“Kidobtak minket a saját egyetemünkről”
Fotó: Kummer János
A közvélekedés szerint a mai fiatalok nem foglalkoznak a közélettel, az egyetemisták is teljes apátiával viszonyulnak a politikához. Ehhez képest, amikor kiszivárgott májusban egy olyan felsőoktatási tervezet, ami a Corvinus Egyetem megszűntetését sejttette, hirtelen több tízezer hallgató kezdett tiltakozó akcióba. Ez volt a Hallgatói Hálózat debütálása. Mennyire jellemző, hogy aktivizálódnak az egyetemisták?
Májusban az Origo írta meg, hogy elképzelhető a Corvinus megszüntetése. Bár volt némi előzménye, de valóban erre a hírre alakult meg a Hallgatói Hálózat. Egy olyan kreatív programot akartunk csinálni, amivel meg lehet szólítani a fiatalokat, és fel lehet őket rázni. Ezért terveztünk a Corvinus épületében egy virrasztást a felsőoktatásért. Erre kidobtak minket a saját egyetemünkről. Így végül a Fővám téren demonstráltunk.
Cáfolható a fiatalok passzivitásáról szóló sztereotípia?
Azt hiszem, az egész magyar társdalomra jellemző egy közéleti apátia, ezen belül a diákságra is. Ugyanakkor, bár rövid demokratikus történelmünk van, de a diákság többször alkotott maradandót. Megalakulásakor a Fidesz is az egyetemekről indult, de a Jobbik, az LMP is erősen kötődik valamilyen egyetemi kezdeményezéshez. Másrészt, mind a kétszer, amikor tandíjat akartak bevezetni, megmozdultak a hallgatók. A diákság ciklikusan kitermel magából olyan arcokat, akik utána közéleti szereplőkké válnak. A mostani is lehet egy ilyen helyzet.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) is országszerte fórumokat, demonstrációkat szervez az új felsőoktatási koncepció ellen. Október 27-én ők a Szalay utcában tüntetnek. A Hallgatói Hálózat pedig részt vesz az október 23-i „millás” tüntetésen. Miért nem keresi a két hallgatói szervezet az együttműködést egymással?
A HÖOK kizárta velünk ez ügyben az érdemi együttműködés lehetőségét.
“Arrogáns hatalomgyakorlásra csak politikai választ lehet adni”
Fotó: Kummer János
Nem engedik oda a Hallgatói Hálózatot?
Nem erről van szó, és olyan nyilván nincs, hogy valakit nem engednek oda. De nem akarnak együtt szervezni velünk, együtt hirdetni, nem akarják, hogy fellépjen tőlünk valaki. Ezért szervezeti szinten nem fogunk részt venni a tüntetésen, de hallgatókként, felelős állampolgárként természetesen ott leszünk, mert a céljaink közösek.
Ez majdnem olyan, mint a ketté osztott nagypolitika Miért nem tudnak megegyezni?
A HÖOK máshogy gondolkodik, mint mi. Szerintük csak egy szakpolitikai kérdésben – a felsőoktatási koncepció ellen – kell megnyilvánulni. A Hallgatói Hálózat viszont úgy véli, hogy a szabadságjogok és a szociális jogok megcsorbítása összetartoznak, és hogy egy arrogáns hatalomgyakorlási technikára csak politikai választ lehet adni. Széles társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy ezek ellen eredményesen fellépjünk. Nem elég azt mondani, hogy ha nem lesz tandíj, és a felsőoktatási törvény nem lesz olyan rossz, mint a koncepció, akkor kiegyezünk a rendszerrel.
A fejünk fölött döntenek rólunk
Október 1-jén, a Kossuth téri D-Dayen több tízezer ember előtt mondott beszédet, amelyben többek között kifejtette, hogy a „hatalmába belebolondult kormány és a hatalmába belebolondult Orbán Viktor” ellen kell fellépni. Kemény szavak…
Igen, az egy kemény politikai beszéd volt. Azt gondolom, erre volt szükség. Mint mondtam, nem egyszerűen arról a szakpolitikai kérdésről van szó, hogy van egy rossz felsőoktatási koncepció, és nekünk rá kell mutatni annak a hibáira, hanem egy arrogáns, antidemokratikus hatalomgyakorlási technikával állunk szemben. Negligálják az érdekegyeztető szervezeteket. Azt csinálják, hogy bedobnak különböző gumicsontokat, amire ráugrik a közvélemény, majd abból valamit visszavesznek, de végül mégis szörnyű dolgokat fogadnak el a Parlamentben. Nincsenek háttérelemzések, felmérések arról, mi lesz a következménye egyes döntéseknek. Bizonytalanságban és megosztottságban tartanak minket. Ezért gondoltuk, hogy fontos elmenni egy olyan rendezvényre, ahol majdnem százféle szakszervezet, és civil- és társadalmi szervezet van együtt. Összeköt minket, hogy mindenkivel úgy viselkednek, mintha gyerekek lennénk. A fejünk fölött döntenek rólunk.
“Orbán azért tartja jó államtitkárnak Hoffmannt, mert irányítható.”
Fotó: Kummer János
Azt is kijelentette, hogy a felsőoktatási koncepció az első betűtől az utolsóig ostobaság. Azért van mit változtatni a felsőoktatási rendszeren, nem?
A koncepció ostobaság, ezt tartom. Szeptember elején fogadták el, harmadik vagy negyedik alkalommal. Ez már eleve botrányos. Van egy szakállamtitkárunk, akinek az a feladata, hogy csináljon valamiféle felsőoktatási reformot, és nem tud megírni egy olyan dokumentumot, amit elfogadna a kormány. Olvashattuk, hogy Orbán Viktor azért tartja jó államtitkárnak Hoffmann Rózsát, mert irányítható. Hát, köszönjük szépen! A koncepcióban súlyos tandíjról van szó, amit nem is neveznek nevén. Nem beszélnek arról, milyen ösztöndíjrendszer lesz. Azt mondják, hogy a felvehető diákhitelkeretet fogják megnövelni, hogy ki tudjuk fizetni a tandíjat. Közben nem arról harsog a kormány, hogy az adósság az ország legnagyobb ellensége? Most meg engem is el akarnak adósítani. Azt mondják, hogy be akarják zárni a Corvinust. Ez hülyeség! Ez az ország legjobb egyeteme. Aki corvinusos diplomát szerez, annak külföldön sem kell szégyenkeznie. Hogy gondolják, hogy politikai alapon kivéreztetnek egy egyetemet, aminek a képzéseire, a kibocsátott szakembereire olyan szüksége van az országnak, mint egy falat kenyérre? Vidéki egyetemeket akarnak bezárni, ezzel elvágva a vidéki hallgatók szinte egyetlen mobilizációs csatornáját. Ennek következtében oktatókat fognak szélnek ereszteni. Durva és drasztikus, amit csinálnak. Görcsösen ragaszkodnak bizonyos premisszákhoz. Ha valamit eldöntenek, hogy így lesz, akkor csak azért is így lesz.
Azt leírja a Széll Kálmán Terv, hogy a felsőoktatásból ki kell vonni 88 milliárd forintot. Minden ebből a megszorításból következik.
A Széll Kálmám Terv angol változatában szerepel ez a szám. Az állami költségvetés a felsőoktatásra nagyjából 300 milliárd forint körüli összeget fordít évente. Ez így is az európai átlag alatti szám, és még ebből akarnak jelentősen elvonni? Nem azért mondom, hogy a felsőoktatás iszonyúan fontos, mert én most épp egyetemista vagyok. Én lassan kikerülök belőle, ha kapok egyáltalán corvinusos diplomát, meg ha maradhatok államilag finanszírozott képzésen. A bőrünkön érezzük a bizonytalanságot. De a felsőoktatás a jövő, a hosszú távú növekedés egyik záloga. Ezen nem lenne szabad spórolni.
Olcsó, demagóg duma
A törvény mögött a forráskivonás mellett az az egyébként népszerű felfogás van, hogy túl sok a diplomás, miközben sehol nem találni kétkezi munkást, szakembert. Kevesebb diplomás képzésére kevesebb pénz kell, nem?
Ez hülyeség! Van a hatalmon lévőknek egy perverz felfogása, hogy az állam majd megsaccolja, mennyi fizikatanárra és mennyi bölcsészre van szükségünk. (Sőt, bölcsész nem is kell!) Ez nem az állam feladata, nem is lehet az állam feladata. A munkaerőpiac elvégzi a szelekciót magának. Azt a diplomát, amit értékesnek tart, megőrzi, ami nem kell, azt kilöki magából. Nagyon káros valamire kimondani, hogy az egy bűnös szak.
Azt mondja az állam, hogy az adófizetők pénzén kiképezünk egy csomó diplomást, akik aztán szépen kimennek külföldre, és ott kamatoztatják az itt jó drágán megtanultakat. Ezért arra kell őket kötelezni, hogy egy ideig dolgozzanak itthon, vagy ha nem, fizessék vissza a képzés költségét. Ebben nincs igazság?
Olcsó demagóg duma. Van egy fehérorosz lány a kollégiumunkban. Ő mesélte, hogy ha náluk valaki államilag finanszírozott képzésben tanul, miután elvégezte az egyetemet, részt kell vennie az úgynevezett ledolgozásban. (Ledolgozzák a tandíjat.) Valahogy rangsorolják a diplomásokat. Aki jó helyen van a listán, az még úgy ahogy válogathat, de aki nem, azt akár elküldhetik egy világvégi kis faluba két évre elképesztően alacsony fizetésért dolgozni. A fehérorosz lány ezért van itt Magyarországon – elmenekült. Soha nem fog visszamenni. Én nem akarok egy ilyen országban élni!
Ezzel azt akarja mondani, hogy ha bevezetik a „röghöz kötést”, a magyar diákok kimennek majd tanulni a nyugati egyetemekre?
Persze, ez valós veszély. És az is, hogy csak a gazdagok kiváltsága lesz a felsőoktatás. Nem lesz fizetőképes kereslet olyan tandíjra, amiről beszélnek.
“Országunk jelenlegi vezetői odaálltak a tükör elé és leköpték magukat.”
Fotó: Kummer János
De ott lesz a diákhitel 2…
A kormány szerint az állam legnagyobb ellensége az adósság. Ennek szellemében adósítsuk a rosszabb anyagi körülmények között élő diákokat? Tessék?!
Akkor beszéljünk a tandíjról, amit persze nem nevesít a koncepció. Annyira ördögtől való gondolat a tandíj, hogy ki sem merjük mondani?
Én nem vagyok tandíjellenes, ha van mellette egy erős ösztöndíjrendszer. A tandíjról egyébként szerintem soha nem lesz konszenzus a hallgatók között. Az viszont botrány, hogy pont ez a kormánypárt volt az, amelyik 2008-ban a szociális népszavazás kampányában kivitte a hallgatókat a mostanihoz képest pitiáner tandíj ellen tüntetni. Országunk jelenlegi vezetői odaálltak a tükör elé és leköpték magukat. Bebizonyították azt, hogy az egy politikai akció volt, balhét akartak csinálni, és az érdekelte őket a legkevésbé, hogy a hallgatók fizetnek-e vagy sem. Most nem beszélnek arról, hogy mi lenne az ösztnödíjakkal az ő rendszerükben, csak annyit tudunk, hogy minden bizonnyal lehet majd milliós diákhitelt is felvenni.
Önmagunk miatt kell csinálni
Mit tud tenni a Hallgatói Hálózat, ha a parlament elfogadja a felsőoktatási törvényt?
Ez nehéz kérdés. De az a gondolkodás, hogy maradjunk csendben, mert úgysem lesz eredménye a tiltakozásainknak, semmiképp nem állja meg a helyét. Elsősorban magunk miatt kell csinálni. Hogy elmondhassuk, hogy nem hagytuk, hogy gyerekként kezeljenek minket, hogy a fejünk fölött döntsenek rólunk. Meg kell ragadni minden törvényes eszközt, és folyamatosan fel kell állni, és azt kell mondani a képviselő uraknak, kormánytagoknak, hogy eddig és ne tovább.
Kereste meg a Hallgatói Hálózatot valamilyen politikai erő?
Nem. De nem is kell, mert nem ez a feladata. Nem fogunk elköteleződni egyik politikai párt mellett sem. Nem a pártpolitika a lényeg, hanem az, hogy a ma hatalmon lévő emberek hülyeségeket csinálnak, napról napra nagyobb hülyeségeket. És ezt nekünk is ki kell mondani.
Október 23-án, a „Millás-tüntetésen” hogy képviseli magát a Hallgatói Hálózat?
Ott leszünk, én is ott leszek, és most is mondunk beszédet a tervek szerint.
Kialakulhat, hogy az október 23-án demonstráló mozgalmakból kinő egy új politikai erő?
Minden lehetséges. A mostani civil és szakszervezeti mozgások olyan csomópontok lehetnek, amik kitermelhetnek magukból olyan arcokat, akik habitusukból adódóan alkalmasak arra, hogy politikusok legyenek és új politikai erőt hozzanak létre. De ez nem egy könnyű feladat.
Hogy lehet másodéves egyetemistaként „mozgalmárkodni”? Hogy van rá idő, energia?
Az embernek arra van ideje, amire akarja, és amit fontosnak tart. Én ezt nagyon fontosnak tartom. Tény, hogy nagyon lecsökkent a szabadidőm. De nem fogom elhanyagolni a tanulmányaimat. Jól tanulok, ezután is jól fogok, ez az első. A Hálózatra, úgy gondolom, sok energiát kell fordítani, mert a jövőnkről, és az utánunk következő évfolyamok jövőjéről van szó.
1991-ben, Budapesten született, vidéken nőtt fel.
A Hallgatói Hálózat egyik alapítója, aktivistája
Másodéves hallgató a Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán.
Beszédet mondott június 16-án a Fővám téri tüntetésen és október 1-jén a D-dayen.
