Rosszul alakultak az autóeladások január-februárban, a kereskedők most csábító akciókkal igyekeznek túladni készleteiken. A kizárólag svájci frankos hitelajánlatok a szokottnál lényegesen olcsóbbak, mivel ezúttal nem vagy alig tartalmaznak közvetítői jutalékot. A „normális” esetben 9-10 százalék körüli THM-mel kínált konstrukciók révén így 1,73-6,5 százalékos évi teher mellett elvihetők a Suzuki, a Volkswagen, a Skoda, a Renault vagy a Peugeot bizonyos modelljei.
Optimista vélekedések szerint az akciók hosszú távon, sőt végérvényesen képesek lesznek letörni az irreálisan magas díleri vagy brókeri díjakat. Más szakemberek szerint ugyanakkor a márkakereskedők érdeke ellen való a változás, és néhány hét után visszaáll a sajátos magyar rend.
Többszereplős ügylet
Adott az autókereskedő és adott az ügyfél. Amennyiben az utóbbinak nem áll rendelkezésére kellő készpénz, hogy az áhított autót megvásárolja, úgy valamilyen finanszírozási forrást kell találnia. Ekkor jön be a képbe egy bank vagy egy lízingcég, amely valamilyen konstrukció keretében kipótolja a hiányzó összeget. Ezért cserébe természetesen kamatot számít fel, ám mivel a hitel- vagy lízingügylet a díleren keresztül bonyolódik, a kereskedőnek is jár jutalék, méghozzá elég magas összegű. Újabban az sem ritkaság, hogy e lánc még egy szemmel egészül ki: a márkakereskedőt és a finanszírozó céget összehozó brókerrel, aki szintén jutalékot kér szolgáltatásaiért. A finanszírozott ügyletek végeredményeként tehát a törlesztőrészletek legalább négy komponensből tevődnek össze: az autó árréssel növelt árán, a kölcsön tőkeértékén és kamatán felül a díleri és brókeri jutalékokból.
Az európai gyakorlattól igencsak eltérő módon ugyanis a hazai autókereskedők ma nem az autó eladási árán nyernek sokat (sokszor a listaárból is kedvezményt adnak), hanem a finanszírozott – vagyis nem készpénzből fizetett – autóeladások jutalékán. Ez kevésbé látványos, az éles versenyhelyzetben a vásárlók úgyis csak arra koncentrálnak, hogy mennyi az autó vételára. Hogy a kölcsönért és a kölcsön közvetítéséért mennyit kell még kifizetniük, az keveseket érdekel, holott összességében ez is komoly tétel lehet. A 2-3 százalékos kamatszintű, svájci frank alapú hitelből így lesz végül 8-10, esetenként ennél magasabb kamatterhű kölcsönügylet. (Természetesen ellenpéldákat is fel lehet hozni: állítólag akadnak ügyfelek, aki egy-két hónapot is rászánnak arra, hogy végigjárják a kereskedőket és alkudozzanak – időnként sikerrel.)
A jutalékok mértékére vonatkozóan Kolossváry Ádám, a CIB Lízing után a piac második legnagyobb szereplőjeként tevékenykedő Merkantil Bank vezérigazgatója elmondta: 2002-ben átlagosan 4,71 százalékot fizettek a kereskedőknek, tavaly viszont már 6,42 százalékot. Míg egy autóra 64 350 forint jutalék jutott 2002-ben, addig tavaly 87 216 forint. Hozzá kell tenni, hogy a kisebb finanszírozó cégek köréből ennél 2-3 százalékkal magasabb jutalékokról hallani, ők ugyanis még a piacszerzés periódusában vannak, így többet is megér nekik, hogy a márkakereskedő az ő hitelüket kínálja a potenciális vásárlóknak.
Hogy meddig nőhetnek még a közvetítői díjak, azt senki nem tudja biztosan megjósolni. (Egyösszegű, hatalmas tételekről is keringenek pletykák, erről olvassa el cikkünket: Egy autóbróker ára – félmilliárd forint) Egyes szakemberek szerint a mostani akciók ékes bizonyítékai annak, hogy az autóvásárlók igenis költségérzékenyek, és felfogják az alacsonyabb hitelterhek jelentőségét. Ez pedig elvezethet a jelenleginél egészségesebb helyzethez, amelyben az árrés ugyan magasabb, de a bújtatott költségek lényegesen elfogadhatóbb mértékűek. Antall Pál, a Magyar Lízingszövetség elnöke legalábbis így gondolja, szerinte a mostani szintről már nagyon nehéz lesz visszatérni a 10 százalékos ajánlatokhoz, ezért a jövőben mindenképpen csökkennie kell a finanszírozói marzsoknak.
„Egyáltalán nem biztos, hogy lejárt a magas jutalékok ideje” – vélekedik viszont az egyik legnagyobb forgalmú autókereskedő a FigyelőNet kérdésére válaszolva. Korábban is voltak akciós ajánlatok – teszi hozzá – majd ezek elteltével újra visszatértek a piacon manapság jellemző 8-10 százalékos kereskedői jutalékok. „Valahol meg kell keresni a pénzünket – mondja név nélkül -, ha már az autó árrésén ezt nem tehetjük meg.”
Természetesen a kereskedők is jobban örülnének, ha az autónként őket illető 100-150 ezer forint (vagyis a Merkantil gyakorlatánál jóval több pénz!) inkább az árrésből és nem a hitel jutalékából származna – teszi hozzá informátorunk –, ez utóbbi ugyanis kockázatosabb, csak akkor kerül a dílerhez, ha a hitelt rendben törleszti is az ügyfél. (A bankok jellemzően 6 hónapig visszatartják a közvetítői jutalékot, és ha eközben gondok merülnek fel a visszafizetést illetően, akkor a kereskedő egyáltalán nem kapja meg a pénzét.)
Szűkül a piac
Tavaly 208 ezer új autót adtak el Magyarországon. Az elemzők ugyanezt túlzásnak tartják az idei évet illetően, többnyire a piac zsugorodását valószínűsítik. A különböző akciók hatására ugyanakkor nem kizárt az értékesített mennyiség szinten tartása sem, csakhogy ekkor a haszonkulcsok csökkennek majd. Kolossváry Ádám szerint a dílerek helyzete nehezedhet Magyarország uniós csatlakozása után, amikor is egyre több importőr, illetve gyártó jelenhet majd meg a magyarországi autó-kiskereskedelemben, miközben nagykereskedelmi pozícióikat is tartani akarják a gyárak.
A rendszerben rejlő kockázatokat a finanszírozó társaságok is érzik, a verseny élesedésével párhuzamosan egyre nagyobb mértékben. A lízingkonstrukciók során visszavett autók száma a Merkantil Bank esetében például 2002-ről 2003-ra jelentősen nőtt: 2002-ben még 1,17 százalékos volt, 2003-ra ez a mutató 1,51 százalékra emelkedett. Ennek oka az, hogy a piac szereplői egyre lazább feltételekkel adják az autókat, és ily módon emelkedik a nem fizető vásárlók aránya – hangsúlyozta Kolossváry Ádám. Éppen ezért a Merkantil Bank egyre többet kénytelen tartalékba helyezni: az OTP-érdekeltség céltartaléka egy év alatt 6,2 milliárdról 8 milliárd forintra nőtt, az összes autós kihelyezés 5,7 százalékáról 6 százalékára.
Mindezzel párhuzamosan a vezérigazgató különösen negatív jelenségnek tartja az úgynevezett brókerek beiktatását a lízingcégek és a dílerek közé. Ezek a vállalkozók ugyanis, akik „számláznak”, jelentős jutalékot vesznek fel, és drágítják az amúgy sem olcsó szolgáltatásokat.
Kolossváry szerint további rizikót jelent a piacon a sok deviza alapú hitel-, illetve lízingkonstrukció. Szerinte, ha a svájci frank stabilnak mondható is, akkor sem lehet ugyanezt állítani a frank-forint árfolyamról. Ezt a kockázatot viszont valamennyi bank vagy lízingcég végső soron a vásárlókkal fizetteti meg. Tegyük hozzá, hogy a mostani akciókkal újfent ebbe az irányba terelik az ügyfeleket.
