Belföld

Kósa Lajos: Mi sem tudjuk a tutit

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2011. 11. 02. 08:01

Kétrészes interjút közlünk Debrecen polgármesterével. Az elsőben főleg bankozunk, de az is kiderül, 2019-ben ki lesz a bajnok. A Fradi.

kósa lajos (kósa lajos)
Fotó: Kummer János

Ön azt nyilatkozta a minap a köztévében, „nincs realitása annak, hogy a kormány újra hitelcsomagot kér az IMF-től”. De mi van akkor, ha a befektetők úgy döntenek: nem hajlandóak európai állampapírokat vásárolni? Ki finanszírozza majd az állam törlesztőrészleteit?

A következetes gazdaságpolitikai irány és a szigorú költségvetési politika hatására a piacok elfogadják a magyar állampapírokat, így egyelőre ezen nem törjük a fejünket.

Pedig ez egy előretekintő, tervező kormány. De hadd mesélem: valamelyik fideszes képviselőtől hallottam a devizahitelek forintosítása kapcsán, hogy olyan érzése van, mintha Lékó Péter egy sakkpartiját bámulná. Nem érti a konkrét lépést, de reménykedik benne, hogy a mester fejében a következő tíz húzás is összeállt, és nem csupán elnézte a métát.

A politika csapatmunka. Én sem látom át a munka törvénykönyve vagy az agrárrendtartás minden kérdését, és erre nincs is szükség. Abban bízom, hogy Ángyán tanár úr és Fazekas miniszter úr gondolatai az agrárium átalakítására helytállóak. Alighanem az ön fideszes beszélgetőtársa nem közgazdász, így nem kell tökéletesen értenie a devizahitelesek megsegítésének összes elemét. Kétségtelen, hogy a rögzített árfolyamon történő átváltás kockázatai jelentősek, de valamit tennünk kell a devizakitettségünk ellen. Az nem lehet, hogy ugyanolyan vegetálással teljen az idő, mint az előző két kormány alatt. Az a biztos tönkremenetelhez vezet.

A devizaalapú hitelszerződések zöme a Raiffeisennél és az Ersténél köttetett. E két pénzintézet most rengeteget bukik a kötelező átváltással. Szerencsés kormányzati ötlet nekimenni két erős osztrák banknak?

Szerencsés volt ellopni Bocskai koronáját Kassáról az osztrák testvéreknek? És az aradi tizenhármak kivégzése? Nem hiszem, hogy a politikai kérdéseket szerencsés–nem szerencsés alapon kellene megítélnünk. A magyar devizahitelesek megsegítésére mindenképpen tenni kellett valamit, még akkor is, ha ez konfliktusokkal jár.

Nem hiszem, hogy a bankok ily széles történelmi perspektívában gondolkodnak.

Akkor én is visszatérek a kérdésére. Hogy szerencsés ötlet-e a jelzett két pénzintézet ellenében dönteni, nem tudom. De az biztos, hogy amíg bennünket a választók választanak, nem a bankok, addig úgy helyes, ha a választóink helyzetén próbálunk javítani és nem a bankokén. Ráadásul a miénk igazságos lépés, hiszen megosztjuk a kockázatot. Mert az nincs rendjén, hogy amikor fut a szekér, halálra kaszálják magukat a bankok, aztán amikor beüt a baj, az egészet rátolják a hitelesekre. Megjegyzem, ez számukra is veszélyes, hiszen ha a magyar társadalom belefullad ebbe a problémába, akkor ez a két bank jól beszorul néhány százezer eladhatatlan ingatlanba, és akkor kicsit nagyobb veszteséget lesz kénytelen benyelni, mint most. Ez jó lenne? Szerintem a bankok jussanak hozzá a pénzükhöz rögzített árfolyamon, az emberek meg lélegezhessenek fel – a kormánnyal együtt.

kósa lajos (kósa lajos)
Fotó: Kummer János

A két osztrák bank – akár a saját kormányán keresztül – keresztbe tud tenni Brüsszelben Magyarországnak?

Ez egy nagy küzdelem, melyben én a magyar kormányra esküszöm, hiszen nem banki ügyvezető vagyok, hanem törvényalkotó. Az unió pénzügyi rendszere hatalmas bajba sodródott, amit közösen hoztak össze a bankárok, a hitelminősítők és az EU felelősei, és olyan nincs, hogy az egyik szereplő most is csak nyerni akar.

Tartsunk a bankok bosszújától?

Bármilyen furcsa, mi sem tudjuk a tutit. Valószínűségekkel számolunk. A bankok mindent megtesznek, de az EU-nak nagyon nem érdeke bedönteni Magyarországot. Pláne, hogy mi olykor használható javaslatokat tudunk megfogalmazni a gazdasági válság leküzdésére, lásd a bankadó ötletét, amit – kissé módosított formában – most az egész kontinensen bevezetnének.

Önnek ötvenmilliós, frankalapú tartozása van. Él a forintosítás lehetőségével?

Valószínűleg.

Bő tízmilliót spórol majd.

Spórolok? Amennyi forintot felvettem svájcifrank-alapon, annál most jóval több a tartozásom, pedig meglehetősen nagy részleteket törlesztek évek óta. Mindez úgymond az árfolyamveszteség miatt van. Ha most egy összegben végtörlesztek, még mindig többet fizetek, mint amennyit eredetileg felvettem. Hol itt a spórolás? Legfeljebb a veszteségem csökken.

Honnan teremti elő a pénzt?

Ahonnét sok mindenki más: forintban kölcsönkérek, és megpróbálom értékesíteni néhány egyéni vagyontárgyamat.

Az önnel holtversenyben legeladósodottabb képviselő, Rogán Antal nyilatkozta: ő ugyan nem forintosíthat, de ha tehetné, a „haszon” egy részéből jótékonykodna. Ön kíván jótékonykodni abból a tízesből?

Aki nyer az átváltáson, az ezt megfontolhatja. A veszteség csökkenését, annak szétterítését viszont nehezen tudom elképzelni, hogyan is kellene csinálni. Jobb szeretek a bevételeimből adni – egyebek mellett az összes sajtóperemből származó pénzt a debreceni gyermekklinikának utalom.

Mennyi az?

Közel hárommillió forint az eddigi mérleg, ezzel az egyik legnagyobb támogatójuk vagyok. Az elvi álláspontunk az, ha a parlament a magyar állampolgárokat általánosan érintő pozitív döntést hoz, az a normális, ha nem rekeszt ki abból senkit sem. És: ha az embereket negatívan érintő döntést hoz, az alól a politikusok nem lehetnek kivételek. Ellenpélda volt, amikor a szocialisták és a liberálisok 2002-ben kormányra kerülve megszüntették az állam támogatta lakáshitelt, de az utolsó pillanatban néhányan – Magyar Bálint miniszter, Csabai Lászlóné lakásügyi megbízott és sokan mások – még éltek a lehetőséggel. Ők szűkítették a lehetőségeket, mi pedig tágítottuk azokat.

kósa lajos (kósa lajos)
Fotó: Kummer János

A hitelátváltás szeptember eleji bejelentése előtt a tőzsdén állítólag jelentős összegű, a forint gyengülésére játszó tranzakció köttetett, az ügyben a PSZÁF is vizsgálódik. A szocialisták azt gyanítják: a Fideszből idő előtt kiszivárgott információkkal éltek vissza egyesek. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy az infó kikerült a döntéshozói körből?

Nem.

Mekkora ez a kör?

Szűk.

Ön benne van ebben a körben?

Tudtam róla, hogy végigszámoljuk ezt a forgatókönyvet is.

Spekulációról szóló pletykák keltek lábra tavaly nyáron is, amikor előbb ön, majd Szijjártó Péter nyilatkozott félreérthetően az államháztartás állapotáról, amit a válságtól ideges piac a forint esésével büntetett.

Azt, hogy én mit mondok majd ott, mindössze úgy öten tudták. Amúgy emlékszik, mennyit zuhant az én szavaimra a forint? Kettő-négy forintot, és négy nap múlva visszaállt az eredeti árfolyam. Vihar egy pohár vízben. Azon lepődött meg a piac, hogy kimondtam az igazat. Éspedig: óriási erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy elkerüljük Görögország sorsát.

Feszült hangulatban egy úgymond túl igaz állítás is képes galibát okozni. Ezzel tisztában kell lennie a politikusnak.

Mondom: négy napig, úgy három forint. Ezzel is tisztában vagyok.

Kiderülne, ha valaki egy belső infóval visszaélve „csinálna” magának pár tízmilliót a tőzsdén a forintgyengülésre játszva?

Igen, mindennek nyoma van. Az pedig végképp biztos: akik ezeket a döntéseket előkészítik, nem tőzsdéznek, és szerintem az ismerőseikkel sem osztják meg a belső híreket. A spekuláció folyamatosan jelen van a pénzvilágban; hogy valaki a forint ellen fogadott és nyert, nem jelenti azt, hogy birtokában volt bizalmas információnak.

Kevésbé bizalmas infó, de úgy hírlik, ön találta ki Selmeczi Gabriellát a Fidesz-szóvivői posztra. Így volt?

Közös a bölcsesség: az elnököt és az elnökség több tagját is dicséret illeti.

Miért pont Selmeczi?

Pártszóvivőnek kizárólag régi motoros jöhet szóba, méghozzá olyan, aki nem tagja a közvetlen pártvezetésnek. Gabi kiváló kommunikátor, kampányban is dolgozott pártszóvivőként. Ráadásul hölgy, ami ebben a műfajban előny: lekerekíti a szikár közlendőket, és talán kevésbé rontanak neki, mint egy férfinak.

Annak idején Selmeczi kommunikálta végig a magánnyugdíjpénztárak államosítását. Az a munka alaposan amortizálta őt, hiszen az állam kivett kétezer-hétszáz-millió forintot a magán-nyugdíjpénztári tagok zsebéből.

Ez ügyben ránk vagy éppen Gabira haragudni annyira jogos, mint Antall Józsefnek szemrehányást tenni a szocializmus alatt összeomlott gazdaságért, vagy mint a fogorvost szidni a lyukas fogért. A magyar magán-nyugdíjpénztári konstrukció eleve elvetélt kísérlet volt: évről évre százmilliárdokkal kellett kipótolnia az államnak a nyugdíjkasszát.

kósa lajos (kósa lajos, )
Fotó: Kummer János

Mi lesz tíz-húsz év múlva a nyugdíjakkal?

A magánnyugdíjpénztárak átlagosan havi huszonöt-negyvenezer forintot tudtak volna fizetni. A mostani nyugdíj esetén lényegesen magasabb lesz ez az összeg. Az új állami nyugdíjrendszerben nem fordulhat elő, hogy egy harmincnégy éves, egészséges katona rendes öregségi nyugdíjba vonul havi 228 ezer forinttal. Zárttá tesszük a rendszert, melyben a befizetések fedezik majd az időskori nyugdíjkiadásokat. Az a kérdés, mennyi folyik majd be. Ami múlik a demográfián, a jövedelmi viszonyokon és a gazdasági növekedésen.

A munkaképes lakosság száma biztosan csökken, a növekedési kilátások is siralmasak, következésképpen a jövedelmi viszonyok javulásában sem bízhatunk. Konklúzió: romlik a nyugdíjak reálértéke.

Legkésőbb középtávon érdemi növekedésnek indulhat a magyar gazdaság, ami javítja a nyugdíjfizetési kilátásokat. Persze minél messzebb megyünk az időben, annál nagyobb a bizonytalanság. Ki lesz a magyar bajnok 2019-ben? Ön tudja?

A Ferencváros. De addig még sok minden történik. Például lesz egy kormányátalakítás januárban. Olvasni a kormányközeli napilapokban, hogy Lázár Jánosból miniszter lesz, valószínűleg Réthelyi helyén. Más tárcafőt is cserélnek?

Olyan kormány még nem volt, ami átalakulás nélkül töltött volna ki négy évet. Ez most sem feltételezhető… De biztosan észrevette, hogy ilyen kérdésre sosem kap fekete-fehér választ az újságíró!

Néha elég maga a kérdés.

Bár a kíváncsiság miatt az ember szeret tudni a hálószobatitkokról, de azt is tudjuk, hogy illetlenség olyat kérdezni, amiről tudni, hogy úgysem kapunk rá választ.

Szerintem nem.

Ön örülne, ha effélékről kérdeznék nyilvánosan?

A kormánynak nincs magánélete. Az a mi életünk is.

Ha a politikus elárulja, mi történik majd, teszem azt, három hónap múlva egy minisztérium élén, akkor arra az időre ellehetetlenítené a saját munkáját. Ez lenne a közérdek? Mindenki azzal lenne elfoglalva, hol lesz az új helye! Ha jön az új miniszter, miért dolgozna az apparátus a réginek?

Mert az a feladata.

Azért az se árt, ha tudja mindenki, holnap hová kell bemennie.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.