Az elmúlt 24 órában egy sor tévéműsor, a keddi napilapokban több riport foglalkozik azzal, hogy az újonnan csatlakozó kelet-közép-európai országok általában kedvezőbb adózási körülmények és alacsonyabb bérek, ugyanakkor jó minőségű munkaerő nyújtásával elkerülhetetlenül magukhoz fogják vonzani a legtöbb európai új beruházást.
A tényekből, az adatokból kitűnik, hogy Lengyelországban, Szlovákiában, a balti államokban nem is összehasonlíthatóan kedvezőbb adórendszer várja a nemzetközi tőkét, mint bármely nyugat-európai államban. A kelet-közép-európai országok gazdaságai ugyanakkor egyre stabilabbak, nincs inflációs veszély náluk sem, a politikai kockázatok pedig a csatlakozás nyomán szinte teljesen megszűnnek.
Ezzel szemben a hagyományos, nyugat-európai piacgazdaságok egyre nyilvánvalóbb problémákkal küszködnek a magas bérek, a drága jóléti rendszerek üzemeltetése miatt, és nincs meg a kellő politikai merészség olyan reformok végrehajtására, amelyeket a kelet-európai országokban kénytelen-kelletlen, de végigcsináltak és csinálnak.
Egy friss hír arról szól, hogy Schröder német kancellár ellenzi a munkahét 35-ről 42 órásra emelését, holott a közgazdák és a vállalkozók többsége szerint ez lenne a legüdvözítőbb megoldás arra, hogy a német vállalatok ne kezdjék, mondjuk így, nagyüzemben áttelepíteni termelőkapacitásaikat a kelet-európai országokba.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
