Belföld

Börtönperspektíva – a Jukosz-válság vége?

admin
admin

2003. 11. 09. 12:00

Alig tíz börtönbeli nap után lemondott Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz orosz olajtársaság elnöke. A Kreml tehát győzött, de a piacok nem ennek, csupán a válságos időszak lezárultának örülnek.

Mihail Hodorkovszkij egy szóval sem panaszkodik fogva tartása körülményeire – hangoztatta három nappal a Jukosz olajtársaság első emberének másfél héttel ezelőtti letartóztatása után Borisz Kaljagin, az orosz igazságügy minisztérium sajtófőnöke. Az elvileg négy főre méretezett cellában Hodorkovszkijjal együtt csupán három embert tartanak fogva, azaz a 4 négyzetmétert előíró nemzetközi szabványokkal szemben “mindegyikükre 5 négyzetméternyi lakóterület jut”. Van zuhanyzójuk és vécéjük, fallal elkerítve, sőt a cellába még egy hűtőszekrényt és egy színes televíziót is beállítottak – ecsetelte az érdektelen részleteket is kínos precizitással taglaló Kaljagin. A szóvivő nem csupán a hűtőgép és a színes tévé típusát, mi több, a képernyő pontos átmérőjét – 37 centiméter – közölte az újságírókkal, hanem az egyórás börtönudvari séta megtörténtét, sőt még az olajmágnás egész napi menüjét is pontról pontra ismertette.

Játék a tűzzel

Kissé talán túlságosan is tökéletesre sikeredett annak demonstrálása, hogy a Matrosszkaja Tyisina nevű moszkvai börtön leghíresebb – és leggazdagabb – foglya “tisztességes” körülmények között raboskodik. Különösen annak fényében, amit például Borisz Berezovszkij, a 2000 óta londoni emigrációban élő – és Vlagyimir Putyin elnököt onnan bíráló – egykori orosz oligarcha mondott, amikor értesült Hodorkovszkij letartóztatásáról: “Nagyon bátor ember. Arra talán még én is kész lennék, hogy Svájcban vagy Nagy-Britanniában bevonuljak egy börtönbe, de Oroszországban soha.” Berezovszkij szavaiból persze kitűnik, hogy ő is úgy véli, a Yukost irányító milliárdos tudta, hogy a tűzzel játszik. Aminthogy erre utalnak magának Hodorkovszkijnak is az elmúlt hónapokban elejtett megjegyzései. Szeptemberben például egy szentpétervári konferencián egy másik orosz olajbáró tréfás megjegyzést tett feltűnően rövid frizurájára. “Már készülök arra, hogy börtönbe csukhassanak” – riposztozott a brit Financial Times tudósítója szerint mosolyogva, ám a szemüvege mögött jéghideg tekintettel Hodorkovszkij.

A legrosszabb eshetőség  

Amennyiben a Jukosz-részvények zárolása azok elkobzásához vezetne, az orosz lapok szerint a következő lehetőségek állnának a Kreml előtt:
• Értékesíthetik a részvénycso-magot egy külföldi olajtársaság-nak; ezzel tetemes bevételre tenne szert a költségvetés – igaz, az árfolyam most igencsak alázuhant -, ellenben sokak szerint éppen a Jukosz 40 százalékának tervezett eladása lehetett az egyik ok, ami az olajtársaság elleni fellépést elindította.
• A Jukosz szóban forgó tulajdon-részét beolvaszthatják az állami kézben lévő Rosznyeftybe, amely így az oroszországi olajkiterme-lés felét ellenőrizné – a Kreml irányítása mellett.
• Összevonhatják a Jukosz és a Szlavnyefty állami kézben levő tulajdonhányadát a Rosznyefttyel és az üzletbe bevonandó Szurgutnyeftyegazzal, létrehozva egy Gazprom-típusú, állami felügyelet alatt lévő olajgigászt.

A bátorság azonban minden jel szerint eddig tartott. A Yukos vezérigazgatója hétfő délután bejelentette, hogy lemond az olajtársaság élén betöltött pozíciójáról. Aligha kétséges, hogy a Matrosszkaja Tyisina a színes tévé, a hűtőszekrény és a hozzátartozók által bevitt könyvek, gyümölcsök és más élelmiszerek ellenére sem luxusszálloda. Ám csupán az orosz börtönkörülmények törték volna meg alig tíz nap alatt az olajmilliárdost? Nos, a szóban forgó tíz napban a börtönfalakon kívül is történt egy s más, ami siettethette a döntést. Mindenekelőtt a múlt csütörtökön a főügyészség zárolta a Jukosz részvényeinek 44 százalékát. Az intézkedés valójában szinte magától értetődő volt, hiszen Hodorkovszkij és környezete a vádak szerint állami javak eltulajdonítása, csalás, okirat-hamisítás és egyéb bűncselekmények révén a kilencvenes évek közepe óta mintegy 1 milliárd dollár kárt okozott az orosz államnak. Ráadásul egy nappal később az illetékesek észbe is kaptak, és a hatalmas felháborodás hatására felszabadították azokat a részvényeket – mintegy 4,5 százaléknyi mennyiséget -, amelyek “Hodorkovszkijhoz nem kötődő magánszemélyek” tulajdonát képezték.

Nem is annyira az intézkedés maga, sokkal inkább az olajmágnás letartóztatásának körülményeire emlékeztető, kommandós akciószerű végrehajtása okozott riadalmat az üzleti körökben. Olyannyira, hogy a főügyészi hivatal kezére került – valójában csupán eladási zárlat alá vett – papírok jövendő sorsát találgatva az orosz sajtó azonnal a Jukosz mint vállalat “megsemmisítéséről”, “újraállamosításáról” kezdett cikkezni (lásd külön).

Hisztéria

Tény: a részvények “letartóztatása” Mihail Kaszjanov kormányfőt is “nagyon mély aggodalommal” töltötte el. Mint újságírók előtt kifejtette, a nemzetközi tőzsdéken forgó papírok zárolása “új jelenség” az orosz gazdaságtörténetben, aminek “rendkívül nehezen megjósolható következményei” lehetnek. Mindebből elemzők levonták a következtetést, hogy a már Hodorkovszkij börtönbe zárását is eltúlzott intézkedésnek minősítő, az üzleti körökhöz közel álló Kaszjanov szembefordult az önmagát mindinkább ex-KGB-sekkel körülvevő Putyinnal. Az elnök ugyanis a múlt hét elején határozottan védelmébe vette az ügyészség eljárását, egyben közölte: elég volt a Jukosz körüli “hisztériából”. Kaszjanov napjai meg vannak számlálva – röppentették fel azonnal a moszkvai lapok. Akár igazuk is lehet. Józanabb elemzők szerint viszont Vlagyimir Putyin a márciusi elnökválasztás előtt aligha meneszti a kormányfőt, aki “munkanélküliként” viszonylagos népszerűségével az egyetlen komolyan veendő kihívójává válhatna.

Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy Kaszjanov meggyengült – különösen azután, hogy Hodorkovszkij letartóztatása elleni tiltakozásul a múlt héten lemondott Alekszandr Volosin, az elnöki adminisztráció vezetője. A Jelcin-éra egyik utolsó “túlélőjének” számító Volosint sokan Putyin után Oroszország második legbefolyásosabb emberének tartották. A reformpárti politikus több oligarchával is közeli kapcsolatban állt, így távozása nem csupán Kaszjanovnak lehetett rossz hír, hanem akár a Matrosszkaja Tyisina lakóját is elgondolkodtathatta.

Annál is inkább, mert azonnal lábra keltek a találgatások, hogy az elnök környezetében lévő új “erős emberek” – a Putyinhoz hasonlóan Pétervárról érkezett volt KGB-sek – melyik társukat jelölik majd Volosin posztjára. Meglepetésre másként alakult. Vlagyimir Putyin ugyan valóban egy régi szentpétervári ismerősét választotta, Dmitrij Medvegyev azonban nem a titkosszolgálattól jött, hanem a gazdasági életből: a Gazprom igazgatóságának az elnöki székét hagyta ott a Kreml-adminisztráció irányításáért.

Hosszú idő után Medvegyev kinevezése volt az első olyan kedvező fejlemény, amelyből az üzleti körök némi biztatást meríthettek. S hogy ne is csalatkozzanak, az elnöki adminisztráció újdonsült irányítója a hétvégén azon frissiben interjút adott a Kreml által ellenőrzött Rosszija tévécsatornának, és fölöttébb meglepő kijelentéseket tett. Közölte, hogy a Jukosz-részvények 44 százalékát zár alá helyező ügyészségnek át kellene gondolnia a lépései gazdasági következményeit. “Egy kellően át nem gondolt intézkedés azonnal kihat a gazdaságra, s zavart okoz a politikai életben” – tette hozzá.

Fellélegeztek

A befektetők szinte itták a szavait, azokból ugyanis azt olvasták ki, hogy a Putyin-adminisztráció igyekszik megnyugtatni a piacokat. A Hodorkovszkij letartóztatása nyomán alázuhanó értékpapírpiacok is megkönnyebbültek valamelyest: a Yukos árfolyama a Medvegyev-nyilatkozatot követő hétfőn a délutáni órákig 8,5 százalékot erősödött, és az RTS tőzsdeindex is több mint 4 százalékkal javult. E folyamat azután az esti zárásig még tovább folytatódott, hiszen időközben megérkezett a hír Hodorkovszkij lemondásáról. Ez utóbbi fejlemény ugyanis azt jelentette, hogy csillapulhat az olajtársaság elleni ügyészségi ostrom, ám a merészebb fantáziával megáldott befektetők a Medvegyev-nyilatkozat és az olajmágnás döntése között máris sokkal messzebb menő összefüggést – színfalak, pontosabban börtönfalak mögötti alkut – véltek felfedezni.

S ha ennyi nem lett volna elég ahhoz, hogy a piaci szereplők fellélegezzenek, a Kreml hirtelen a legváratlanabb helyről kapott segítséget: a Deutsche Banktól. Miközben ugyanis a francia Danone a múlt héten még a Jukosz-ügytől megijedve hirtelen kihátrált a Wimm-Bill-Dann orosz tejipari társaság felvásárlásáról hónapok óta folyó tárgyalásokból, a német pénzintézet hétfőn bejelentette, hogy megveszi a United Financial Group oroszországi bank 40 százalékát. A vételárat nem hozták ugyan nyilvánosságra, de a piac 70 millió euró körüli összegről beszél. Tizenkét havi tárgyalás eredménye az üzlet, amelynek létrejötte arról árulkodik, hogy a Deutsche Bank nem riadt vissza az utóbbi napokban megromlott moszkvai befektetési klímától.

Mihail Hodorkovszkij tehát hétfő óta már nem a legnagyobb orosz olajtársaság vezérigazgatója. Könnyen meglehet, hogy ez volt a szabadulása ára. Elemzők szerint legalábbis árulkodó lesz, ha ügyvédje erőfeszítései sikerrel járnak, és óvadék fejében napokon belül kiengedik a börtönből. A Kreml ki is várhatja persze a december 7-én esedékes parlamenti választásokat, hiszen miért kockáztatná, hogy a kampányhajrában Hodorkovszkij “telenyilatkozza” az orosz és a nemzetközi médiát. Ugyanakkor szabadon is engedheti: látványosabban aligha demonstrálhatná, hogy nem tart a két kis liberális ellenzéki pártot (a Jablokót és a Jobboldali Erők Szövetségét) jelentős összegekkel támogató, bukott (?) oligarchától, azaz a Yukos elleni hatósági fellépést – ahogyan azt a Kreml mindvégig állította – valóban nem politikai indítékok mozgatták.

Az üzleti élet lassacskán megnyugszik, igaz az elmúlt negyedévben ismét gyorsuló ütemben külföldre menekülő orosz tőke most már aligha hisz megint Putyin ígéreteinek. Talán a Danone is átgondolja hirtelen megfutamodását, és a két amerikai olajóriás, az ExxonMobil és a ChevronTexaco is folytatja a Jukosz 40 százalékának megszerzéséért folytatott, Hodorkovszkij letartóztatáskor felfüggesztett alkudozást. Előbb-utóbb minden visszatér tehát egy viszonylag rendezett mederbe – a tőke feledékeny, de legalábbis rendkívül “megbocsátó” -, és a mostani lázas napok után talán már az sem okoz majd különösebben nagy pánikot, ha a márciusi választásokon második mandátumát elnyerő Putyin néhány héttel később újabb ex-KGB-sekre cseréli az üzleti körökkel rokonszenvező politikusokat.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Puidoux, 2018. szeptember 25.
Saszla szőlőt szüretelnek a lavaux-i szőlőültetvényeken a nyugat-svájci Puidoux-ban 2018. szeptember 20-án. A Genfi-tó északi partja mentén 898 hektáron elterülő, lavaux-i teraszos művelésű szőlőskertek 2007-ben kerültek fel az UNESCO kulturális világörökségének jegyzékére. Az itt termő legismertebb szőlőfajta a saszla. A borvidéket a „három nap” régiójának is hívják, mivel a szőlőtermesztéshez szükséges napfény és meleg három helyről érkezik, az égből, a tó felszínéről és a teraszokat tartó kőfalakból. (MTI/EPA/Valentin Flauraud)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.