Tíz ujja van az embernek, s mindet egyformán szereti! – válaszolta lapunknak Székely Tamás, az új egészségügyi miniszter arra a kérdésre, mi élvez majd prioritást, mit tekint szívügyének az egészségügy átalakítása terén. „Az alapellátás, azaz a háziorvosi rendszer azért kiemelt jelentőségű, mert az emberek ezen a szinten kerülnek kapcsolatba az egészségüggyel, a gyógyítás minősége és gyorsasága már itt eldől” – fogalmazott.
Melyiket harapja? (Fotó? MTI)
Ugyanilyen fontosságot tulajdonít a járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-ellátás fejlesztésének, ezért a napokban egymással párhuzamosan több szakmai egyeztetés is kezdődött a rendszerek működési feltételeinek javításáról.
A regionális egészségügy tanácsok felülvizsgálják a Molnár Lajos minisztersége alatt született területi ellátási rendet – Molnár végül amiatt mondott le, mert az MSZP képviselői szétlobbizták a tárca szakmai javaslatát –, s június végéig tesznek javaslatot a szükségletekhez és a kapacitásokhoz igazodó új struktúrára.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a regionális egészségügyi tanácsok javaslatai nyomán kinyitnak-e bezárt kórházak, vagy hogy a krónikus ellátásra és rehabilitációra 2007 tavaszán átállított fekvőbeteg-intézmények közül lesznek-e, amelyek újjáélednek. További ágyszám-leépítés nem várható.
Romló színvonal
Mindenestre új fejezet kezdődött az egészségügyben. Azt, hogy a jelenlegi miniszter más filozófia alapján képzeli el a szektor irányítását, mint elődei, már a megfogalmazásai is jelzik. Mint mondta, nincs birtokában az abszolút tudásnak, kíváncsi mindenki véleményére, s az egészségügyben csak olyan változtatást tud elképzelni, amely élvezi a szakmai és betegszervezetek egyetértését.
Ennek jegyében fogadta el a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal meghívását is (oda korábban egyik liberális miniszter sem ment el), amelyen a szakmai szervezetek a maguk alternatív biztosítási törvényjavaslatát ismertetik a tárcavezetővel.
Partnerség és nyitás
Ezt Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa a partnerség és a nyitás jeleként értékelte. Ilyenre is régen volt példa, miként arra is, hogy a tárcavezetőt megtapsolják a szakmai szervezetek, sőt, még az ellenék képviselői is. Igaz, ezt az váltotta ki, hogy Székely Tamás a múlt héten egy budapesti konferencián bejelentette: javasolni fogja a kormánynak a pénztártörvény visszavonását, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jogállására vonatkozóan pedig új javaslatot terjeszt a parlament elé.
Mikola István látványosan körbe is nézett a teremben, s kijelentette, ő nem lát radikális ellenzéket. Azért nem, tette hozzá, mert a két előző, liberális miniszter nincs jelen. A Fidesz amúgy tényleg ünnepel, sikerként könyveli el, hogy elérte célját, s a kormány visszakozik, sőt stratégiaváltásra is rákényszerül.
Előkészítették
Gaál Péter, az Egészségügyi Menedzserképző Központ programvezetője – a jövőt illetően legalábbis – úgy látja, hogy a magántőke megjelenése az egészségbiztosításban nem abba az irányba hajtaná a rendszert, amely a társadalom érdekeit képviselné. A kutató úgy véli, nyilván a magánbiztosítók belépésére készítették elő a terepet, hogy prezentálják, fiskális intézkedésekkel nem csak egyszerűen a hiányt lehet eltüntetni, hanem még ezeken a szűkös kereteken belül is lehet megtakarításokat („profitot”) elérni.
„A gondolatmenetben az hibádzik, hogy nem szabad kizárólag azt nézni, mennyit költ az állam” – von mérleget Gaál Péter. Minden kiadáscsökkentést össze kell vetni azzal is, milyen hátrányokat okoz a társadalom egészségi állapotában: meghalnak-e emiatt emberek, esetleg nem, vagy nem olyan gyorsan férnek hozzá az ellátáshoz, mint arra szükségük lenne.
„Az eddigi lépések megtakarításban nem jelentettek annyit, mint amennyit elvettek az emberektől. Egyértelműen negatív az egyenlegük, a korábbi állapotokhoz képest számos területen romlott a szolgáltatások színvonala” – értékelte az egészségügyi reform korábbi intézkedéseit Gaál Péter, aki szerint az új miniszternek nem lesz könnyű dolga, egyszerre több területen is tűzoltó munkára kényszerül.
Külön könyvelés
Egyik pillanatról a másikra zártak be intézményeket, szervezték át a sürgősségi ellátást, ám ahelyett, hogy javultak volna a gyógyulási, túlélési esélyek, inkább csökkentek. Hosszabbodott például az az idő, amely alatt a mentők a megfelelő intézménybe szállítják a beteget. A Figyelő úgy értesült, a romló mutatókról a mentőszolgálat külön „könyvelést” vezet, ennek adatai azonban nem hozzáférhetőek.
Nagyobb szerepe lehet viszont a magántőkének a szolgáltatási szektorban. Ehhez azonban a biztosítási oldalt valóban rendbe kell hozni, s a finanszírozásba be kell építeni a tőkeköltségek megtérülését és az amortizációt. Ugyanis a szakértők szerint nem tartható fenn tovább, hogy az állami, önkormányzati szolgáltatókhoz képest a döntően magánszolgáltatók által nyújtott ellátások (az MRI, illetve dialízis centrumok, a laborok) kiemelt finanszírozásban részesüljenek, a nyugat-európai díjak 50–60 százalékát kapják, míg a többi csak a 20–30 százalékát.
Ha fennmarad a jelenlegi egyenlőtlen elszámolás, s a díjakba nem kalkulálják bele szektorsemlegesen a megtérülést – vélik a szakértők –, akkor továbbra is csak a nyereséges területekre száll be a magántőke, míg a többi fokozatos leromlása megállíthatatlan.
Új struktúra, régi keretek
A gondok sok esetben abból fakadnak, hogy, mint azt egy nyilvános konferencián az illetékesek is elismerték, az új struktúra kereteit 15 évvel ezelőtti állapotok alapján állapították meg. A szakértők túlnyomó többsége most azon az állásponton van, hogy nem volt szerencsés kizárólag fiskális szempontoknak alárendelni az intézkedéseket, mert az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyba került ugyan, sőt tavaly 28,2 milliárd forintos többlettel zárt, ám ennek árát az intézmények és a betegek fizették meg.
„A káoszt az okozza, hogy az eredeti tervet felülírták a politikai alkuk” – mutatott rá Gaál Péter. A fekvőbeteg-ellátás átszervezésének olyan intézmények is áldozatul estek, amelyekre szakmailag továbbra is szükség lenne. Emellett a betegutakat is összekuszálták – sorolta a kutató annak okait, hogy a reform meghirdetett céljával ellentétben nem csökkentek a területi ellátásbeli különbségek.
Székely Tamás most ismét ezt tűzte ki célul. A miniszter előzetesen csak annyit közölt lapunkkal, hogy felülvizsgálják az intézmények munkáját – s közvetve az ellátható betegek számát – korlátozó teljesítmény-volumenkorlátot, s a járóbeteg-ellátás finanszírozásának alapjául szolgáló kódrendszert.
Nem kell feldarabolni
Székely Tamás most azt ígéri, hogy egyetlen jogszabály elfogadását sem fogja siettetni, a konszenzussal kialkudott normákat azonban mindenkinek be kell tartania. Úgy véli továbbá, hogy az OEP-nek valódi biztosítói funkciókat kell kapnia, az egészségpénztár erre tekintettel versenyeztetné a szolgáltatókat. Nem kellene tehát a ma működő összes ellátót – rendelőt, kórházat – finanszíroznia.
Ez azt jelenti, hogy egy részük – a minőségi követelményeknek meg nem felelő hányaduk – kihullana a rostán. Szakértők szerint is nyilvánvalóan kezdeni kell valamit az OEP-vel, azoknak a jogosítványoknak legalább egy részét meg kell kapnia, amelyekkel a területi pénztárak rendelkeztek volna. Nagyobb gazdálkodási önállóságot kell biztosítani a számára, s olyan kontroll lehetőséget, amellyel mérni és ellenőrizni tudja a szolgáltatók által nyújtott ellátás színvonalát.
A javaslatok szerint nem szükséges az OEP-et feldarabolni, a meglévő szervezeti kereteken belül is létre lehet hozni azokat a területi egységeket, amelyek a szolgáltatókhoz legközelebb és a leghatékonyabban ellenőrzik a minőséget, valamint a közpénzek felhasználását. Ezek a területi egységek pedig a kistérségek lehetnek.
