Lejárt az öncélú, l’art pour l’art bálozások ideje – figyelmeztet Kemény Vagyim szociológus, aki az interneten az „Operabál” szóra keresve közel 8600 találatot kapott. Igazán megdöbbentőnek mégis azt találta, hogy az Operabál a „jótékonykodás” szóval kiegészítve csupán két eredményt hozott. Az eset jól tükrözi a bálokon megjelenő gazdasági és politikai elit érdektelenségét az adakozás iránt, ami az ázsiai szökőár pusztítását követően különösen sokkoló. A komor képen nem javított, hogy ilyen programelem beiktatásával az est szervezői sem szerették volna pluszköltségekbe verni az úri közönséget.
Nem olcsó mulatság
A vigasság így is sokba lesz az érdeklődőknek. Az egy főre vetített költségek tetemes részét a belépő adja: ez áfa nélkül 49 ezer, 98 ezer vagy 196 ezer forintba kerül. A legolcsóbb jegy a műsor megtekintésén túl csak némi italfogyasztásra jogosít, a legdrágább négyfogásos Gundel-vacsorát is kínál, páholyban elfogyasztva.
Aki ez utóbbi, 900 eurós jegyben gondolkodik, a szmokingját (150 ezer forint) vagy a frakkját (250 ezer forint) is megveszi, még véletlenül sem bérli. „A nők az estélyi ruhájukat minimum 100 ezer forintért varratják” – mondja Makány Márta divattervező, akinek ebben a szezonban már volt szerencséje kiállítani számlát 400 ezer forintról egy, az idén slágernek számító sellő (szűk felső, bő szoknya) „jelmezért”. A ruhához hozzájönnek az öltözet járulékos költségei. Úgymint alkalmi cipő (20 ezer forinttól), táska (30 ezertől), kabát (80 ezertől), smink és haj (10-10 ezer), vagy a bérelt ékszer (az ékszer árának 10 százaléka és a kaució).
Úri muri
Az úri közönség mulattatása, immár tizedik éve a Boavi Kft., illetve jogutódja, a Budapesti Operabál Kft. üzleti tevékenysége. A cég a nagyszabású esemény feltámasztásáig az Operaház különböző rendezvényeit, az operaházi látogatásokat bonyolította le, a ház ajándékboltját üzemeltette, de foglalkozott idegenforgalommal is.
A csapat e tevékenységek mellé vette fel 1995-ben a bálszervezést. „Meghívattuk magunkat a bécsi elit híres összejövetelére” – emlékszik vissza Maráczi Ákos ügyvezető igazgató. Első beruházásuk az esemény (újra)honosításába a felruházkodás és a kiutazás költsége volt. Miután eldöntötték, hogy egy efféle úri muri megszervezésére itthon is lenne kereslet, a jogok megszerzésébe, a név levédésébe invesztáltak. Bár e tételekről Maráczi keveset árult el, első tetemes költségként a díszlet felépítését nevezte meg, ez tíz éve 50 millió forintjukba került, emellett rengeteg fáradsággal járt, ugyanis az Operaházat az Operabál számára alkalmas tereppé kellett átépíteni úgy, hogy a nézőtér és a színpad egy síkban legyen.
Ezt a mesterséges terepet taposta 1996-ban Montserrat Caballet, a bál első díszvendége, akinek 13 millió forintos gázsija is besegített abba, hogy az „elsőbálozó” cég 80 millió forint mínusszal zárja a „premiert”. „Szerencsére volt más tevékenységünk, amiből fedezni tudtuk a veszteséget” – mondja Maráczi, aki az ötödik Operabált jelölte meg első nullszaldós rendezvényükként.
Változó nyereség
Gina Lollobrigida. Sztárvendég 10 millióért.
A cég a legutóbbi négy alkalommal változó nyereséggel zárt. A szám azért hektikus, mert minden évben befolyásolja, milyen támogatókat találnak az Operabál mellé, illetve hány százalékban tudják értékesíteni a jegyeket. „A bevételi oldalon csak e két tétel jelentkezik, ezért vagyunk mind a támogatókra, mind a vendégekre utalva” – teszi hozzá Maráczi Ákos. Bár minden évben garantált a telt ház, nem mindegy, hogy a 2 ezer vendégből mennyi a meghívott és mennyi a fizető vendégek száma. Az optimális arány 15-85 százalék.
A kiadási oldalon szereplő tételek sora jóval hosszabb. Jókora összeget emészt fel, hogy a díszlet felépítése és lebontása egy-egy napot vesz igénybe, így három napra kell kibérelni az épületet, ami több mint 10 millió forintba kerül. A díszlet felújítására ugyan évente csak 2-3 milliót költ a cég, annak összeszerelése, illetve az egyéb technikai kiadások viszont 15 millióra rúgnak.
Jelentős tétel emellett a vendéglátás (az idén 25-30 millió forint), illetve a mostani sztárvendég, Gina Lollobrigida 10 millió forint körüli gázsija; az egyéb fellépők műsora 20 millió forintot visz el. Mindezek – kiegészülve a szervezési kiadásokkal, nyomtatványok költségeivel, jogdíjakkal – évente 100-120 millió forintra rúgnak a kiadási oldalon. Ez az összeg magában foglalja azt a 2 millió forintos tételt, amit a cég jótékonykodásra fordít, s aminek haszonélvezői az idén a Táncművészeti Főiskola diákjai lesznek.
