Emlékük megőrzésén igyekezett a városi közösség is, az összefogás eredményeként 1928 nyarán állították fel a ma is látható oroszlános emlékművet, mely az idővel dacolva éppen 83 éve hirdeti az egykori ezred dicsőségét, bátorságát, emlékét.
Közel száz évvel ezelőtt, ugyanezen a helyen katonák sorakoztak. Háborúból tértek haza. Egy olyan semmihez sem fogható háborúból, amely nem volt más, mint generációk jövőjét megnyomorító, hangzatos eszmék mögé bújtatott borzalmas pusztítás, 15 millió ember halálát követelő esztelen és értelmetlen öldöklés. A testben és lélekben meggyötört katonák első útja ide vezetett laktanyájuk szomszédságába, a Zichy ligetbe. Jöttek, de nem parancsra, hanem mert hívta őket a kötelesség. Négy évvel azelőtt indultak el a Nagy Háborúba. Az egység visszaérkezett, de sok bajtársuk már nem tért haza soha többé. Azon a napon a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred életben maradt katonái az első világháborúban hősi halált halt bajtársaik emléke előtt tisztelegtek. Pontosan tudták és érezték, hogy ez jár. Ennyi jár az elhunyt bajtársaknak. Hogy emléküket, tetteiket csak az életben maradtak tisztelete és megbecsülése őrizheti meg. Tíz évvel később, 1928-ban az ezred katonái emlékművet emeltek a korábbi emlékjel helyébe. A talpazaton álló oroszlán azóta is védelmezi a zászlót.
Azon a helyen állunk, ahol egykoron történt a 17-esek megemlékezése. Vannak, akiket a történelem tisztelete, másokat társadalmi törekvéseik, és vannak olyanok, akiket a hagyományok megőrzése és ápolása iránt érzett elkötelezettség hozott ki a ligetbe, hogy leróják kegyeletüket Székesfehérvár egyik legismertebb háziezredének emléke előtt. Mely közel száz év távlatából is képes egybeszólítani közösségeket, és kifejezni azok összetartozását, közösen vállalt törekvéseiket- mondta el az ünnepségen Domján László vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának parancsnoka.
Majd hozzátette: nincsenek már közöttünk azok, akik el tudnák mondani a régmúlt idők történéseit. Nekünk kell ezt megtenni: tettekre buzdítani és tetteket hajtani végre annak érdekében, hogy mások is meglássák és megértsék a múltat. A létezés történelme egy folyamat, amely múltból, jelenből és jövőből áll. Ha valamelyiket elveszítjük, mindent elveszítjük. A mai nap a tiszteletteljes emlékezésé, a főhajtásé azok előtt a székesfehérvári honvédek előtt, akiket életükben dicsőség, halálukban tisztelet övezett- fejezte be gondolatmenetét Domján László vezérőrnagy.
Cser-Palkovics András polgármester, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének elnöke ünnepi beszédében elmondta: egyszerre kell szólni múltról, jelenről és jövőről. Tisztelgünk hőseink emléke előtt, akik átélték és megélték, hogy harcoltak egy nemzet biztonságáért és szabadságáért. Vajon az ő hősiességük mit rejteget a ma embere számára? Ők tettek a múlt megőrzésért, ami egy nemzet jövőjét jelenti. Ez az emlékmű, itt a 17-esek emlékparkjában, felhívja a figyelmünket, hogy mire kötelességünk emlékezni. Nekünk, az utókornak kötelességünk átörökíteni nemzedékről nemzedékre elődeink örökségét.
A koszorúzást és a főhajtást követően levetítették az “Akik jártak Doberdónál – élet az állóháború hadszínterén” című filmet, Hatos Gyula és Kele Andor alkotását a Zichy ligetben felállított óriáskivetítőn.
