Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban most lehetőség nyílik a költségvetési kiadások csökkentésére anélkül, hogy ez recessziót okozna a három közép-európai gazdaságban – állítja William Buiter az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza. A feltételek most azért kedvezőek, mert az államháztartás költekezésinek visszafogásával ugyan gyengülne a gazdaság, ám ezt ellensúlyozni tudja a közeljövőben a kivitel és a beruházások felfutása. Buiter arra számít, hogy a kiigazítási folyamat hosszabb ideig tart majd, a közgazdász “nem tapasztal gyors változásra utaló jeleket”, a kiigazítások terheit az országok igyekeznek időben szétteríteni.
A csatlakozás terhe
A májusi csatlakozással összefüggő hozzájárulások kérdése még nem tisztázódott véglegesen. Az EU bizottság szóvivője utalt arra, hogy decemberben eldőlt: a csatlakozók nem lehetnek nettó hozzájárulók az EU költségvetéshez, ám ez nagyban függ attól, képesek lesznek-e az érintett országok lehívni megfelelő mennyiségű EU-s pénzt. Létrehoztak egy speciális kompenzációs pénzalapot is, ha ez a kedvezőtlen eset bekövetkezne, ám Elisabeth Werner szóvivő megjegyezte: “ilyen helyzetek pontosan nem jelezhetők előre”. Annyi bizonyos, hogy a becslések szerint a tagság első évében Lengyelországnak, Magyarországnak és Csehországnak nemzeti terméke 2 százalékáig terjedő mértékben kell az EU-költségvetéshez hozzájárulnia olyan időszakban, amikor költségvetési kiadásai visszafogására kényszerül.
A gondokat súlyosbítja, hogy szűk a kormányzatok döntési mozgástere a kiadáscsökkentések elhatározásakor, mivel egy 20-30 százalékos résztől eltekintve a kiadások döntő részét törvény rögzíti. Emiatt a koalíciós kormányok érzékenyebbek a különböző nyomásokra, főként a választások közeledtével.
Lengyelországban megtörténhet az, hogy a kommunizmus összeomlása utáni legnépszerűtlenebb kormány még a következő választások előtt belebukik a négy évre szóló, 8,43 milliárd dolláros kiadáscsökkentésekbe. A lengyel költségvetés hiánya 2003 végén a GDP 4,8 százalékát tette ki, és 2004-re 5,3 százalékos hiányt várnak. Csehországban, a mintegy 6-7 százalékos hiányt 2006-ra 4 százalék alá kívánják leszorítani.
A reformnak politikai és társadalmi ára van
A lengyelekre fájdalmas reformok várnak, és a lengyel kormány is két tűz közé került. Amennyiben elvégzi a szükséges költségvetési megszorításokat, félő, hogy saját pártja és szavazói eltávolodnak tőle. A szakszervezetek, a nyugdíjasok és a szociális juttatásban részesülők lennének a takarékossági program kárvallottjai, ők egyben a baloldali kormányt adó Demokratikus Baloldali Szövetség stabil választói.
A másik oldalon az államadósságát finanszírozó befektetők szorongatják a kormányt, akik megfelelő lépések hiányában eladnák államkötvényeiket. Az IMF és a nemzetközi szervezetek közgazdászai többször felhívták a lengyelek figyelmét, hogy országuk könnyen Argentína sorsára juthat, ha engedik elszaladni a nagyvonalú szociális juttatások miatt felduzzadt deficitet. A hiányt csak tetézte, amikor a kormány korábban anélkül hajtott végre adócsökkentést, hogy a kiadásokat visszafogta volna.
A költségvetés hiányát már nem képes finanszírozni az országba áramló működő tőke, a pénzügyi hátteret csak az egyre erőteljesebb eladósodással tudja megteremteni a lengyel gazdaság. Az államadósság a GDP arányában – Magyarországhoz hasonlóan – nagyon közel jár a maastrichti kritériumokban megfogalmazott 60 százalékos határvonalhoz, ezért a lengyel valuta, a zloty is gyakran gyengélkedik az euróval szemben.
Ilyen helyzetben a külföldi befektetők egyre nagyobb kényszert éreznek, hogy megszabaduljanak állampapírjaiktól. Magyarországgal szemben a lengyel adósság finanszírozását az is nehezíti, hogy a három legnagyobb csatlakozó közül egyedül Lengyelország nyúlt korábban az adósság-lenullázás eszközéhez. Bár kevés a valószínűsége, hogy a lengyel pénzügyi irányítás újra megtegye ezt a lépést kényszerhelyzetben, de nincs garancia arra, hogy nem fogja.
Mindig a sárga úton…
A kivezető út Jerzy Hauser gazdasági miniszter 32 milliárd zlotys (6,8 milliárd eurós) megtakarítási programja lenne. A takarékossági programot azonban a 2005-ös parlamenti választások utánra halasztották. A nők nyugdíjkorhatárát is csak 2009 és 2014 között fogják emelni, a korai nyugdíjazással is igyekeznek bővíteni a munkahelyek számát a 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő országban.
Miközben halasztódik a megtakarítási program, a kormány kénytelen újabb kötelezettségeket magára vállalni. A bányászok sztrájkfenyegetésükkel újabb állami támogatást harcoltak ki a veszteséges iparágnak, csakúgy, mint a vasutasok a karácsony előtti munkabeszüntetéssel.
Lengyelországban a kamatok egyelőre jóval stabilabbak és alacsonyabbak, mint Magyarországon. A lengyel központi bank utoljára tavaly június 26-án változtatott irányadó kamatán: negyed százalékponttal 5,25 százalékra csökkentve azt. Azzal együtt tavaly hat kamatcsökkentés volt Lengyelországban, miután a kormány rendszeresen vádolta a jegybankot a gazdasági növekedés akadályozásával. Nemegyszer fenyegetőzött olyan intézkedésekkel is, amelyek kétségessé tették volna a központi bank függetlenségét, miközben a bank a túlzott költekezésre figyelmeztette a kormányt.
Hová lett “Arany Prága”?
Bár a bárdolatlan taxisokról, autófeltörésekről, zsebtolvajokról és csaló pincérekről szóló hírek csorbát ejtettek az “Arany Prága” arculatán, a turizmus továbbra is a cseh gazdaság egyik oszlopa. Az Óriás-hegység síelők százezreit vonzza telenként, főként Németországból és Hollandiából. Emellett sokan veszik igénybe a Karlovy Vary körüli úgynevezett fürdőháromszög szolgáltatásait is. És virágzik a kishatár menti bevásárló- és benzinturizmus is. A másik pillér az autóipar, ahol a konjunktúra motorja a német Volkswgannel 1991-ben kezdődött együttműködés. Rá négy évre a Skoda autógyár már nyereséges volt. Ma a cseh autógyár a VW százszázalékos tulajdona.
A cseh gazdaság két pillére, az idegenforgalom és az autóipar sem tudta kivonni magát a nemzetközi turizmus válsága és a lanyha autóipari konjunktúra alól. A kieső bevételeket a cseh kormány reformokkal akarja ellentételezni.
A cseh reform közvetlen célja az, hogy a közszféra hiányát 2006-ig a hazai össztermék (GDP) jelenlegi 5,8 százalékáról kevesebb mint 4 százalékra csökkentse. A tavalyi évet Csehország rekordmértékű, 109 milliárd korona (3,4 milliárd euró) hiánnyal zárta, ami a GDP 5,8 százaléka.
A szociális ellátások – a munkanélküliségi segély és a táppénz – megnyirbálásával, továbbá a cigaretta, a benzin és a szeszesitalok adójának emelésével a szociálliberális kormány 2006-ig csökkenteni akarja a közkiadásokat 208 milliárd koronával, és növelni az adóbevételeket 74 milliárd koronával. Az, aki a jövőben 63 éves kora előtt akar nyugdíjba vonulni, kisebb nyugellátásban részesülne.
Csehországban a reformmal egyidejűleg a német “Agenda 2001” törekvéseit is figyelik. Németország tavaly is Csehország legnagyobb kereskedelmi partnere volt. A cseh import 32,5 százaléka származott onnan, míg a kivitel 36,5 százaléka irányult oda. “Ha a német gazdaság köhög, Csehország tüdőgyulladást kap” – fogalmazott a cseh gazdasági minisztérium egyik illetékese.
Csehországban a nyár közepi 2008-as álmok után ma már úgy számolnak, hogy 2009-ben vagy 2010-ben vezetik be az eurót. A jegybank szerint annál korábban nem teljesülnek a gazdasági előfeltételek.
