Pokorni Zoltán a pénteki zárószavazáson hasonlóan a köznevelési és szakképzési törvényhez nemmel voksolt az új felsőoktatási törvényre. A jogszabályt a képviselők 243 igen szavazattal, 37 nem ellenében hagyták jóvá.
A korábbi oktatási miniszter azt mondta, hogy szándékát előzetesen jelezte a kormányfőnek, aki tudomásul vette azt, és mint mondta, nem próbálta meggyőzni az ellenkezőjéről.
A Fidesz alelnöke azt mondta, döntésekor több szempontot mérlegelnie kellett. A jogszabály erényei közé sorolta, hogy szakít azzal a gyakorlattal, ami az intézményeket, a “falakat” finanszírozza, és áttér a diákok támogatására, azaz a közösség nevében állami vagy részállami ösztöndíjat kapnak a legjobbak. Azt is elfogadhatónak tartotta, hogy a fiatalok egy része önköltséges képzésben vesz részt, ha megfelelő diákhitel járul ehhez annak érdekében, hogy a szegény családok gyermekei is tanulhassanak.
Számos olyan elem is megjelent azonban a törvényben, amely szűkíti a szegényebb gyermekek lehetőségeit. Ezek közé sorolta, hogy felvételi követelményként írták elő a “C” típusú nyelvvizsgát, ami az utolsó pillanatban került csak ki a javaslatból. Ugyanakkor benne maradt a szóbeliztetés lehetősége a törvényben. Pokorni Zoltán szerint ez kizárólag független vizsgabizottság előtt képzelhető el, és nem az érintett intézmények részvételével, máskülönben visszahozza a szubjektivizmust, és visszahozhatja azt a kilencvenes évek elején létezett “urambátyám világot”.
A politikus nehezményezte azt is, hogy a nyelvvizsga-amnesztiára vonatkozó javaslatot a kormány az utolsó pillanatban kiegészítette egy plusz feltétellel. Eszerint mégsem kérhetik az intézménytől a diákok három év után a diploma kiadását, ezt az intézmény saját maga által szervezett nyelvtanfolyamának elvégzéséhez kötik. Pokorni szerint ennek kötelező előírásával az intézményeket is korlátozzák, amelyek nem dönthetnek úgy, hogy egy adott szakmánál ez elengedhető.
Pokorni Zoltán fájlalja azt is, hogy a törvény különbséget tesz a gimnáziumban, illetve általános iskolában tanító tanárok képzési ideje, módja és bérezése között is, amivel “felszeleteli a pedagógusképzést”. Ezzel visszatérnek az 1997 előtti időszakhoz, a szegmentált, provinciális tanítóképzés világához, ami nagyon sajnálatos – összegezte.
