„Történeti tény, hogy Bajnai Gordon miniszteri, majd miniszterelnöki közbenjárása nélkül ez a projekt hamar elakadt volna a hivatali és adminisztratív útvesztőkben. Ahogy az is tény, hogy a 2010 áprilisában Orbán Viktor vezetésével felálló új kormány is megadott minden lehetséges támogatást a sikeres lebonyolítás érdekében.”
A fenti idézet mindkét mondata Schmidt Mária szájából hangzott el kedd délelőtt a Terror Házában. S hogy még inkább megzavarodjék a közéletet merev dichotómiában szemlélő állampolgár, a közönség soraiban a legnagyobb békességben ült egymás mellett Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Bajnai Gordon exminiszterelnök. Ha politológusok lennénk, remek kis elemzést rittyentenénk e helyzetből különböző százalékú valószínűségekkel, látens koalíciókkal, markáns, ám annál titkosabb erővonalakkal. Így azonban csak azt kérjük: elemzők, elemezzetek!
Az emlegetett projekt nem más, mint az „Emlékpontok – mondd el, hogy tudjuk!” program. Remek idea félmilliárd forintból, s hogy teljes legyen az örömünk, a cechet Brüsszel állta. A lényeg: hatvankilenc magyar iskola ezer diákja összesen háromezer-kétszáz interjút készített idős családtagokkal az 1945 utáni „magántörténelemről”. Felszabadulásról, átmeneti időszakról, kommunista fordulatról, Rákosi-éráról, ötvenhatról, kádári konszolidációról és hanyatlásról, rendszerváltásról. Az öregek kis híján feledett sztorikat mesélhettek, a gimnazisták kérdezhettek, sőt töri tanáraikkal együtt kimozdulhattak az osztálytermekből, a történészek tonnányi spéci oral historyval gazdagodtak, az iskolák remek segédanyaghoz jutottak – mindenki boldog.
Most már „csupán” fel kell dolgozni a nyersanyagot, amihez a Schmidt Máriát (folyton Schmittre jár a klaviatúránk, erről is Pali bácsi tehet, szegény) segítő Gerő András történész egyet kért a hivatalos projektzárón: pénzt, a kormánytól.
Fotó: Kummer János
Hivatalból Navracsics Tibor is szót kapott a rendezvényen. A közigazgatás és az igazságügy minisztere saját családi minihistóriákkal lepte meg az egybegyűlteket. Először is: „Az én dédnagyapám volt Balatonalmádiban az első taxis.” Aztán: „Apai dédnagyapám nagy valószínűséggel üzlettársa volt Semjén Zsolt anyai dédszüleinek, akiknek Kaproncán volt gőzmalmuk, az én apai dédnagyapámnak pedig Kapronca környékén voltak bérelt földjei. Az első gőzmeghajtású cséplőgépet ők üzemeltették Flavóniában.” Továbbá: „Hogy az én édesapám 1956. október huszonharmadikán nem került a Rádió székháza elé, hanem a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél visszafordult, annak oka az volt, hogy előző nap vett egy cipőt, ami új cipő lévén szorította, ezért úgy döntött, a Rádióhoz nem megy el, inkább hazamegy a Ráday utcai kollégiumba.” És: „1941 decemberében olyan hideg volt Balatonalmádiban, hogy ugyan az én nagyapám asztalos lévén forgáccsal és fűrészporral jól befűtött a kályhába, de elaludt a tűz, és az én édesanyámnak, aki akkor kilenc hónapos csecsemő volt, kis híján elfagyott a lába.”
Navracsics szerint az intimus magántörténeteket „bizonyos történelmi távlatból” történelmi ténnyé nemesednek, és „ezt megörökíteni a nemzeti emlékezet fenntartása”.
Némi alig áthallásos aktuálpolitikát (és visszafogott arculatépítést) a következő szakasz csempészett a beszédbe: „Örömmel mondhatom, hogy miközben naponta arra hivatkozunk, és azon kesergünk, milyen kár, hogy kormányról kormányra mindent újraírunk, vannak olyan apró szálai az életnek, ahol a folytonosság legalább ennyire fontos.”
És még egy, Schmidt Mária szavaira rímelő gesztus: „Köszönöm a jelen lévő Bajnai Gordonnak, hogy annak idején, mint az európai uniós forrásokért felelős miniszter támogatásra méltónak találta ezt a vállalkozást.”
Fotó: Kummer János
Az Orbán-puncs Navracsicsnál elmaradt.
Navracsics Tibor és Schmidt Mária után vártuk nagyon, hogy Bajnai Gordon is mond valami duplafenekűt, de egy jó napot kívánokon túl másra nem volt hajlandó. Vár, hallgat, hagyja patinásodni a szinte pártok feletti válságmenedzser miniszterelnök imidzst; a tavalyi választási bukást eltolta magától, társadalomkutató alapítványt finanszíroz, amerikai egyetemen tanít pár hónapot, és most fideszes potentátok dicséretében fürdette meg orcáját. Aztán majd előbújik 2013 végén, ha olyan lesz a helyzet. Ha meg nem lesz olyan, az idejéből kitelik még n-szer négy év türelem. Hogy őt is megoralhisztoriztathassa egyszer az unokája.
