Belföld

Ingyen adjuk a pénzt a banknak

A múlt héten megjelent gyorsjelentések közül kimagaslott a két, tőzsdén jegyzett bank eredménye. Ekkora profitabilitással biztos, hogy minden nyugat-európai bankárt iriggyé tettek. De hogyan érhették el?

Az OTP és a Földhitel és Jelzálogbank (FHB): két sikersztori. Nemcsak a működésüket tekintve, hanem a tőzsdei szereplésük is. Az OTP adózás előtti eredménye az idén meg fogja haladni a szédületes 140 milliárd forintot, mára a magyar tőzsde legnagyobb piaci értékű vállalatává vált, és az egyetlen részvény a régióban, amely minden egyes évben emelkedni tudott ez idáig.

Az FHB gyakorlatilag 6 év alatt nőtt ki a „porból”, hiszen sok más működő bankkal ellentétben nem egy valamikor a rendszerváltás tájékán alapított bank romjain épült fel. Az FHB-t az állam alapította, és tavaly részben privatizálta a tőzsdén. 2001-ben még veszteséges volt, az idén azonban adózás előtti nyeresége közel 8 milliárd forint lesz.

Nem magyar specialitás

Bankok teljesítményének értékelésénél bevett gyakorlat a ROE, azaz a saját tőkére vetített nyereség mutató vizsgálata. Egy jól teljesítő amerikai vagy nyugati banknál ez a mutató 10-20 százalék között alakul. A világ legnagyobb és legsikeresebb bankjánál, a Citibanknál megközelíti a 20 százalékot, a legnagyobb európai banknál, a Deutsche Banknál a 10 százalékot.

Ezzel szemben a két magyar bank ennél sokkal profitábilisabb. Az OTP az első félévben 40 százalék feletti ROE-t produkált, de évek óta tartósan 30 százalék fölött van, míg az FHB az első félévben 50 százalék feletti ROE-t ért el!

Ez azonban nem magyar specialitás, hiszen más, hazánkban működő bankok nem képesek megközelíteni ennek a két pénzintézetnek a teljesítményét. Érdemes megvizsgálni tehát, hogy mi áll a magas profitabilitás hátterében. Nem arról van-e szó, hogy a magyarok nem elég körültekintőek pénzügyekben és egyesek ezért képesek ilyen magas hozamra?








Semmiről hétre
Aki tartósan folyószámlán tartja a pénzét, az ingyen pénzt ad a banknak, egy kis odafigyeléssel ugyanis adhatna egy megbízást, hogy kössék le pénzét három hónapos betétben, ami már 7 százalék felett kamatozik. Ezt a bank 3 hónap után megújítja, és nincs vele gond. Ráadásul bármikor fel lehet szabadítani a betétet: csak az arra az időszakra eső kamatot veszítjük el. (Ne feledjük, a betét három hónap alatt annyi kamatot fial, mint a folyószámla két és fél év alatt!) Egy ilyen egyszerű lépéssel jelentősen több kamathoz juthatnánk. Ez a kamat most az OTP rendkívül magas profitabilitása révén a részvényeseket gazdagítja.

Az OTP aranybányája

A hazai bankszektorra tekintve megállapíthatjuk, hogy a vállalati hitelezés területén öldöklő verseny folyik. Amikor a jelenleg a piacon levő nemzetközi bankok megérkeztek hazánkba, akkor azt hitték, hogy az alacsony vásárlóerő miatt a lakossági üzletág még sokáig nem lesz értékes szegmens, ezzel szemben az ide települő multik nagyon vonzó célpontok voltak, hiszen a csőd valószínűsége minimális. Ezért mindenki a vállalati hitelezésre koncentrált, teret engedve az OTP-nek, hogy átmentse piaci dominanciáját az új korra is. Versenytársat csak elvétve kapott, például a Postabankot vagy az ABN Amrót, de ezek csak ideig-óráig voltak sikeresek. Amíg tehát a hatalmas versenyben a vállalati szektorban nem nagyon lehet extraprofitra szert tenni, addig a lakossági szektor az állam közreműködésével valóságos aranybánya.

Vessünk egy pillantást az MNB háztartási vagyon statisztikáira. Ez azt mutatja, hogy a lakossági megtakarításokból – közel 14 ezer milliárd forint – 6 ezer milliárd a készpénz vagy betét. Ha eltekintünk a forgalmi célokat szolgáló készpénztől, akkor ez azt jelenti, hogy a megtakarításaink és vagyonunk 40 százaléka a párna alatt vagy általában alig kamatozó folyószámlán pihen. Pedig a folyószámla csak technikai számla kellene, hogy legyen. A rajta levő pénz csupán évi 0,75 százalékon kamatozik, ennél a számla fenntartása is többe kerül. Pedig a megtakarítások nagy része olyan, hogy évekig nem nyúlunk hozzá.

Az OTP Bank birtokolja a magyar államadósság közel 9 százalékát. Tehát a nála elhelyezett pénzeket egyszerűen összegyűjti, és kötvényekbe fekteti. Egy kis utánajárással ezt a pénzt is megszerezhetjük, ha közvetlenül vásárolunk állampapírokat és nem banki betétbe helyezzük pénzünket. A diszkont kincstárjegyek vagy DKJ-k az összes bankban megvásárolhatók és néhány telefonhívással kideríthető, hogy hol a legkedvezőbb a hozam.

Az történik ugyanis, hogy az állam kibocsátja ezeket az állampapírokat, majd a bankok lejegyzik, és továbbértékesítik, de a jutalék sok helyen eltér. Tehát ugyanazt a megtakarítási terméket más áron kaphatjuk meg. Körülbelül egy óra utánajárással a korábbi egy százalék alatti kamatot hozó folyószámlánk helyett majdnem 10 százalék hozamot biztosító DKJ-nk van, ami szintén bármikor eladható és már 3 hónapos futamidőtől elérhető. Az új DKJ vásárlásához sem kell elmenni sehova, nincs utánajárás, maximum egy telefon. Jelenleg ez a hozam is az OTP részvényeseit gazdagítja.

Országos jótékonyság

Rejtély, hogy az emberek miért ilyen jószívűek az OTP-hez. És az állam miért? A lakáshitelezési konstrukció ugyanis úgy volt kitalálva, hogy nagyon nagy profitot hozzon a bankoknak, amelyeknek ezért érdeke legyen a lakáshitelezés felfuttatása és az olcsó hitel. De miután a piac beindult, az államnak gyorsan drasztikusan vissza kellett volna vennie a garantált profitból.

Összehasonlításképpen: nyugaton egy bank jelzáloghitelezéssel 1,5 százalék haszonra tud szert tenni a legjobb esetben, itthon még mindig közel 4 százalékra. Ez áll az FHB hatalmas profitabilitásának hátterében, és az OTP még jobban profitál ebből, hiszen a piac 60 százaléka az ő kezében van.

Nehogy azt higgye azonban valaki, hogy a bankok mohók, vagy tisztességtelen eszközökhöz folyamodnak! A döntés az emberek és az állam kezében van. Senki nem akadályoz meg minket abban, hogy ne a folyószámlákon parkoltassuk a milliárdokat, a bankoknak keresve rengeteg pénzt. Van ma délután egy szabad órája?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik