Két középkori lovag vívott „ádáz” harcot a múlt szombaton délután Kapolcson, a Művészetek Völgye fesztiválon, a csata jelenetei pedig a közszolgálati televízió esti főműsoridős híradójába is bekerültek. Az egyik álruhás lovag – mint az a bemutató után kiderült – a kulturális miniszter, Hiller István, az MSZP alelnöke volt, aki tehát nem hagyta ki a tárcája által szponzorált eseményt és a „véletlenül” arra bóklászó állami tévéstábot, hogy a párt őszi tisztújítása és a nyár végére ígért kormányátalakítás előtt így is építgesse imázsát. Hiller persze nincs egyedül a harcában: a nagyobbik kormánypárt miniszterei és pártvezetői – mint afféle középkori lovagok – hol magányosan, hol alkalmi vagy tartós szövetségeket kötve, azzal múlatják a nyarat, hogy saját rövid távú pozícióikat építgetik.
Reformok helyett
Habár az MSZP számára vereséget hozó, június 13-ai európai parlamenti választások másnapján a miniszterelnök parlamenti felszólalásában – a kormányzati ciklus maradék két évének feladatairól szólva – még a reformok felgyorsításának szükségességéről beszélt, a nyár előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a reformlépések helyett az energiákat a személyi kérdések kötik le.
Mindez persze nem meglepő: 2001 nyara, a Medgyessy-Kovács-tandem felállása óta először orientációs pont nélkül maradt a tábor. A július 2-ai informális kormányülés résztvevői pedig már abban egyeztek meg, hogy csak az egészségüggyel kapcsolatban tartják meg a reform szót, a közigazgatás karcsúsítása, a területfejlesztés, a versenyképesség javítása vagy az adó kérdésében legfeljebb az átalakítás kifejezést használják, és a maradék időben ezekben az ügyekben is csak olyan döntéseket hoznak, amelyek erősíthetik pozícióikat a 2006-os parlamenti választásokon.
Kormányzással csak veszíteni lehet
Ezzel egyidejűleg a miniszterelnök a nyár végére a kormány jelentősebb átrendezését ígérte, a pártelnök pedig bejelentette, hogy nem gondolkozik pártelnöki pozíciója meghosszabbításán, az MSZP őszi tisztújításakor mindenképpen új elnököt választanak. Mivel tehát a 2002-ben sikeresnek bizonyuló kettős felbomlott, új erőegyensúly pedig október előtt nem várható, az amúgy is belső személyi harcokra hajlamos MSZP-ben elindult a nagy helyezkedés. Mindennek tetejébe Medgyessy Péter látványosan szabadságra vonult Mallorca szigetére. Idehaza tehát a pártban és a kormányban is elkezdtek „cincogni az egerek”.
„Június 13-a nyilvánvalóvá tette, hogy ezzel a kormányzással csak veszíteni lehet, és egyenes út vezet a 2006-os még sokkolóbb, hatásában még súlyosabb vereségig, a hatalom elvesztéséig, a tartós Orbán-korszak kezdetéig” – ezekkel a szavakkal fújt riadót a múlt pénteken nyilvánosságra került, Ébresztő című dolgozatában Tabajdi Csaba. A politikus szerint történetének legsúlyosabb válságát éli át az MSZP, a vereségért pedig nem csupán a pártelnöknek kell elvinnie a balhét. A másik fő felelőst, a szavai szerint a kormányfői posztot a párttól „lízingbe” vevő Medgyessy Pétert is elő kell venni. Az MSZP frissen megválasztott európai parlamenti képviselője ugyan nem tartozik a párt „nehézsúlyú” vezetői közé, de – ahogyan a nagy helyezkedések időszakában lenni szokott – az óvatosan nyilatkozó „vezéresélyesek” helyett sokszor a másodvonal jön elő a farbával.
|
Kétségtelen, hogy a kormánykoalíció jövőbeni esélyeit tekintve az egyik legnagyobb probléma most maga Medgyessy Péter. Egyrészt a politikussal az emberek többsége tavaly augusztus óta tartósan elégedetlen, a megítélése ráadásul az utóbbi hónapokban csak romlott. A Gallup felmérése szerint az európai választások óta 2 százalékponttal nőtt a különbség a kormányfő munkájával elégedettek és elégedetlenek aránya között: júliusban a lakosságnak már közel fele, 49 százaléka gondolta úgy, hogy inkább rosszul látja el feladatát, és csak 36 százalék volt azon a véleményen, hogy jól végzi azt.
A kormánnyal kapcsolatos elégedetlenség a párt népszerűségét is újabb mélypontra sodorta: a Szonda felmérése szerint a biztos pártválasztók alig 38 százaléka voksolna az MSZP-re a Fidesz 50 százalékával szemben. Másrészt viszont a miniszterelnök esetleges félidőbeli cseréjének sem közjogi, sem pedig politikai-kommunikációs szempontból nincs begyakorlott koreográfiája, hatásai kiszámíthatatlanok, a csere egyben az első két év kudarcának a beismerése is lehet. Harmadrészt Medgyessynek esze ágában sincs távozni, a jelek szerint inkább felveszi a kesztyűt, 2006-os visszavonulását sem tekinti alkualapnak. A nyár végére tervezett kormányátalakítást és az őszi párttisztújítást is saját pozícióinak erősítésére használná.
Gyurcsán és Hiller új posztokra gyakorol
Ebben a hatalmi konstellációban érdekesek azok a személyi hírek, amelyeket a párt vezetői a napilapokon keresztül szivárogtattak ki a nyár elején még az EU-pénzek kezelésére tervezett, új fejlesztési tárca lehetséges vezetőjeként emlegetett Gyurcsány Ferenc sportminiszter esetleges menesztéséről. A vállalkozóból a pártot előbb kívülről, ideológiai alapon bíráló, később Medgyessy tanácsadójává majd a kormány és a párt tagjává is avanzsáló Gyurcsány bűne az lehet, hogy a népszerűségét vesztő kormányfővel szembefordult. Többször éles bírálatot fogalmazott meg a kabinet ülésein, ráadásul nyíltan az MSZP egyik elnöki aspiránsa, Hiller István mellé állt, amikor a kulturális miniszter útjára bocsátotta a párt politikájának megújítását célzó, Új Szociáldemokrácia című programot.
A két kormánytag ugyan kínosan ügyelt arra, hogy főnöküket nyilvánosan ne bírálják, ám a bizánci „ülésrendet” tanulmányozók már a közös szereplésben is azt látták, hogy egy esetleges pártelnöki-miniszterelnöki felállást gyakorolnak – akár mihamarabb, akár 2006-tól. Azaz Medgyessy számára veszélyes konkurenciává váltak, tehát a szimpla hatalmi logika szerint mindketten távozni lennének kénytelenek a kormányból. Az összeesküvés-elméletekben jártasak szerint a kormányfő az elnöki pozícióra – a Medián felmérése szerint – legesélyesebb Szili Katalin szövetségét keresné a Hiller-Gyurcsány-vonal ellensúlyozására.
