4 gyermekkel és óriási szívvel áldotta meg a sors, na és persze – ahogy szakmán belül mondják – jó tollal, merthogy az egyik legszerethetőbb író a magyar kortárs irodalomban. Olyat ír, ami rólunk, nekünk szól, azoknak az embereknek, akik szeretik a humoros, de megható sztorikat. A Joseph Pulitzer- és Prima Primissima díjas Schäffer Erzsébet nem először, és minden bizonnyal nem is utoljára látogatott Győrbe, szombaton az Esterházy-palotában vendégeskedett. Magánéletéről és szakmai munkájáról, valamint az utóbbi idők megrázkódtatásairól is szívesen mesélt a szerző.
„Tavaly kaptam egy nagy pofont, ugyanis beteg lettem, és le kellett mondanom a találkozókat. Ez nagyon megviselt, hiszen nagyon sok energiát kapok vissza a közönségtől, az olvasóimtól. Nagyon megijedtem, 2 hónapba telt például mire elfogadtam, hogy nem ülhetek biciklire. Amikor megláttam, hogy a férjem elteker a kerékpárral, gonosz és irigy lettem. Irigy lettem arra, hogy ő biciklizhet. Felhívtam az orvosomat és elmondtam neki, hogy én nem vagyok ilyen, megijedtem saját magamtól” – mesélte az író. „Nagyon nehéz időszak volt ez, hiszen ilyeneket kellett leírnom, hogy: nem tudok elmenni, aztán már le tudtam írni, hogy beteg lettem, végül már azt is, hogy elhagyott minden energiám. Rájöttem, hogy nem kell mindig jobbnak lenni, és nem kell mindig a tökéletes látszatát kelteni” – tette hozzá a Nők Lapja című magazin újságírója.
A beszélgetőtárs, Werner Krisztina, miszerint csak örömet adó kapcsolatai voltak-e Schäffer Erzsébetnek, az író így felelt: “Biztosan voltak olyan kapcsolataim vagy barátaim, ismerőseim akikben csalódtam, de annyival több a jó, hogy úgy vagyok vele, a többi nem érdekel. Egyébként engem könnyen meg lehet vezetni, de csak akkor, ha valaki ügyes!” – hangsúlyozta a szerző.
A mindig vidám tollművész legújabb kötetéből, A szőlővirág illata című műből is olvasott egy rövid részletet, majd szívesen dedikálta a kiadványait. A Győr24-nek azt is elárulta, hogy nagyon szereti Győrt, így olyan mintha hazajárna a folyamatosan szépülő városba.
