Az áruházi lopásokat, másképpen megélhetési lopásokat jellemzően azok az elszegényedett emberek követnek el, akik úgy gondolják, nem tudnak máshogy boldogulni. Nagy részük élelmiszert lop, illetve azok, akik valamilyen eladási forráshoz tudnak jutni, különböző kisebb értékű műszaki cikkeket és ruhadarabokat tulajdonítanak el és rövid úton, magánforgalomban próbálják ezt értékesíteni.
Ezeket a lopásokat nem egyszerű felderíteni, teszi hozzá szomor, hiszen olyan tárgyakról van szó, amelyek azonosítószámmal nem rendelkeznek. Maga az utólagos felderítés tehát nagyon nehéz. Ha sikerül elfogni egy ilyen bolti tolvajt és ha rendelkezik állandó lakhellyel, akkor a házkutatás vezethet eredményre, más esetekben azonban csak egyedi tettenéréses bizonyításokat lehet végrehajtani.
Az áruházai lopások visszaszorításában a nyomozóhatóság és az adott üzlet együttműködésére is szükség van. Ha jó az együttműködés, akkor ezeket az elkövetőket bíróság elé állítják és szépen lassan kivonhatóak a forgalomból, de tapasztaljuk azt is, hogy van ahol megelégednek az áru visszavételével és egyszerűen elengedik a tolvajt. Ezek az áruházak számíthatnak arra, hogy az elkövetők visszatérnek, mert akit egyszer elengednek, az másodszor is megpróbál majd lopni.
Vagyis a kereskedőknek az összes bűncselekményt jelezni kellene az illetékes kapitányságnak, akik aztán megteszik a szükséges lépéseket. Sokszor előfordul azonban, hogy az eladók, illetve biztonsági őrök nem hajlandók nyilatkozni, nem akarnak tanúskodni, hiszen adott esetben kétszer is be kellene menniük a bíróságra, de akad olyan is, aki félelemből nem vállalja a tanúskodást.
Vannak olyan esetek, amikor egyáltalán nem szólnak a rendőrségnek és más csatornán keresztül szerez tudomást a rendőrség arról, hogy bűncselekmény történt. Bizonyítani viszont csak azt lehet, amikor elmondják, hogy ez a lopás történt, itt van a jegyzőkönyv róla és utána a rendőrség átveszi az intézkedést.
