Belföld

Mikor bukik a francia kormányfő?

A francia jobboldal alulmaradt a regionális választásokon. A 22 régióból huszonegyben a baloldal szerezte meg a többséget, és immár a konzervatív kormányfő széke is inogni látszik.

Megalázó vereséget szenvedett Jacques Chirac francia köztársasági elnök pártja a francia regionális választásokon – a BBC így jellemzi a vasárnapi voksolás utáni helyzetet az EU egyik meghatározó tagállamában. A mostani szavazás jelentőségét emeli, hogy a részvételi arány nagyon magas volt a vasárnapi második fordulóban: a szavazásra jogosultak 66 százaléka vett részt a voksolásban.


Mikor bukik a francia kormányfő? 1

A Le Figaro grafikája az eredményről

Mitterrand óta nem nyert ennyire a baloldal

A párizsi Le Monde ennek kapcsán kiemeli, hogy a baloldal Francois Mitterand 1988-as újraválasztása óta nem tudott abszolút többségbe kerülni egyetlen szavazáson sem, márpedig most a szavazatok 50,11 százalékát érték el a szocialisták és szövetségeseik.

A hírforrások egyébként már arról cikkeznek, hogy megkezdődött a spekuláció Jean-Pierre Raffarin miniszterelnök menesztéséről is. Egy friss közvéleménykutatás szerint a franciák 54 százaléka is ezt szeretné. Ugyanakkor más megfigyelők arra hívják fel a figyelmet, hogy a népszerűtlen kormányfő leváltásával alighanem még vár a köztársasági elnök.

 Rossz a gazdasági helyzet

A BBC szerint a szavazók a magas munkanélküliség, a stagnáló gazdaság és a közszférát érintő népszerűtlen reformok miatt büntették a jobboldalt a választásokon. A konzervatív UMP egyébként csak Elzászban lett biztos befutónak, a többi régióban vagy a szocialisták nyertek, vagy – mint Korzikában – nem alakult ki abszolút többség. A mostani választások egyébként időközi tesztnek számítottak Franciaországban, akárcsak a júniusi európai uniós voksolás – írják a brit lapok.

Sarkozy esélyei

Nem biztos ugyanis, hogy Chirac még a júniusi európai választások előtt szeretné „bedobni a mélyvízbe” az új miniszterelnököt, tehát hagy még egy lehetőséget az általa amúgy sem kedvelt Raffarinnek a totális bukásra. A kormányfőnek egyébként hivatalosan is van még feladata: véghez kell vinnie az egészségügy reformját, ami szintén nem túl népszerű dolog Franciaországban.

Chirac mindenesetre fogadta miniszterelnökét vasárnap este és hétfő délelőtt is, délben pedig közleményt adott ki az Elysée palota, miszerint “az elnök és a miniszterelnök közösen dolgozik a napokban meghozandó döntéseken”. Chirac nehéz helyzetben van. Ha a népszerűtlen Raffarint megtartja, pártja biztos vereség felé halad. Ugyanakkor nem biztos, hogy ki meri nevezni miniszterelnöknek az ország legnépszerűbb politikusainak egyikét, Nicolas Sarkozyt. Sarkozyról ugyanis köztudott, hogy a köztársasági elnöki posztra tör. Chirac pozíciói mindenesetre a Le Monde szerint vasárnap óta jelentősen meggyengültek.

Jobb szél, bal szél 

A mostani választások egyik haszonélvezője a szélsőjobboldal. Le Pen Nemzeti Frontja 13 százalékot szerzett, s ezzel megerősítette harmadik helyét az ország politikai erői között. A Financial Times megemlíti, hogy a Nemzeti Front ugyanakkor visszaesett 1998-hoz képest, amikor még 16 százalékot kapott a regionális választásokon. Az egyik tengerentúli megyében, Réunion szigetén a helyi kommunista párt jelöltje diadalmaskodott, megelőzve a szocialista és a jobboldali jelöltet egyaránt. 

50:37-re nyertek a szocialisták

Ami a vasárnapi választások eredményeit illeti, a baloldal, amely jelenleg a parlamentben ellenzékben van, a második fordulóban a szavazatok felét szerezte meg, míg a Chiracot támogató jobbközép UMP csupán 37 százalékig jutott. (A baloldalon a szocialisták szövetségeseikkel, így a zöldekkel együtt érték el a számukra rendkívül kedvező eredményt.)

A szocialisták a nyolc eddigi régió mellé 12 újabbat gyűjtöttek be vasárnap, így az anyaország területén – vagyis a tengerentúli területeket nem számítva – egy híján minden körzetben diadalmaskodott a baloldal. A szintén brit Financial Times szerint az utóbbi másfél évtizedben – 1991 óta –, ez volt a legnagyobb fordulat, amelyet francia választásokon regisztráltak. (Az utolsó regionális választáson, 1998-ban még 14:8 volt a régiók aránya a jobboldal javára.)

Feladták a leckét

A vereség nyomán Raffarin miniszterelnök úgy nyilatkozott: a feladott „leckét meg kell tanulnia a kormánynak”, de a reformoknak folytatódniuk kell, mert szükségesek. Alain Juppé, a most vereséget szenvedett UMP konzervatív tömörülés vezetője szintén elismerte: súlyos visszaesés ez az eredmény a korábbiakhoz képest. Juppé – aki 1995 és 1997 között volt miniszterelnök – egyébként Chirac elnök egyik legfontosabb támasza az UMP-ben, csakhogy az ő reputációja is csökkent azután, hogy januárban tizennyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték fiktív munkaszerződések révén végrehajtott illegális pártfinanszírozás miatt. Minthogy azonban az ítélet nem jogerős, Juppé a politikai tömörülés élén maradhatott azóta is.

A szocialista párt vezetője, Francois Hollande szerint a választók most nemcsak Raffarin kormányáról mondták ki negatív véleményüket, hanem magáról Chirac elnökről is. A BBC szerint ezért is várható a már említett kormányátalakítás Franciaországban, amelynek első áldozata a miniszterelnök lehet.

Megbukott Giscard d’Estaing is

A választások súlyos sebeket okoztak a jobboldalon: a korábbi államelnök, Valéry Giscard d’Estaing elvesztette Auvergne régióbeli elnökségét egy szocialista jelölttel szemben. A Le Monde ennek kapcsán megemlíti, hogy Giscard D’Estaing 1986 óta töltötte be ezt a posztot.

Ugyancsak veszített a jobboldal abban a régióban, Poitou-Charentes-ban, ahol korábban Raffarin miniszterelnök volt az elnök. A jobboldali jelöltet, Raffarin legközvetlenebb embereinek egyikét, Elisabeth Morint nem más győzte le, mint Francois Hollande élettársa, Ségolene Royal, aki 55 százalékot kapott. A fővárosi környéki régióban, Ile de France-ban szintén Raffarin közeli szövetségese bukott el a voksoláson.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik