Amikor a múlt héten napvilágra került a vártnál kedvezőbb inflációs adat – a decemberi, az előző év végéhez viszonyított fogyasztói áremelkedés 5,5 százalék lett, szemben a kéttized ponttal magasabb elemzői konszenzussal –, a magyar fizetőeszköz úgy 50 fillérrel gyengült az euróval szemben. Az értékelések szerint ezt az e hétfői, jegybanki kamatcsökkentéssel kapcsolatos várakozások további erősödése okozta, és hogy, hogy nem, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa csakugyan éppen a várakozásoknak megfelelően és mértékben – 50 bázisponttal – vágott. Márpedig ha várható volt a kamatcsökkentés, akkor erősödött a meggyőződés is, hogy az emiatt kieső jövedelmet a gyengébb forint kompenzálhatja a befektetők számára.
A logikát tükörszerűen igazolni látszottak a tengerentúli fejlemények. Amerikában a kissé felgyorsuló infláció, a fellendülő konjunktúra újabb jelei (a fogyasztói bizalom emelkedése, lendületes lakásépítkezés, javuló foglalkoztatás) növelték annak esélyét, hogy a jegybank szerepét betöltő Fed döntéshozó testülete a február első napjaira kitűzött ülésén kamatot emel (az általános várakozás szerint 25 bázisponttal, 2,50 százalékra). Így a dollár erősödött. Tehát a magyar és az amerikai nevező a múlt héten közös volt, mindkét esetben a várható kamatváltoztatás mozgatta a valutaárfolyamot.
A Járai Zsigmond vezette jegybanktól mostanság távol áll, hogy szembe meneteljen a piaci várakozásokkal.
Faarcú piac
A vaslogika megnyugtató is lenne. Csakhogy Magyarország még mindig fölzárkózó gazdaság, ahol az árfolyamot – legalábbis az elmúlt évek során – nemcsak a pillanatnyi jövedelmi elvárások alakították, hanem a jövőbeli kilátások is. Furcsa: számottevően javultak az esélyei annak, hogy eleget tegyünk az euró bevezetése egyik nehéz feltételének: az idei év végi inflációs célkitűzés teljesítését a megfigyelők reálisnak tartják. Ez a feltétlenül üdvözlendő fejlemény azonban láthatóan hidegen hagyta a piacot. Igaz, a várható kamatcsökkentésre ezúttal is megnőtt a spekulatív tőke érdeklődése a rövid lejáratú állampapírok iránt – a monetáris tanács ülése előtti napokban a külföldi kézen levő papírok állománya az átlagos lejárat csökkenésével párhuzamosan emelkedett –, ám ennek messze nem volt átütő hatása a forintkeresletre. S ami még fontosabb, a hosszú lejáratú kötvények nem lettek olcsóbbak, sőt, a 10 éves papírok hozama még emelkedett is.
A forinttal kapcsolatos várakozások nem javulnak, miközben az árfolyam továbbra is erős, 246,50–247,00 forint/euró között ingadozott az elmúlt napokban. Nincs hová erősödnie, lehetne mondani, miközben a leértékelődés veszélyét továbbra is jelentősnek tartják. Például az egyik meghatározó forintpiaci szereplő, a J. P. Morgan elemzésében régiónk legkockázatosabb valutájának nevezte a magyar fizetőeszközt.
Az MNB-től mostanság nagyon távol áll, hogy meglepetést keltsen, és szembe meneteljen a piaci várakozásokkal. Tavaly márciusban az akkor 12,5 százalékon álló alapkamat fokozatos, apró lépésekben történő mérséklésének politikáját választotta, és ezen azóta sem változtatott. A Reuters múlt heti fölmérésének közlésekor nem mulasztotta el, hogy emlékeztessen: az utóbbi fél évben hónapról hónapra bejött a kamatmeghatározó monetáris tanács üléseit megelőzően közölt elemzői konszenzus a kamatcsökkentés mértékét illetően, amely október óta rendre 50 bázispont volt.
Mint emlékezetes, 2003-ban a sorozatos költségvetési fiaskók és emiatt a gazdaságpolitikába vetett bizalom megrendülése kényszerítette ki a sorozatos, nagymértékű kamatemeléseket. Kormányzati oldalról hangsúlyozzák: a sötét idők elmúltak, és a debattőr hajlamait véka alá nem rejtő Gyurcsány Ferenc kormányfő a múlt héten is hangot adott az alacsonyabb kamat iránti igényének.
Kamatküszöb
Az értők azzal érvelnek: vészesen közeleg a határ, amelynél tovább az MNB nem csökkenthet egy újabb forintválság veszélye nélkül. A Reuters felmérése ezt a kritikus küszöböt 8,5 százalékra teszi, valamivel magasabbra a decemberben kialakult konszenzusnál. A forintválság természetesen a hazai fizetőeszköz lavinaszerű leértékelődését jelentené. Ez nem keverendő össze a fokozatos devalválódással, amelyre az elemzők mindenképpen számítanak, amikor az idei év zárásakor 254, a jövő esztendő végére pedig 255 forintos árfolyamot vetítenek előre. A kialakult meggyőződés szerint – amelyet a J. P. Morgan is oszt – tartósan is viszonylag magas kamat biztosíthatja az egyensúlyt a pénzpiacon, hiszen a régióban, irányadó kamat dolgában utánunk következő Lengyelország is 6,5 százalékon stabilizálta (a tavaly nyári emelések után) a zloty árát.
A kamatküszöb azonban, amelyet a piac most 8,5 százalékra taksál, nyilvánvalóan nem tekinthető örökérvényű adottságnak. Hiszen most december végére már 8,0 százalék, 2006 decemberére pedig 7,0 százalékos irányadó kamatot jelölnek a Reutersnek nyilatkozó elemzők, akikről nem állítható, hogy azt várnák: az MNB túlmenne a jövőben a realitásokon. A 8,5 százalékos küszöbérték ezek szerint inkább a jelenlegi – a jövőbe tekintő – kalkulációkhoz kötődik.
Pillanatnyilag az MNB-ben is a rövid távú helyzetmegítélés irányzata az uralkodó, amely a piaci mozgásokból (mozdulatlanságból) azt veszi ki, hogy a kilátások nemigen akarnak javulni. Az MNB monetáris tanácsa decemberi ülésének múlt héten nyilvánosságra hozott, kivonatos jegyzőkönyve szerint 7 tag foglalt állást az 50, egy pedig a megszokottnál nagyobb, 75 bázispontnyi kamatvágás mellett. A többségi álláspont a piaci hozamkalkulációkból indult ki, amelyekkel semmi szín alatt nem akart szemben menetelni. Az egyfős kisebbség viszont igyekezett „túllépni a mai kocsmán”, mondván: a béremelkedés fékeződése (különösen a szolgáltató szektorban) az inflációs várakozások mérséklődését mutatja.
Ha a jegybanktörvény módosításának megfelelően sikerül Gyurcsánynak négy új tagot delegálnia a monetáris tanácsba – erről lapzártánkig nagy volt a hallgatás, a Fidesz pedig Alkotmánybíróság előtt támadta meg a módosítást –, azzal természetesen nem lesz képes megfordítani az erőviszonyokat, hiszen a többség változatlanul a jegybanki vezetés álláspontjához igazodik majd. A vita azonban élesebb lehet: mennyire játszhat közgazdasági helyzetmegítélésével aktív szerepet a jegybank a kamatvárakozások alakításában?
