A GVH az eljárást azért indította, mert olyan szerződésmódosításokat kezdeményeztek a Westel szolgáltatásokat értékesítő üzletkötőkkel, amelyek felvetették a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést.
A “DOMINO” értékesítésére vonatkozó szerződések esetében a Westel határozta meg a fogyasztói árat, a kereskedelmi árrést. A szerződések kizárólagos beszerzésre vonatkozó olyan előírásokat is tartalmaztak, amelyek ellentétesek a versenykorlátozó megállapodásokat tiltó törvényi előírásokkal. A GVH versenytanácsa megállapította, hogy a Westel és a Fotex csoport, illetve a Fotex csoport és az aldealerek közötti kapcsolat ügynöki jellegű.
Így a dealerek, az aldealerek versenyjogi értelemben nem tekinthetők független vállalkozásoknak, s a dealeri szerződések még abban az esetben sem minősülnek független vállalkozások közötti megállapodásoknak, ha azokban versenykorlátozó kikötések szerepelnek. A versenytanács szerint a Westel Mobil Rt. a dealerekkel, aldealerekkel szemben nincs gazdasági erőfölényes helyzetben. A tartós üzleti kapcsolatot eredményező szerződéseknél valamelyik fél kiszolgáltatottsága ugyan gyakran felvethető, e helyzetet azonban a versenyjog nem minősíti gazdasági erőfölénynek.
