„Szerettem volna felhívni a figyelmet arra, hogy a Magyarországon uralkodó markáns tőkeellenes hangulatért, amit úgy is szoktak mondani, hogy az ország nagyobbik része visszavágyik a kádári biztonságba, mi, a kapitalizmus nyertesei is felelősek vagyunk, és tennünk kell ellene” – mondja Bojár Gábor, hangos megszólalásait magyarázva.
Szeretni – nem szeretni
Mert persze van miért nem szeretni a kapitalizmust, teszi hozzá ő, de kijelentve, hogy eddig – minden hibája és embertelensége ellenére – még mindig emberibbnek bizonyult, mint a szóba jöhető alternatívák bármelyike.
Ezt erősítő érvként, egyúttal a kapitalizmusellenes közhangulat bizonyítékaként hivatkozott az Év Üzletembere díj átadásakor Bojár az egyre markánsabban megjelenő szélsőséges, náci típusú megnyilvánulásokra, mint olyanokra, amelyek táptalaja többek között az általános tőkeellenes hangulat. „Mert a nép természetesen nem fasiszta, ezt senki nem gondolhatja komolyan, de hogy azért van valami táptalaja a szélsőséges megnyilvánulásoknak, annak talán az is az oka, hogy a szélsőjobb markánsan tőkeellenes retorikája rezonálni képes a vitathatatlanul széles körben uralkodó kapitalizmusellenes hangulatra.”
Az okok közt persze ott találjuk az egyre mélyülő társadalmi különbségeket is. És nálunk nagyon mélyek, erősíti meg Bojár Gábor azonnal hozzátéve: „És ahol a „tőke” nem mutat erkölcsi erőt, korrupt és züllött, mint a vesztes háború utáni Németországban volt a húszas években, ott kialakul egy erkölcsi vákuum, és ebben az erkölcsi vákuumban az ilyen szélsőséges eszméknek nagyobbak az esélyei.”
A baloldal szekere
Persze Bojár szavaira nem reagáltak egyformán hallgatói. Ezt ő is csak később értette meg. „Az történt, amire egyáltalán nem számítottam: hogy baloldali érzelmű ismerőseim és barátaim a nyakamba borultak, hogy „végre valaki jól megmondta”, a jobboldali, konzervatív érzelmű barátaim és ismerőseim pedig kivonultak a teremből, mondván, hogy „ezen a fórumon nincs helye politikának”, és „hogy kerül a csizma az asztalra…?!” Lassan fogta csak fel, hogy emögött a kettősség mögött az van, hogy mivel a politikai jobboldal véleménye szerint Magyarországon ma nincs fasiszta veszély, és aki a szélsőjobboldali veszélyt a valóságosnál erősebbnek tünteti fel, az ezzel a baloldal szekerét tolja.
„Viszont változatlanul állítom, hogy az üzleti világ, a tőke felelősséget visel az ország sorsáért” – állítja mégis Bojár. Ám hogy mi a teendő: „Most inkább csak gondolkozom és tépelődöm… (…) csak azt tudom, hogy nagyon nagy bajban van az ország.” S ehhez a reformok kudarca is nagyban hozzájárul. Szerinte ugyanis az elindított reformok többnyire szakmailag sem voltak jól megalapozva, „ráadásul rossz kompromisszumok nyomán, bizonytalanul és nagy késedelemmel indították el őket, de az őszödi beszéd nélkül azért nyilván minden másképp történt volna”. A Fidesz által kikényszerített népszavazásról annyit mond: az ország ellen elkövetett bűnök közé sorolom. De hozzáteszi: „A kudarcokért azonban, azért, hogy egy hat éven át kormányzó koalíció és pártjai egyetlen következetes reformot sem voltak képesek végigvinni, én mégsem hárítanék minden felelősséget az ellenzékre. A kormány nem tudta a reformokat szakmailag jól előkészíteni, a koalíciós pártok pedig nem tudtak olyan megállapodást kötni, amit be is tartottak volna.”
(A teljes interjú az ÉS-ben olvasható!)
