Egy megválaszolatlan politikai dilemma miatt tűnik úgy, hogy rossz volt az államháztartási egyensúlyt javító Új Egyensúly program kommunikációja, mivel egy időben kell megkezdeni a reformokat és a kiigazítást, ezek rombolják egymás esélyeit. A kívülről kommunikációs hibáknak látszó hibák, azok “nem teljesen végiggondolt vagy kivitelezett politikai cselekvések” – közölte a politikus a műsorban.
Nem a kommunikációban van a bizonytalanság
Úgy fogalmazott: “Az első perctől nagyon nehezen találunk arra választ, hogy ha mind a kettőt most kell indítani, hogyan nem lesz annak az a következménye, hogy a szükségszerű egyensúlyteremtő kiigazító lépések a maguk meglehetősen borús árnyukat nem vetik rá a reformokra, és ezzel nem hiteltelenítik a reformokat. Nem veszít már el akkor társadalmi támogatást, amikor még el sem kezdtük”. Mint mondta, ez politikai és nem kommunikációs dilemma, és mivel erre nincs válasz, kívülről azt lehet látni, hogy a kommunikációban van bizonytalanság.
Nem ismert a kiadáscsökkentő láb
Az adóterhek növekedésére vonatkozó kérdésre közölte: az adózók magatartásában nem változott semmi az elmúlt évek adócsökkentésével. “Az adócsökkentések az elmúlt négy évben mostanra annyira elgyengítették az államot, de annyira, hogy igen komoly nehézséget okoz megfelelni a kiadási kötelezettségeinknek” – mutatott rá.
A miniszterelnök a héten Londonban és Frankfurtban gazdasági szakembereknek tartott előadásáról közölte: azt derült ki, hogy az elemzők, a befektetők, a bankok többsége nem ismerte a kiigazítás részleteit, vagyis azt, milyen jelentős az egyensúlyteremtés kiadáscsökkentő “lába”.
Párt- és miniszterelnök
Arra a kérdésre, hogy vállalná-e az MSZP elnöki tisztét a kormányfő azt mondta: “nem a vizitdíjból áll az egészségügyi reform, nem a tandíjból a felsőoktatási, és nem a pártelnökből áll a pártreform”. Hozzátette: erős, nyitott baloldalt kell létrehozni, és ehhez képest Gyurcsány Ferenc pártelnöksége nincs a párt tíz legfontosabb kérdése között. Megjegyezte ugyanakkor: a jelenlegi helyzetben több érv szól amellett, hogy egy személy legyen a miniszterelnök és a pártelnök, mint ellene.