A kormánypárti képviselőknek eljuttatott „Valótlanságok és tények az új köznevelési törvénnyel kapcsolatban” című kommunikációs segédanyag cáfolni igyekszik egy tucat, a törvénnyel kapcsoltban felmerült – Hoffmann Rózsáék szerint – „gyakori tévedést és szándékos tévinformációt”. A nyolcoldalas – az FN24 birtokába került – dokumentum alapján a képviselők megtudhatják az „igazságot” e kérdésekben.
A legszebb állítás szerint például nem igaz, hogy a törvényben leírt új munkaidő-számítás fokozza a pedagógusok túlterheltségét. Hogy miért? Mert az „értelmes munka sohasem teher, hanem hivatás, elköteleződés, életforma”. Ezek szerint a tanárok örülhetnek, hogy a mostani kötelező heti 22 órájukhoz az igazgató még 10-et elrendelhet, hiszen ez náluk nem teher, hanem életforma.
Fotó: Kummer János
A kommunikációs terv részletezi is az ezzel kapcsolatos két gyakori tévhitet: „Az egyik szerint heti 32-re emelkedik a kötelező óraszám, a másik szerint heti 10 órát a tanáriban kell üldögélni. Mindkét elmélet meglehetősen ijesztő képet fest a jövőről, és egyik sem felel meg a valóságnak.” A törvénytervezet szerint a kötelező heti 40 órás munkaidő 80 százaléka, azaz 32 óra az úgynevezett kötött munkaidő, ezt az intézményvezető által meghatározott feladatokkal kell eltölteni. Ennek 55-65 százaléka a nevelő-oktató munkával (tanóra, szakkör, sport) lekötött idő, a fennmaradó résszel az igazgató által meghatározott feladatokat kell ellátni a tanároknak. „Vagyis egyértelműen kiderül, hogy nem igaz az, hogy a 32 órában fognak tanítani a tanárok. A jelenlegi törvény a 22 óra mellé 6 túlórát engedélyez, vagyis 28 órája is lehet egy tanárnak. A tervezet szerint maximum 26!” – írja bizonyító erejű konklúzióját az államtitkárság.
Ez azonban csúsztatás. A törvény szerint az igazgató a pedagógust a nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokra, tanulói felügyeletre, továbbá eseti helyettesítésre kötelezheti. Tehát, lehet, hogy a matektanár nem fog több mint 26 szakórát tartani egy héten, de ezen felül még hat óra helyettesítést, gyermekfelügyeletet bizony el kell majd látnia „elköteleződésből”. Ez a „jó hír” tovább árnyalódik, ha ide idézzük a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete adatait, amelyek az új munkaidő-számítással egyidejűleg „csodafegyverként” bevezetett pedagógus-életpályamodell béremelését írják le. E szerint például egy 30 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkező, egyetemet végzett tanár a mostani 2120 forint helyett 2180 forintot fog keresni egy óra magtartásával. A Gloviczki Zoltán által drámai fizetésemelésnek nevezett aktus után tehát minden óra nyomán 60 forint többletpénz üti a pedagógus markát.
A kommunikációt segítő dokumentum azt is leszögezi: nem igaz, hogy az állam elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat. Ezt azzal indokolják, hogy azt a kétezer főnél nagyobb települések visszavehetik az államtól. De hogy vehetik vissza az államtól, ha azt az nem vette el először? És mi van a kisebb településekkel? A dokumentum szerint az sem igaz, hogy a kormány százával akar iskolákat bezárni. Ez a passzus végül tényleg kikerült a törvénytervezetből, de korábban, amikor ezek a hírek – nem mellesleg a kormány által megrendelt Ecostat-számítások alapján – elterjedtek, még benne voltak.
A dokumentum szerint az sem igaz, hogy a tankötelezettségi kor leszállítása fiatalok ezreit löki ki a rendszerből. Itt Hoffmann Rózsáék arra hivatkoznak „az igazság-bekezdésben”(sic!), hogy 2010-ig ugyan a tanköteles korhatár 16 év volt, mégis csaknem az összes 15-19 év közötti fiatal nappali tagozaton tanult, s mint írják, ez bizonyára a jövőben is így lesz. Leszögezik azt a korábban is hangoztatott érvüket, hogy a korhatár csökkentésével a kormány lehetőséget ad arra, „hogy a tanulás helyett inkább dolgozni kívánó fiatal szakmát tanulva kiléphessen a munka világába”. Azt most sem részletezik, hogy a szakképzetlen fiatalok milyen munkát kapnak majd a munkaerőpiacon.
Az is hazugság a dokumentum szerint, hogy a törvény egyes intézkedései szegregációhoz vezetnek. „A Nemzeti köznevelésről szóló törvény egyik legfontosabb célja az integrált oktatás. Ám ezt nem a feltételek biztosítása nélkül bevezetett, kudarcba fulladt liberális úton kívánja megvalósítani.” Majd leírják a „megoldást”, először elkülönítünk felzárkóztatás céljából, hogy aztán integrálhassunk. Erre már volt példa Magyarországon is, és nemzetközi szinten is: soha nem valósult meg az elkülönítés utáni integrált oktatás.
Nem igaz, hogy a Nemzeti alaptanterv (Nat) kiszorítja a kompetencia alapú oktatást – állítják. Mivel az új Nat egyelőre vagy nincs kész, vagy elhisszük, vagy sem, hogy „a Nemzeti alaptanterv megteremti az ismeretek és a kompetenciák harmóniáját”. (Az eddigi tapasztalataink az államtitkársággal nem túl bíztatóak.)
Az viszont biztos új hazugág, hogy „Nem igaz, hogy a Nat-hoz kidolgozott kötelező kerettantervek megszüntetik a pedagógusok szakmai önállóságát, hogy csökken a pedagógusok szakmai önállósága”. A törvény ugyanis azt írja le, hogy a központilag előírt alaptantervhez kialakított mindössze két kerettanterv közül kell majd választania az iskolának, ehhez egy-két tankönyv áll majd rendelkezésre, s most mindössze 10 százalékos eltérést enged az egyes intézményeknek a „tantervi elhajlásra”, az eddigi 30 helyett. „A tananyag 10 százalékának meghatározása pedig teljes egészében a nevelőtestület joga. Ez olyan szabadság, amellyel valóban élni tudnak a pedagógusok” – véli az államtitkárság.
Arról lapunkban is sokszor írtunk már, hogy a több mint egyéves társadalmi konzultáció mennyire álságos volt, a kommunikációs terv ezt is cáfolja. Kifejti, hogy a pedagógusok többsége támogatja az új törvényt, csakúgy, mint a szakmai szervezetek nagy többsége, az OKNT, az Országos Kisebbségi Bizottság pedig megszavazta. Ez utóbbi kettő tény, de nem tudni, mire alapozták a pedagógusok támogatottságát. „Az államtitkársághoz érkezett levelekben és az országjárás során személyesen pedagógusok százai adnak hangot egyetértésüknek. Az aggodalmak és elutasítások rendszerint politikai nézetkülönbségeken, félreértéseken és hiányos vagy szándékosan torzított információkon alapulnak.” Nyilván – szerintük – ez mozgatja a ma is a Kossuth téren demonstráló szakmai civilszervezeteket, ez volt az oka az OKNT-elnök lemondásának, a szakszervezetek tiltakozásának, és több ezer pedagógus is csak ebből az okból írta alá a budaörsi gimnázium tiltakozó felhívását. Ezért támadja a törvényt az ellenzék minden pártja mellett a kormánypárti képviselők egy (nem tudni mekkora) része is.
A záró – alapvetően hangzatos szlogeneket tartalmazó – gondolatoknál olvashatják a képviselők, hogy Magyarország megújítása nem lehet teljes az oktatási rendszer – legyen szó köz- vagy felsőoktatásról – gyökeres újjászervezése nélkül.
Ez igaz, de az újjászervezés önmagában nem jelenti a jelen rendszertől jobb, hatékonyabb, igazságosabb rendszer kialakítását. Épp Hoffmann Rózsa szokta mondani: attól, hogy valami új, még nem biztos, hogy jó.
