THM – vége a bújócskának

Az előzetes várakozásokhoz képest némi késéssel, szerdai ülésén elfogadta a kormány a teljes hiteldíjmutató (THM) kiterjesztéséről szóló kormányrendelet módosítását. Eszerint jövő januártól az ügyfelek törlesztési terheit számszerűsíteni és összehasonlítani hivatott mutatót már nem csak a három hónapnál hosszabb futamidejű fogyasztási hitelekre, hanem más lakossági kölcsönök esetében is fel kell tüntetni. A régóta várt lépés elvileg az ügyfelek pontosabb tájékozódását segíti elő, a gyakorlatban mégsem mindenre nyújt megoldást.

Elv és gyakorlat Jóllehet nem csodaszer, a FigyelőNet által megkérdezett banki szakemberek véleménye szerint nagyon hasznos eszköz a teljes hiteldíj mutató. A különböző banki ajánlatok pontosabb összehasonlíthatósága mindenképpen az ügyfelek javát szolgálja és hosszabb távon elvileg erősítheti a bankok közötti kamat- és költségversenyt. Más kérdés, hogy a gyakorlat mennyiben igazolja majd ezt, az utóbbi évek tendenciái ugyanis azt igazolják, hogy a lakosság sokszor nem racionális szempontok alapján dönt. Ellenkező esetben ugyanis nem fordulhatna elő, hogy sokszor szinte ingyen adjuk a pénzt a banknak.

Iránytű

A lakossági hiteltermékek dzsungelében tájékozódni próbáló ügyfelek szempontjából a teljes hiteldíjmutató a legfontosabb iránytű. Elvileg ugyanis minden olyan költségelemet számba vesz az éves kamaton túl is, ami a szóban forgó hitel teljes futamideje alatt a szerződőt terheli – ráadásul egyetlen, egyszerűen értelmezhető százalékos formában. Elég, ha végignézünk a bankok folyószámlahitel-ajánlatain, hogy belássuk: a látványosan feltüntetett éves kamatláb önmagában még vajmi kevés információt ad a ténylegesen ránk hárított összterhekről. Míg ugyanis az éves kamatok jelenleg 20 százalék körül szóródnak,  azt látjuk – már ahol egyáltalán közlik –, hogy a THM 25-30 százalék között mozog.

Még nagyobb a különbség a legegyszerűbben hozzáférhető fogyasztási és áruhiteleknél, személyi kölcsönöknél, amelyek esetében a THM nem ritkán 40 százalék fölé kúszik, de bizonyos kondíciók (futamidők) mellett akár három számjegyű is lehet. Az egyre népszerűbb deviza alapú konstrukciók pedig azért becsapósak, mert itt számos olyan extra költség (például a folyósítási és törlesztési árrés) drágítja a kölcsönt, amelyet a bankok előszeretettel elbújtatnak. A mostani gyakorlat szerint ezen a területen ráadásul az sem ritka, hogy hirdetéseikben nem hogy a THM-re, de még a kamatra sem irányítják a figyelmet, ehelyett mondjuk a valóban alacsony, néhány ezrelékes kezelési költség látványos feltüntetésével csalogatják a hitelfelvevőket (holott a teljes hiteldíj mutató, amit apró betűvel is csak elvétve tüntetnek föl, ez esetben is könnyen lehet tíz százalék fölött).

Szűkre szabták A Bankszövetség korábban arra kérte a rendelet előkészítőit, hogy hagyjanak legalább két hónapnyi felkészülési időt a hitelintézeteknek. Mivel azonban a kormány csak a várakozásoknál bő egy hónappal később fogadta el a módosítást, életbe lépéséig szűk egy hónap maradt. Információink szerint azonban ez nem okoz majd különösebb fennakadást.

Szigorítás

A legutóbbi kormányülésen elfogadott rendeletmódosítás jóvoltából valamelyest javulhat a helyzet: januártól már nemcsak a három hónapnál hosszabb futamidejű fogyasztási hitelek, hanem bármely lakossági hiteltermék esetében kötelező lesz a bűvös mutató használata. Jóllehet a rendelet végleges szövege még nem ismeretes, a kormányszóvivői tájékoztatón, illetve korábban már nyilvánosságra hozott információk alapján az tudható, hogy a kiterjesztés mellett a kalkuláció módja is változik. Általános szabályként a THM-nek minden, banktól eredő költségelemet tartalmaznia kell, vagyis a kamat mellett a kezelési költséget, továbbá a hitelbírálat, az értékbecslés és a felülvizsgálat díját, új elemként pedig a devizahiteleknél a vételi és eladási árfolyam különbségét is (vagyis a forintban történő teljesítés miatt felmerülő „folyósítási” és „törlesztési” árrést).

A bankárlobbi érdekérvényesítő képességét mutatja azonban, hogy a nem banki költségeket továbbra sem kell belevenni a mutatóba. Így például kimarad a közjegyzői díj, a földhivatali illeték, illetve a tulajdoni lap kikérésének díja, továbbá a biztosítási és garanciadíj. Úgy tudjuk, a harmadik személynek fizetendő költségelemekkel kapcsolatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szigorúbb álláspontja ütközött a Bankszövetség érveivel, a kettő ötvözeteként terjesztette végül a kormány elé a módosított rendeletet a Pénzügyminisztérium.

Szigorodnak a közzétételi szabályok is: a bankoknak a hitel kamatával és bármilyen egyéb költségével megegyező méretben és megjelenítésben kell feltüntetniük a THM-et is, néhány összegre és futamidőre konkrét adatokat is közölve. Arról is tájékoztatniuk kell az ügyfeleket, hogy a mutató a futamidő elején érvényes feltételezéseken alapul, amelyek bármelyike később változhat (ilyen például az árfolyam), és nagyban befolyásolhatja a THM értékét. A reklámokban egy úgynevezett mintahitelt kell alkalmazni, vagyis az összehasonlíthatóság érdekében azonos feltételeket kell alapul venni. Ezenkívül pedig a fogyasztókat fel kell „okosítani”, hogy mindez csak az adott időpontban, az adott kondíciók függvényében igaz.