A távirati iroda Veszprém környékéről számolt be az apró bogarak inváziójáról, lapunk egyik munkatársát pedig egy bakonyi kiránduláson késztette meghátrálásra az esetlenül repkedő katicák tömege. A meleg időt kihasználva a rovarok ilyenkor védett, téli menedéket keresnek, és ügyesen élnek az emberi környezet nyújtotta lehetőségekkel: előszeretettel húzzák meg magukat épültek, autók, sőt a lakások rejtett zugaiban. A probléma pedig sokkal komolyabb annál, mint hogy nem kívánt albérlőkkel kell töltenünk a telet.
Nem a Magyarországon őshonos bogarakról beszélünk ugyanis, hanem a Távol-Keletről behurcolt harlekinkaticáról. A faj megfigyelésével foglalkozó Harlekin Projekt honlapja szerint a kényszerű együttélés egyedül a betolakodónak kellemes. A lakásokba télre beköltöző állatok ugyan nem veszélyesek, de egyeseknél a testükben található vegyület allergiás reakciókat válthat ki és meglepő módon a harlekinkatica meg is haraphatja az embert. Ennek következtében a bőrön pirosság és enyhe duzzanat keletkezhet a befecskendezett emésztőenzimnek köszönhetően.
Nagy és agresszív
Emellett még természetbarátok számára is sokkoló élmény lehet, amikor melegebb téli napokon akár százával másznak elő a lakásban a bogarak. Az embernek csak kellemetlen, de a hazai katicákra egyenesen életveszélyes a távol-keleti rokon megjelenése. A harlekinkaticáról is elmondható ugyanis, hogy a többi özönfajhoz hasonlóan nincsenek természetes ellenségei, ezért gyorsabban képes szaporodni, mint a már rég itt élő rokonaik. Ezen felül az apró bogár gyorsan és jól alkalmazkodott hazánk éghajlatához, az őshonos katicafajokkal pedig nemcsak verseng a táplálékért, hanem előszeretettel meg is eszi azok petéit, lárváit. 
Fotó: Nagy Lajos/MTI
Nagy testmérete kiváltképp veszélyes vetélytárssá teszi, és sokkal ellenállóbb minden vegyszeres kezeléssel, biológiai védekezéssel szemben is, mint a magyarországi fajok. Magyarországon elsősorban a hétpettyes, a kétpettyes és a szemfoltos katica rovására terjeszkedik – átütő sikerrel. Nevét egyébként onnan kapta, hogy számtalan színváltozata létezik, nehéz felismerni és elkülöníteni az őshonos fajoktól. Eredetileg a távol-keleten, Szibériában honos, de természetes módon fordul elő Kínában, Japánban, Mongóliában is. Európában 2002-től kezdve terjed rohamosan, mára a kontinens legtöbb országában meghonosodott.
A hétpettyes túlélése a tét
Az 1990-es években Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban kezdték meg a harlekinkatica kereskedelmi árusítását, a gazdák biológiai védekezésben használták fel, mint ragadozó fajt. Magyarul: a növényi kártevőket, mint a levéltetvek nem permettel pusztították, hanem rájuk szabadították a nagy étvágyú katicát. Nagyobb és falánkabb, mint európai rokonai, ezért választották a gazdák a hazai helyett. Ami azonban jót tett a biogazdaságnak, „kiszabadulva” a természetbe óriási károkat okoz Európa-szerte.
A mai állapotok alapján nagyon úgy fest, hogy hazai a katicafajok napjai meg vannak számlálva. A természetvédelmi szakemberek felvették ellene a harcot amihez a lakosság segítségét is kérik. Megfordítva fogalmazhatunk úgy is, hogy a hétpettyes katicát kell megmentenünk.
