy a bíró – már akkor, amikor ezt a hivatást választja – előre pontosan tudja, hogy meddig gyakorolhatja hivatását. Ha ez nem így van – és pillanatnyilag nem így van -, akkor fennáll a veszélye annak, hogy döntéseit a hatalomtól való függés miatti félelme befolyásolja, nem pedig a polgárok által keresett igazság megtalálása.
Íme a petíció:
Az elmúlt hetekben a korábbiakat követő újabb támadás érte a bírói függetlenséget Magyarországon. A köztársaság elnöke, a miniszterelnök, a kormánytöbbség és a bírói szervezet vezetői nyíltan tagadják a törvények szellemét, az alkotmányosság minimumát. Miután kiderült, hogy a Velencei Bizottság kritikáját követően az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisíti a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló rendelkezést, a bírói vezetők szó nélkül adták át a köztársasági elnökkel aláíratott és a bírák felmentéséről szóló értesítést azoknak a bíráknak is, akik csak hónapokkal ezután érik el az alkotmányellenesen meghatározott életkori határt.
Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért felszólítja a bírákat és a bírói szervezeteket, mindenekelőtt a bírói egyesületeket, hogy amit eddig elmulasztottak most tegyék meg: nyilvánítsák ki szolidaritásukat hivatásukból elüldözött társaikkal. Emlékeztetünk arra, hogy a bírói szervezetek vezetőit is komoly felelősség terheli, és tudniuk kell, ha nem lépnek fel kollégáik jogainak védelmében, őértük sem emel majd senki szót, ha sorra kerülnek.
A nyilatkozat aláírói petíciót is hirdetnek: nemcsak a bírák, hanem a független igazságszolgáltatás védelmében is követelik, hogy az alkotmányellenesen eltávolított bírákat helyezzék vissza hivatalukba, és a magyar állam a bírói függetlenség szervezeti garanciáit maradéktalanul állítsa helyre.
Tekintettel arra, hogy a bírói függetlenség nem a bírók és az igazságügy belső vitakérdése, felkérjük a demokratikus meggyőződésű polgárokat, hogy támogassák aláírásukkal a bírói függetlenség ügyét. A demokratikus szervezetek támogatását megköszönjük, de azt kérjük, hogy a petíciót magánszemélyek írják alá.
Budapest 2012. július 23.
Eötvös Károly Intézet Magyar Helsinki Bizottság Társaság a Szabadságjogokért
A petíció kiemeli a bírói szervezet felelősségét is, intve a bírákat arra, hogy „őértük sem emel majd senki szót, ha sorra kerülnek.” Erről nekem eszembe jutott egy idézet, mely Martin Niemöller, 1937-ben Sachsenhausenba deportált német protestáns teológustól származik:
“Amikor a nácik elvitték a kommunistákat, hallgattam, mert nem voltam kommunista. Amikor elvitték a szociáldemokratákat, hallgattam, mert nem voltam szociáldemokrata. Amikor elvitték a szakszervezetiseket, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam szakszervezetis. Amikor elvitték a zsidókat, nem tiltakoztam, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, már nem volt, aki tiltakozhatott.”
