A záruló esztendő szegedi politikai folyamatai tükrözték azt a politikai-hatalmi zavart, ami a választások után kialakult, a világos vezetési struktúra hiányát. A politikai történések meghatározó motívuma a „húzd meg, ereszd meg,” számos esetet lehet az elmúlt évből felmutatni, amikor egy döntést akár néhány héten belül megváltoztatnak:
- Kap pénzt a Mars térre a város, vagy nem?
- Először azt mondják, megvizsgálják a cégeket, hogy eldöntsék, ki a jó cégvezető, aztán inkább mégis leváltják őket és utólag vizsgáljuk meg tevékenységüket.
- Lesz költségvetés vagy sem?
- Átírja a Fidesz a költségvetést, vagy sem?
- Adjon a város plusz 330 milliót az IKV-nak, vagy mégsem?
- Az átvilágítás egy évig tartott, végig vontatottan haladt, majd a bizottság tagjainak lecserélése és hosszabb szünetek után egyszer csak vége lett. A vizsgálat eredménye legalább annyira kellemetlennek bizonyult a Fidesznek, mint a vizsgált cégvezetőknek.
- Megy Tápéra a nevelőotthon, vagy marad Újszegeden?
- Be kell-e zárni a Belvárosi Mozit?
- Csináljon-e Kligl pályázat nélkül szobrot?
- Emeljék-e a közüzemi díjakat?
Ez a folyamatos össze-vissza döntés elég nyilvánvalóan a Fidesz azon elhatározásának következménye, hogy vezetői nem vállaltak alpolgármesteri tisztséget. A döntések előkészítése így szétcsúszik, még ha úgy is gondoljuk, a Fidesznek nem az volt a szándéka, hogy ilyen és hasonló ellentmondásos helyzetek sorát teremtse meg. Az eredeti cél inkább egyfajta közgyűlési-bizottsági-tanácsnoki kormányzás bevezetése lett volna, de a város számára is láthatóan a Fidesznek a Jobbikkal történt „nem ortodox” koalíció megkötését követően sem sikerült stabil vezetési struktúrát kialakítania, hiszen folyamatos egyeztetésre és konfliktusra kényszerült hol a polgármesterrel, hol Keresztúri Farkas Csabával.
A szervezeti struktúra ilyen visszahatása a történésekre nem meglepő azok számára, akik foglalkoztak valaha nagy szervezetek működésével, vagy dolgoztak ilyen helyen. Az nem véletlen, hogy a nagyvállalatok folyamatosan próbálják vezetési struktúrájukat tökéletesíteni, döntéseiket hatékonyabbá tenni. És az sem véletlen, hogy nem fogunk olyan vállalatot találni, amelyik ilyen, világos kompetenciákat nélkülöző, operatív szempontból kifejezetten zavaros működést alakít ki, mint a szegedi Közgyűlés.
Visszatekintve érdekes az is, hogy a széttagolt felelősségi rendszer (az egymást is ellenőrző bizottságok és tanácsnokok) a Fidesz politikai kommunikációját is széttagolttá tette. Miközben éveken át ekézték a villamos nagyprojektet, a végén igyekeztek a hivatalos átadás előtt is átadni az elkészült beruházásokat. Tették ezt annak ellenére, hogy korábban az autósok szószólójaként jelentek meg. Hüvös képviselő az alsóvárosi kábelügyben került sajátjaival konfliktusba, Juhász képviselői a tápéi nevelőotthon ügyében. A Fidesz a fennebb említett ügyekben számtalanszor került abba a helyzetbe, hogy megváltoztatta álláspontját, ami így összességében a világos politikai stratégia hiányára utal, amit a vezetési struktúra széttagoltsága felerősített.
Nem javítja helyzetüket, hogy miközben folyamatos belső feszültség van a megegyezésre hajlók és a konfliktuskeresők között, felépült egy másik törésvonal: a Fideszben sem csak a Póda Jenő típusú üzletelő magatartás jellemző. A képviselők egy jelentős részét egyre jobban zavarja a városi cégek körül megjelent gazdasági holdudvar és nem azért, mert „őt kihagyták”, hanem mert nem azért politizál, hogy abból gazdagodjon meg. (Igen, a Fideszben is van ilyen.) Ez a típusú feszültség nem fog nyilvánosan megjelenni, de mindenképpen rombolja a frakció belső koházióját.
Miközben szegény Fidesz ilyen zavaros kommunikációs szituációba került, a Botka tábor – a Best of Szeged által egyébként egy éve pontosan megjósolt módon – folytathatta a maga évek hosszú során begyakorolt kommunikációs sémáját. Ez alapvetően az építkező polgármester imázsa, aki korábban is egy akadékoskodó ellenzékkel küzdött, de a mostani körülmények között egyenesen védelmezi a fejlesztések eredményeit. Utóbbi a döntési struktúra megváltozása miatt nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen az előző ciklusokban az történt, amit a polgármester csapata eldöntött, jelenleg viszont egyeztetési kényszere van. Ezt az egyeztetési kényszert Botka sikerrel fordította át az eredmények, vagy a város működőképességének védelmezéséről szóló vitává, amire ráadásul a Fidesz konfliktuskereső fele szíves-örömest ugrott is.
A hagyományos Botka kommunikációt erősíti az is, hogy fennmaradt a korábbi vezetési struktúrából adódó megnyilatkozási séma is: az általános alpolgármester Solymos László legtöbbször a humán szférát érintő ügyekben jelenik meg, a költségvetést érintő kérdésekben a Szentgyörgyi Pál volt gazdasági alpolgármester továbbra is aktív és hasonlóképpen Nagy Sándor volt fejlesztési alpolgármester rendszeresen nyilatkozik meg városfejlesztési kérdésekben. Nagy (és a Szabad Város Egyesület) ráadásul kapcsolódási pontot jelent az egykor jelentős szegedi SZDSZ-es szavazótábor számára is, ami valószínűleg mérhetően csökkenti az LMP önkormányzati szavazótáborát, ami feleakkora, mint amiben országgyűlési választáson reménykedhetnének Szegeden. (A hagyományos MSZP-s tábor megőrzése láthatóan nem okoz gondot a polgármesternek.)
