Talán az átlagosnál pragmatikusabb lelkialkatot igényel, de biztos szakma a temetkezés. Nem csoda, hogy Magyarországon összesen 550 kisebb-nagyobb temetkezési cég próbál a statisztikák szerint megélni a piacon. Ráadásul – figyelembe véve, hogy egy temetés ma átlagosan huszonöt-harmincszor kerül többe, mint a 90-es évek elején – még jó üzlet is. Talán ez utóbbi vonzza a pályára azokat is, akik nem túl érzékenyek. Akik szemeteszsákként dobálják a halottakat hozzátartozóik szeme láttára, s kitörik az elhunytak aranyfogát. Márpedig a piac vadhajtásai ebben az ágazatban így öltenek – egyre gyakrabban – formát. Sőt, mint utóbb kiderült, az ágazatra vonatkozó szabályozás sajátosságai miatt még a piacok önszabályozási elve sem képes érvényesülni.
Siklósi Máté, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség helyettes szóvivője arról számol be: a fogyasztóvédelmi hatósághoz évről évre több panasz érkezik. “A legtöbb bejelentés az irreálisan magas árakhoz köthető” – mondta. Bár a temetők tulajdonosai (zömében önkormányzatok) rendeletben határozzák meg a sírkertek árait, sok esetben a listán mégsem tüntetik fel, hogy az ár nettó vagy bruttó összegben van meghatározva. S az “élelmes” szolgáltatók a gyanútlan ügyfelektől így kétszer is bevasalják az áfát.
Aztán számos vállalkozás olyan költséget is felszámít, amely vagy irreálisan magas, vagy nem fűződik hozzá semmilyen szolgáltatás. “Legutóbb egy Pest megyei vállalkozás az általános kiadások mellé felszámított 20 ezer forintot (!) a ravatalozó berendezések használatáért, 3200 forint úgynevezett ügyintézési díjat és 7100 forintot a temetés alatti ügyelet fenntartásáért.” Az ügyfelek leginkább az utóbbira kértek magyarázatot, hiszen milyen ügyeletre lehet szükség a szertartás ideje alatt? Ám nem kaptak választ.
A Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH) elsősorban azt panaszolják (szintén növekvő mennyiségben), hogy egy-egy temetőt üzemeltető vállalkozás él vissza erőfölényes helyzetével. A közelmúltban például az ócsai temető működtetője saját költségén megépíttetett egy ravatalozót, amelynek használatáért meglehetősen borsos árat, 40 ezer forintot kért szertartásonként a temetkezési vállalkozásoktól. Ez persze óhatatlanul megdrágította a konkurensek ajánlatait, saját vállalkozása viszont olcsóbb lett, és így a megrendeléseket megszerezte a versenytársak orra elől.
Kardos László, a GVH vizsgáló főtanácsosa a Magyar Hírlapnak elmondta: a fogyasztók megtévesztésével is gyakran próbálkoznak a vállalkozások. Erre jó példa az a sajtóban is nyilvánosságot kapott győri eset, amikor egy közlekedési balesetben elhunytat elszállító vállalkozó azt közölte a hozzátartozókkal: szerződése van a rendőrséggel, és csakis ő temetheti el az áldozatot. Ebből csak a szerződés volt az igaz. A vonatkozó jogszabály szerint a bűncselekmények során vagy közlekedési balesetben elhunytat valóban csak az a vállalkozó szállíthatja el, akivel a rendőrség megállapodott, de ez nem jelenti azt, hogy csak ő temethet.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
