Mi különbség van egy egyéni vállalkozói státusú futballista és egy esztergályos között? Szerintem semmi: miként az esztergályosnak nincs üzeme, a focistának sincs stadionja – mondja Bogisich Ferenc, a gépalkatrészeket gyártó QP Rt. tulajdonos-vezérigazgatója. E sommás vélemény is utal rá: dacára annak, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) a nyártól már nem lesz elnéző, és megkezdi a bírságolásokat azon vállalatoknál, ahol „kényszervállalkozásokkal” fenntartott kapcsolatokra akad, vannak olyanok, akik még mindig nem adták fel a reményt.
Egy példa
Bogisich Ferenc, QP Rt. Szétforgácsolódnak a vállalkozások?
Közéjük tartozik Bogisich Ferenc is. A mérnök végzettségű vállalkozó, aki az eddigi pénzügyi és adózási környezetre alapozva építette fel vállalatát, úgy érzi, túl sok munkát, energiát és pénzt ölt cégébe ahhoz, hogy most mindennek a gyökeres átalakításába fogjon. Bő tíz évvel ezelőtt, friss diplomával a kezében, a nulláról indította el cégét, amelynek forgalma ma már évi több százmillió forint, svájci, tengerentúli megrendeléseknek tesz eleget, és hét éve az Audi állandó beszállítója.
Két éve épült fel mintegy 400 millió forintból európai színvonalú üzemcsarnoka, ahol jelenleg 40-50 egyéni vállalkozói státusú gépipari szakmunkás bérel tőle gépeket és kap megbízásokat. „Soha annyi megrendelésem nem volt, mint most január-februárban, mégis arra kényszerülök, hogy szélnek eresszem az alvállalkozóimat. Félszáz ember alkalmazottként való foglalkoztatásának költségeit ugyanis nem bírja el a vállalkozás” – summázza szomorúan a kialakult helyzetet a cégvezető. Még a legolcsóbb megoldás is – ha az eddigi vállalkozói díjat tekintenék bruttó bérnek – 30 százalékos pluszterhet rakna a cégre, miközben az eddigi alvállalkozók nettó jövedelme 30-40 százalékkal csökkenne.
Egy kalap alatt
A „kényszervállalkozások” felszámolására adott türelmi idő mintegy négy hónap múlva jár le. A QP Rt. tulajdonosa nemrég körzete országgyűlési képviselőjénél járt, arról győzködve a honatyát, hogy az állam részéről ugyan indokolt a küszöbön álló változtatás, az viszont már kevésbé, hogy a jogszabály az összes egyéni vállalkozót egy kalap alá veszi (négy szakmát – a színészt, az újságírót, a sportolót és a biztonsági őrt – kivéve). Az ő alvállalkozói körét például szakmunkások alkotják. E dolgozók Bogisich megítélése szerint igazi üzleti kockázatot vállalnak, amikor vele szerződnek, és szaktudásuknál fogva valóban egyenrangú felekként tudnak fellépni vele vagy bármely más megbízóval szemben. A cégtulajdonos csupán a betanított munkások esetében látja a számlás foglakoztatásnak azt a kényszerjellegét, amely a képzettség nélküli emberek kiszolgáltatottságából fakad.
Mindazonáltal Bogisich Ferenc is készül arra a helyzetre, ha próbálkozásai eredménytelenül zárulnának. Miután eddigi alvállalkozói olyan nagyságú munkabér fejében nem hajlandók elszegődni hozzá alkalmazottnak, amely a cég számára kitermelhető, más megoldás után kell néznie. Járt Szlovákiában és Ukrajnában, hogy feltérképezze a terepet. Megfelelő tudású szakmunkások állnak rendelkezésre mindkét országban, északi szomszédunknál a hazai bérek feléért, a keleti határon túl harmad-, negyedáron; és heti egyszeri szállítással a QP Rt. tartani tudja a saját megbízói felé vállalt határidőket.
Így a feladatok zömét külföldi bérmunkába készül kiadni, emellett pedig megtartja – pontosabban alkalmazásba veszi – azt az 5-10 kulcsembert, akik nélkülözhetetlenek a megfelelő minőségű termék előállításához. A vadonatúj üzemcsarnok sem áll ezentúl üresen: az ingatlant a QP bérbe adja egy logisztikai cégnek. „Összességében extraprofitot ígérnek számomra a változtatások, mégis vérzik a szívem, hogy szét kell robbantanom e tíz év alatt megteremtett termelési kultúrát” – mondja a tulajdonos cégvezető.
Egy megoldás
Vannak ugyanakkor, akik, bár hasonló cipőben járnak, mégis könnyebben beadják a derekukat. Egy másik – magát megnevezni nem kívánó – gépipari társaság, amely számítógépes vezérlésű gépekkel készít alkatrészeket, a QP Rt.-énél kisebb gárdával működik, 17 fős alkalmazotti létszámot még elbír. E cég már ma is a nyári változások által kikényszerített új felállás szerint termel, de itt sem ment minden simán. Eredetileg 14 alkalmazottjuk volt, és további 8 egyéni alvállalkozóval álltak kapcsolatban. Utóbbiak közül öten felmondták a szerződést és odébbálltak, mert nem fogadták el a felkínált bért. Jóllehet a kft. folyamatosan hirdeti ezeket az állásokat, eddig nem akadt megfelelő jelentkező.
Találtak viszont más megoldást munkaerőgondjukra: két munkaerő-kölcsönző vállalattal is kapcsolatban állnak, rajtuk keresztült sikerült megtalálniuk azt az öt – komáromi és szabolcsi – szakembert, akik az egyhetes próbaidő során beváltak. Tulajdonképpen még jól is jártak e módszerrel, jóllehet, spórolásra nem nyílik lehetőségük. „A munkaerő-kölcsönzés kifejezetten előnyös számunkra, hiszen az éppen aktuális munkafolyamatokhoz és megrendelés-állományunk nagyságához igazodva egy héten belül megfelelő szakemberekhez juthatunk. Minden egyéb kérdés, például az emberek elszállásolása vagy szállítása, már a bérbeadó társaság gondja” – mondja a társaság ügyvezetője.
A vállalat emellett belefogott egy olyan kapcsolatrendszer kiépítésébe is, ahol az alvállalkozók saját telephellyel rendelkeznek. A vezető amúgy biztos benne, hogy a változások nem küldik padlóra cégét, ötéves szerződésekre alapozott számításai szerint a mostani költségszerkezet középtávon is elviselhető lesz számukra.
Célzott vizsgálatok
A színészek, újságírók, sportolók, biztonsági őrök vállalkozói tevékenységét külön szabályozzák. Jóllehet, június 30-a – a szerződések átalakítására meghatározott végső határidő – már a nyakunkon van, a várható vizsgálatokat illetően még mindig nagyon szűkszavú az APEH. A tervezett forgatókönyvet, a nagyító alá kerülő cégek kiválasztásának szempontjait az adóhivatal egyelőre nem kívánta, vagy nem tudta ismertetni lapunkkal. Megkeresésünkre mindössze annyit közöltek, hogy – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – a kötelezően, illetőleg a véletlenszerű kiválasztás alapján lefolytatandó ellenőrzéseken túl az idén is lesznek célzott vizsgálatok, ezek témájáról és az érintett körről azonban nem adtak tájékoztatást. Nyomatékosították viszont azt a korábbi bejelentésüket, miszerint az év derekától a színleltnek minősített szerződések után 2004. január elsejei hatállyal pótolni kell az elmaradt adó- és járulékfizetéseket. A június 30-ig terjedő időszakra mentességet kap az, aki július 30-ig értesíti az adóhatóságot a vállalkozói szerződés munkaviszonnyá alakításáról, valamint arról, hogy a foglalkoztatottat a társadalombiztosítás nyilvántartásába vették.
Hasonlóképpen biztosan talpon marad az 1995-ben alapított, lapkiadásra és rendezvényszervezésre szakosodott X-Meditor Kft. is, sőt e társaság egyike azon szerencsés vállalkozásoknak, amelyek most megússzák a nagy átalakítást. Az APEH munkatársai decemberi rutinvizsgálatuk alkalmával maguk is belátták, hogy e vállalat nem működhet alvállalkozók nélkül, jóllehet, nem csekély a külsősök száma a társaságnál: 35 főállású alkalmazottja mellett az X-Meditor 15-20 vállalkozóval is dolgoztat.
Az adóhivatal elfogadta azt az érvelést, miszerint a nyomdai előkészítésben jelentkező csúcsidőszakokban nem elég az állandó személyzet, és azt is indokoltnak tartják, hogy a kiadványokban egy-egy téma kifejtésére általában specialistákat kérnek fel, megbízásos alapon. Az előzményekhez szorosan hozzátartozik, hogy ez a vállalkozás sem mindig a jelenlegi felállásban működött, eredetileg egészen más volt cégstruktúra, három évvel ezelőtt azonban belefogtak az átalakításba.
A törvények próbáját tehát ma kiállja a kft., ám a pénzügyi vezetés elvárásai több esetben nemcsak a cég, de a munkavállalók érdekeivel is szemben állnak. A csúcsidőszakokban például a többletmunkát a társaság alkalmazottai is elvégezhetnék, vállalkozóként. Mindenkinek ez szolgálná az érdekeit: a dolgozónak jól jönne a pluszkereset, a kft. pedig szorosabban magához tudná kötni a saját embereit. Az adóhivatal azonban rögvest lecsap, ha azt észleli, hogy az alkalmazott egyéni vállalkozóként is bevételhez jut a cégtől. Így aztán míg e munkákra külső alvállalkozókat kérnek fel, a saját alkalmazottaik másutt néznek kiegészítő kereseti lehetőség után.
Miként a fenti vélemények is jelzik, a „kényszervállalkozás” kifejezés inkább csak az APEH és a pénzügyi vezetés szótárában létezik, az érintett vállalkozók e minősítés ellen határozottan tiltakoznak. „Ha egy nagyvállalatnál működhet az outsourcing, akkor a kkv-kat miért kell elzárni ettől a lehetőségtől? – foglalja kérdésbe bírálatát Pintér Imre, az X-Meditor egyik tulajdonosa. Ügyeskedésre, a jogszabályok kijátszására most is lenne alkalom, de – miként a nyilatkozók hangsúlyozták -, a törvényeknek megfelelően szeretnének dolgozni, méghozzá a mostaniak egy részére csöppet sem hasonlító, vállalkozásbarát törvényeknek megfelelően.
