Meggyógyítja-e az egészségügyi reform a cukorbetegeket, a magas vérnyomásban szenvedőket és az epilepsziásokat? A kérdés feltevése ízetlen tréfa, de mégis meglepően logikus, legalábbis a betegségekre szedett gyógyszerek forgalmi adatait nézve. A számok ugyanis mintha azt mutatnák, hogy kevesebb lett a beteg a gyógyszer-gazdaságossági törvény bevezetése óta, pedig a valóságban valószínűleg éppen hogy többen vannak – olvasható a Figyelő idei első számban.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minden gyógyszer esetében meghatározta azt a mennyiséget, amely egynapi terápiához szükséges. A terápiás napok számából (days of treatment – DOT) így következtetni lehet a betegpopulációra is. A magyar statisztika 2007-ben azzal a meglepetéssel szolgált, hogy a DOT-értékek például a diabétesz esetében is csökkentek. Pedig sajnos ezek a betegek biztosan nem gyógyultak meg, s szerencsére el sem hunytak közülük ennyien. Az előzetesen becsült 2007-es összesített inzulinos gyógyszerforgalmi adatokból 1 százalékos betegcsökkenést lehet visszaszámolni, viszont az elmúlt öt év trendje alapján körülbelül 10 százalékos növekedés lenne a normális.
A magas vérnyomás esetében összességében 3, az antipszichotikumoknál (tipikusan skizofrénia és ideggyógyászati kezelések) több mint 5, az allergiagyógyszereknél közel 5, az epilepsziánál pedig 1 százalékos a 2007-ben kalkulált betegszám-csökkenés. Hasonló számolás alapján úgy tűnik, hogy elvileg fogynak a gyomorfekéllyel küzdők, a gyulladásgátlókat rendszeresen szedők és az asztmások is.
A jelenség magyarázata a lap csütörtökön utcára kerülő számában megjelent írás szerint az, hogy a páciensek száma a valóságban nő, csak éppen az egy főre jutó terápiás napok száma csökken. Vagyis például a hátfájós ember kevesebb gyulladásgátlót vesz be, mint kellene. Egy név nélkül nyilatkozó szakértő lapunknak kifejtette, hogy a vizitdíj, a felírási szabályok megváltoztatása (háziorvos, szakorvos, vagy mindkettő), egyes gyógyszerek térítési díjának emelkedése (az állami támogatás csökkentése) esetleg kiválthatja ezt a fajta „spórolást” a betegek egy részében, ám a statisztikák abszolút értékű csökkenését önmagában nem magyarázza.
„Az OEP egyelőre nem zárja ki, hogy erről is szó van, de a fekvő- és járóbeteg-ellátási adatok egyáltalán nem utalnak ellátatlanságra” – mondja ugyanakkor Molnár Márk, a gyógyszerügyi főosztály vezetője. Szerinte inkább az indokolatlan felhasználás és a feketekereskedelem visszaszorulása áll a számok mögött.
Az Egis gyógyszergyár saját kutatása más eredményre jutott. A felmérés szerint ugyanis a rendszerből kieső legtipikusabb beteg az 58 éves, keleti országrészben élő férfi. Vagyis valószínű, hogy a 300 forintos vizitdíj/dobozdíj és a rendszer átalakításából eredő általános bizonytalanság nem a „rendelőbe beszélgetni járó” nyugdíjasokat tartja távol, hanem az aktív korú, egyébként is veszélyeztetett, szegényebb rétegeket.
(A Figyelőben arról is olvashat, hogy a gyógyszerek feketekereskedelme hogyan működik és miként módosíthatja a statisztikákat.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
