Belföld

Üdülési jogok – megosztott lelkesedés

A külföldi ingatlanok vásárlásának engedélyezésével párhuzamosan túlkínálat alakult ki az üdülési jogok, az úgynevezett time share üdülések másodlagos piacán. Közben azonban a primer piac is tovább keresi kuncsaftjait.

Csak ma, csak Önöknek, csak ennyiért! – a time share ügynökök lehengerlő stílusától 1998-ban gyengült el az a család, amely ma már örömmel szabadulna a „kivételes” lehetőségtől. A kedves mamát egy tikkasztó nyári napon az utcán szólította le egy kérdezőbiztos, aki előbb az utazási szokásairól, majd személyazonosságáról faggatta.





Kiábrándulás

A kilencvenes évek kedvelt üdülési-befektetési formájából (talán éppen a „palifogás” módszereivel élő ügynökök s a korrekt tájékoztatás hiánya miatt) sokan kiábrándultak. Elég kinyitni a napilapokat, ahol a hirdetéseken belül külön fejléce van az üdülési jogok áruba bocsátóinak. Az érdekes konstrukciójú, változatos és jól variálható üdülésekből túlkínálat van. A másodlagos piac az érdekeltek elmondása szerint pang. A lapunknak nyilatkozó pár két éve 1 millióért is képtelen eladni a szülők által 1,4 millióért vett jogokat. Így van ezzel három másik, találomra felhívott hirdető is, akik szintén évek óta próbálnak túladni szállodai részvényei-ken, az eredeti árnál 25-40 százalékkal olcsóbban.„Üdülési jogot ma nehezebb eladni, mint a kilencvenes években” – ismeri el Hermann Éva, a H-Csere Utazási Iroda vezetője. Ő 1997-ig értékesítőként dolgozott egy erre szakosodott cégnél, akkor azonban – a kereslet változásával – váltani kényszerült. Saját vállalkozásba kezdett, amely a Magyarországon belül történő cserék lebonyolítását segíti a 17 hazai time share üdülőben. „Az itthoni csere ma népszerű, főként, mert az országon belül maradva nem kell számolni egetverő útiköltséggel” – véli az üzletasszony.

Bepalizva

Innentől kezdve ismert a forgatókönyv. Nem sokkal ezután felhívta a családot valaki a számos, ilyen üdülések értékesítésére szakosodott cég munkatársai közül, majd utazási nyeremény lehetőségének felvillantásával elhívta férjével együtt egy szeánszra, ahol az üdülési jogok megvásárlásának nagyszerűségét ecsetelte, egyben vásárlásra buzdított. A szülők a vonzó ajánlattól elbódulva vették meg 1,4 millió forintért 2 hetes üdülőjogukat egy hazai hotelben 99 évre.

Az értékesítők azonban nem hangsúlyozták ki eléggé, hogy a megvásárolt árunak vannak járulékos költségei. Ilyen például a bérleti díj, ami a teljes vételár 3 százaléka évente. Vagy a „világ kapuit kitáró” RCI-tagság: az üdülési jogok nemzetközi cseréjét lebonyolító szervnél két évre ez az összeg 149 euró, de külön díja van az alkalmi cseréknek is (Európán belül 120 euró, a tengerentúlon 170 euró hetente), továbbá – mivel a foglalásokat hónapokkal, netán évekkel korábban jelentik be – a lemondási biztosításoknak is.

A család ma azzal vigasztalja magát, hogy rosszabbul is járhattak volna. A Kanári-szigeteken találkoztak olyan orosz sorstárssal, akire évente 7 hétnyi üdülési jogot sóztak rá a dörzsölt ügynökök. Azóta a helyszínen missziójának tekinti figyelmeztetni a gyanútlan szállóvendégeket, nehogy bedőljenek a helyi értékesítőknek.


Az élet nehézségei

Az RCI a cserékkel kapcsolatos statisztikáit nem osztotta meg lapunkkal, a tapasztalatok alapján azonban egyértelmű, hogy a feltételek nehezedtek. Egy 2006-os londoni nyaralást érdemes már most előjegyeztetni, a siker azonban így sem garantált. Az utazás feltétele ráadásul nem csak a magyar cserejog felajánlása, hanem a külföldi érdeklődés megléte hazánk iránt. A magyar time share piac hajnalán, közvetlenül a rendszerváltás után, amikor Magyarország izgalmas desztinációnak számított, jól lehetett cserélni az üdüléseket. A lankadó külföldi érdeklődéssel és a megnövekedett hazai értékesítésekkel párhuzamosan azonban ez már kevésbé igaz.

A népszerűbb helyekre az igényeket fél vagy akár egy évvel előre kell benyújtani, s a keresés és a visszaigazolás sokáig elhúzódhat, miközben a cseredíjat előre kérik. Persze az is igaz, hogy amilyen keserves eljutni egy külföldi szállóba, az ottlét annál kellemesebb. A szállodák, apartmanok színvonalasak, az RCI szigorú követelményrendszert támaszt a hotelekkel szemben, ami egyenletesen jó minőséget garantál.

A kikapcsolódás tökéletes lehet, amennyiben az ember el tudja felejteni, hogy a fent említett költségeken kívül egyenlegét az utazás, az ellátás és a helyi szolgáltatások díja tovább terheli. Az összeg így már fájhat, pláne, ha az ember tudja, hogy barátja a szomszédos, nagyjából hasonló színvonalú szállóban olcsó áron, „last minute” üdül. Tapasztalatok szerint a time share annak érheti meg, akit nem az utcán toboroznak az ügynökök, hanem előre tájékozódik a feltételekről, a másodlagos piacon csíp ki egy jó ajánlatot, és hajlandó évekkel előre tervezni a szabadságait.


Üdülési jogok – megosztott lelkesedés 9

Eladnák

Bizonyára azért ma is sokan vannak ilyenek, legalábbis Horváth Tibor erre épít. „Nem lankadt az érdeklődés a hazai time share üdülések iránt” – nyilatkozta lapunknak a Blaninvest Bróker Rt elnök-vezérigazgatója. Az Abbázia Group első, Club Abbázia nevű üdülője 1991-ben lett az RCI-lánc tagja. Az akkor még Abbázia Idegenforgalmi Kft.-ként működő cég az értékpapír-felügyelet engedélyével árusított a komplexumban részvényeket, amelyeket populárisabb nevén üdülési jogként vásároltak meg az érdeklődők. Az első évben ez a tevékenység 150 milliós forgalmat generált a cég számára, 1992-ben már ennek a dupláját, 1998-ban az értékesítés volumene 3 milliárd forint volt, az utóbbi időben pedig stabilan 2,7 milliárd körül alakul.

„A piac kiegyenlített” – véli Horváth Tibor, aki a kereslet érzékeltetése végett közli, hogy az 1991-es indulás óta több üdülőhelyet épített fel; ezek közül öt található idehaza. A portfólió része például a Petneházi Country Klub, a Hévíz melletti Club Dobogómajor, illetve az idén átadott, 50 apartmanból álló marottai komplexum az olasz tengerparton. Ma az értékesítéssel is foglalkozó cégtől 35 ezren igényeltek üdülési jogot, szállodáik éves kihasználtsága 80-85 százalékos. Horváth Tibor a másodlagos piacot nem érzi zavarónak saját üzletmenetére nézve, sőt, szerinte jó hatással van az áraikra. Azt mondja, ha a másodlagos piacon jó a forgalom – márpedig havonta 60-70 adásvételről van tudomásuk -, az az elsődleges piacra is jótékony hatást gyakorol.

Kecskeméti Attila marketingszakember azonban úgy látja, bár egy termék esetén a másodkézből történő adásvétel bevett dolog, a szolgáltatásokba csomagolt terméknél a másodlagos piac kialakulása a cégre nézve rossz üzenetértékkel bír. Kivált, ha nem hiánytermékről, hanem nyomott áron kínált portékáról van szó.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik