Belföld

A monopólium marad – az osztalék mehet?

Az ősz nemcsak a költségvetés időszaka: a Szerencsejáték Rt. privatizációja is ilyentájt szokott szóba kerülni. Idén külön érdekességként a tőzsdei bevezetés ötlete is felvetődött.

Kisebb vihart kavart Salgó István, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára, amikor a Napinak adott minapi interjújában kijelentette: elképzelhető, hogy tőzsdére viszik a jelenleg teljesen állami tulajdonban lévő Szerencsejáték Rt.-t.


Tőzsdeképes cégek klubja 

A korábban bemutatott Wallis Csoport, az RTL Klub, a Stollwerck, a rEVOLUTION Software, a Plusssz Vitamin Kft., a Syntumex Kft., az FTC Rt., az InterCom Rt., a Karsai Műanyagtechnika Holding Rt., a KFKI Csoport, a Fast Ventures B. V., a Morgan Hill Consulting Rt., a ComGenex Rt., valamint a Hungarocamion Csoport mellett a napokban két újabb cég, az AITIA Informatikai Rt. és a Duna Elektronika is a klub tagja lesz. 

A pesti tőzsdén már egy új cég is komoly hír


A felhördülés annyiban feltétlenül jogos, hogy a honi értékpapírpiacon manapság már egyetlen tőzsdei bevezetés is komoly hírnek számít. A kilencvenes évek privatizációs hullámának elültével a megmaradt állami vagyon értékesítése egyre vontatottabban halad, a magáncégek pedig igen óvatosan közelítik a tőzsdei parkettet.


Jellemző, hogy az elmúlt hónapokban a frissiben megalakult Tőzsdeképes Cégek Klubjának tagjai közül eddig talán csak a Morgan Hill Consulting jelezte, hogy már a jövő év első felében megjelenik a tőzsdén. A többiek – pedig nem kevés cégről, másfél tucatról van szó -, bár lelkesek, csak távlati célként fogalmazták meg a nyilvános részvénykibocsátást.


Egy bőséges esztendő 

Rekordévet zárt 2002-ben a magyar szerencsejáték-piac, legalább is erre utal, hogy a befizetett játékadó 40 milliárd forint volt, 15 százalékkal haladja meg a 2001. évit. 

Nem eszik olyan forrón…


A helyettes államtitkárnál visszafogottabban nyilatkozott a FigyelőNet megkeresésére Csák Csongor, a Pénzügyminisztérium szóvivője. Mint mondta, a „történet” egyelőre nem több lehetséges szándéknál, bár azt elismerte, hogy a költségvetés előkészítésekor évről évre felmerül, vajon indokolt-e a Szerencsejáték Rt.-ben a 100 százalékos állami tulajdon megtartása. A válasz jelenleg az, hogy nem indokolt – tette hozzá.


Ez nem jelenti, miként azt Salgó István is hangsúlyozta interjújában, hogy a szerencsejátékhoz kapcsolódó állami monopóliumok elhalnának. A tulajdon eddig még nem tisztázott mértékű, de feltétlenül kisebbségi részének értékesítése a monopóliumok életben tartása mellett került szóba. Ám Csák Csongor szerint az ÁPV Rt. még nem kapott felhatalmazást a konkrét privatizációs lépésekre.


A FigyelőNet megkereste Somorai Lászlót, a Szerencsejáték Rt. kommunikációs igazgatóját is. Ő úgy fogalmazott: a tulajdonos dolga, hogy eldöntse, milyen formában működteti a céget, a menedzsment feladata pedig az adott formán belül a minél hatékonyabb üzemeltetés.


Előkelő helyen a listán 

A Figyelő TOP 200 listáján az üzemi eredmény szerinti rangsorban a Szerencsejáték Rt. a 14. a 2002-es 9 milliárd 719 millió forinttal, ami 169 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest. Ez egyébként a 4. legnagyobb arányú üzemi eredményjavulás. Az adózás előtti eredményét tekintve a cég 17. a 2002-es rangsorban 10 milliárd 318 forinttal, ami 2001-he képest 154 százalékos emelkedés – egyébként a 8. legnagyobb dinamika. 

Keresik a jog nélküli szelvényvagdosókat?


Elemzők szerint a Szerencsejáték Rt. az utóbbi években jelentősen leapadt állami tulajdon egyik érdekes darabja, hogy azt ne mondjuk: gyöngyszeme. Az esetleges privatizációs döntést követően a befektető nem jut lényegi jogokhoz, annál is kevésbé, mert a leendő tulajdon kisebbségi volta és a tovább élő állami monopólium duplán korlátozza a magántulajdonosi jogokat. Ugyanakkor azon ritka esetről van szó, amikor – vélhetően – stratégiai befektetést sem várnak majd a részvényvásárlótól. Tegyük hozzá, a Szerencsejáték Rt. nem is szorul tőkeinjekcióra, így aki részvényhez jut, már rövid távon is osztalékra számíthat.


Az állam érdekeltsége is nyilvánvaló, hiszen a befolyó privatizációs bevétel adósságfinanszírozó tétel – mégpedig tisztán, miután nem kell a pénz egy részét a cég szanálására fordítani (Dunaferr). Arra sincs szükség, hogy hosszadalmas eljárással megkeressék az alkalmas stratégiai befektetőt (Malév). Végül a bonyolult tulajdonosi szerkezetből adódó, illetőleg a politikai érzékenységekkel sem kell számolni (Mol).


 

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik