Művészek, egykori politikustársak és tisztelői kísérték utolsó útjára Csurka István szombaton Budapesten a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Az életének 78. évében, február 4-én elhunyt Csurka Istvánt méltatva Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke “küzdőtársról, barátról” emlékezett meg. Leszögezte: Csurka István radikális volt, de nem szélsőséges, életútját a magyarság iránti szeretet határozta meg.
Kiss Gy. Csaba, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja az íróról, a szervezet egykori tagjáról beszélt. Kiemelte: Csurka István a magyar dráma megújítója volt, életműve a legnagyobbakéhoz mérhető. Felidézte, hogy az írónak pályája során megadatott siker éppúgy, mint a cenzúrával való küzdelem, az elhallgattatás is.
Kovács László, a Magyar Igazság és Élet Pártjának alelnöke megjegyezte: a párt elnökének halálával “a hallgatás falai”, amelyek az életművet övezték, leomlottak. Kovács László a spártai Leonidasz hadvezérhez hasonlította a politikust, a megmaradt pártot pedig ahhoz a háromszáz katonához, akik életüket áldozták a perzsa haderővel szemben.
Dörner György, az Új Színház igazgatója Reményik Sándor a Halotti beszéd a hulló levelekhez című versével búcsúzott az írótól.Az ’56-os hősök parcellájában lévő sírnál a gyászoló tömeg elénekelte a Himnuszt, majd tapssal búcsúztak Csurka Istvántól.
