Kádár Jánosról és a nevével fémjelzett – 1957-től 1988-ig terjedő – politikai korszak megítéléséről bukását követően, 1988 tavaszán készült az első közvélemény-kutatás Magyarországon – írja a cikk abból az alkalomból, hogy Kádár most lenne 100 éves. A kutatásokat a Magyar Közvélemény-kutató Intézet munkatársai végezték. „Bár Kádár személye és a Kádár-korszak megítélése már a rendszerváltás idején is erősen megosztotta a közvéleményt, személye körül alapvetően mégis inkább pozitív és egyre javuló véleményklímát jeleztek az egymást követő közvélemény-kutatások.”
Kádár lemondását követően az emberek többsége még abban reménykedett, hogy „a szabadságjogok kiszélesedésével párhuzamosan rohamléptekben elindul az életszínvonal-emelkedés, és napról napra közelebb kerülünk a fejlett demokráciák politikai és gazdasági viszonyaihoz…” De azután – különösen a rendszerváltást követően – mind többen érezték, hogy „illúzió volt a gazdasági problémák gyors megoldódásában, és látványos életszínvonal-javulásban reménykedni. A várakozásokban való csalatkozásokkal párhuzamosan indult el Kádár János, és a Kádár-korszak felértékelődése is.”
A kádári politikai életmű megítélésében érdekes változások zajlottak: míg bukását követően még csak az emberek 33 százaléka, halálakor már 49 százaléka vélekedett úgy, hogy mindent egybevetve Kádár János politikája hasznos volt az ország számára, és 25-ről 15 százalékra csökkent azok aránya, akik inkább károsnak értékelték ugyanezt. Halálakor az emberek háromnegyede úgy gondolta már, hogy a magyar politikai élet egyik legnagyobb formátumú személyisége távozott, és három ember közül kettő úgy vélte, hogy halálával a magyar nép egyik nagy jótevőjét vesztette el.
Kádár politikai pályafutásáról csaknem mindenki tudott valami kiemelkedő pozitívumot említeni, és alig néhány százalék volt azok aránya, akik úgy vélték, semmiféle elismerésreméltó teljesítmény nem fűződik nevéhez. Legfőbb hibájaként a sztálini hatalmi struktúra egyes elemeinek továbbélését, az eladósodást és Kádár megalkuvásait, gyengeségét rótták fel az emberek.
„Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltás idején a kádárizmus második legsikeresebb periódusának az 1957 és 1960 közötti korszakot ítélték az emberek, ugyanazt a periódust, amelyet a kor kutatói egyöntetűen a megtorlás éveiként emlegetnek.” Értékelésben az első helyen a 60-70-es évek időszaka áll!
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
