Több, mint 4,5 milliárd eurónyi kárpótlást (pontosan 4,56 milliárdot) kellene kifizetni az államkasszából mindazoknak, akiknek államosított házát nem lehet már visszaszolgáltatni. Ebből az összegből mintegy 3 millió euró kifizetésére az Európai Emberjogi Bíróság kötelezte Romániát.
A nemzetközi bíróságon számos román állampolgár perelte vissza sikeresen jogos tulajdonát, vagy ítéltek meg részére kárpótlást. További milliárdos tételeket kell kifizetni azoknak a lakóknak, akik jóhiszeműek vásároltak meg államosított lakást, de közben az állami lakáskezelővel kötött adásvételi szerződést a bíróság semmisnek nyilvánította, az eredeti tulajdonosnak (vagy leszármazottainak) ítélve vissza az ingatlant.
Egyes számítások szerint a kárpótlás összege akár az ország nemzeti össztermékének 10%-ára rúghat, mintegy 2000 euróval terhelve minden állampolgárt. Az ingatlanok általános visszaszolgáltatásáról a 2001-es 10., kárpótlási törvény rendelkezik, melynek végrehajtására külön intézményt létesített a kormány, amelyet egyszerűen A 10-es Törvényt Egységesen Alkalmazó Hatóság névre kereszteltek (AAUL).
Ion Iliescu megint közbeavatkozna
Ugyan a módosított alkotmány garantálja a magántulajdont, Ion Iliescu értelmezése szerint ez nem azonos az anyagi jótállással is. “– Honnan vegyünk annyi sok pénzt a kárpótláshoz? Mindannyian tudják, hogy áll a költségvetés!” – nyilatkozta az államelnök a hétvégén Temesváron.
Iliescu azt is felvetette, hogy az államosított lakásokban élő mostani bérlőknek meg kéne hosszabbítaniuk szerződésüket a régi-új tulajdonosok. Az államelnök azt sem zárta ki, hogy a kormány rendeletben kötelezze hosszabbításra a tulajokat. Ion Iliescu 1996 előtti politizálása az oka többek között annak, hogy most Románia annyi ingatlanperét veszti el az Emberjogi Bíróság előtt. Az elnök több ízben is arra biztatta a bírákat: ne ítéljék vissza az ingatlanokat a tulajdonosoknak, akik végül a nemzetközi bíróságon fellebbeztek – sikerrel.
Túl sokan jutottak kevés pénzért lakáshoz?
Az AAUL elnöke, Adrian Mara soiu most úgy véli, a kilencvenes években túl sokan és túl olcsón jutottak lakáshoz: – Túl szabadelvűen rendelkeznek a törvények a kárpótlásokról is – teszi hozzá az elnök, aki azt rója fel az államnak, hogy 1990-ben, illetve 1995-96-ban alacsony, bérlő-barát áron adta el az állami tulajdonban levő tömbházlakásokat a bennük lakóknak.
Marasoiu érvelése szerint az államosítást elszenvedők (illetve leszármazottaik, rokonaik) most túlságosan sok jogcímen követelhetik vissza ingatlanaikat, illetve érhetik el az, hogy a bíróság mondja fel a régi-új ingatlanukban élők lakásszerződését. Ha nem sikerül érvényteleníteni az állammal kötött adásvételi szerződéseket, akkor végső megoldásként a telekkönyvi kivonatok összehasonlítása következik: amelyik a régebbi, azt tekinti a bíróság érvényesnek.
Ha így bebizonyosodik, hogy az állam jogtalanul adta el az új lakónak az államosított lakást, amelyet régi tulajdonosa közben visszakapott, kártérítést kell kifizetni, mégpedig úgy, hogy az ingatlan 1990 január 1-i értékét beszorozzák annyival, amennyivel azóta az ára megemelkedett, s ez az érték akár 200-szoros is lehet.
A kilencvenes évek terhe
Az AAUL elnöke azt magyarázza: most azért fizetünk, mert 1991-ben nem rendezte kellőképpen az ország a tulajdonkérdést. Marasoiu arra hivatkozik, Magyarországon 5 millió forintban maximálták a kártérítés mértékét, Németországban tíz évvel halasztották el a kárpótlások kifizetését, tehát az erről szóló törvényt 1994-ben hozták, de az államkassza csak a jövő évtől fizet.
Ugyanakkor az is érthető, hogy az 1949-ben államosítás címén kifosztottak visszakövetelik mindazon ingatlanaikat, amelyekről a hivatali erőszaknak engedve volt muszáj lemondaniuk. Az AAUL elnöke azt is kifogásolja, hogy Romániában a németországi 35-40% és az Egyesült államokbeli 50%-nál jóval magasabb, 80-85% a saját tulajdonú lakások aránya.
A képhez hozzátartozik, hogy negyven évnyi kommunista diktatúra lerombolta az állami vagy közös tulajdon iránti bizalmat: ezért érthető, hogy akinek egy módja volt rá, igyekezett megvenni azt a lakrészt, amelyben él. Annál is inkább, mert országszerte kevés bérlakás épül, az állam nem igazán támogatja a lakáshitelezést, új otthonok építését. Így a viszonylag kevés számú kiadó lakásban az átlagos életszínvonalhoz képest túl magasra ugrottak a házbérek – s ezért is gondolkodnak sokan valahogy így: ha már kénytelen vagyok sokat fizetni, akkor inkább megveszem valahogy a lakásom.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
