A műszaki zseni Henry Ford 11 más befektetővel és szerény 28 ezer dollár kezdőtőkével 1903-ban alapította meg a céget Detroitban egy régi vagongyárban. Részvényes társai hiába ösztökélték éveken át arra, hogy luxusautókat gyártson gazdag amerikaiaknak: Henry Ford olyan olcsó és megbízható autóról álmodott, amit bárki megvehet, és ami széles tömegek közlekedési eszköze lehet. Ez az álma az 1908-ban piacra dobott T-modellben testesült meg, ami kezdetben 850 dollárba, 1927-ben viszont már csak 260 dollárba került.
A népjármű látványos olcsóbbodása olyan technikai újításoknak volt köszönhető, mint az 1908-ban Ford által elsőként bevezetett futószalag. Az így elért haszonból Ford – atyáskodó gyártulajdonosként – munkásainak is juttatott, akiknek fizetését 1914-ben 2,34 dollárról több mint a kétszeresére, 5 dollárra emelte, konkurensei gúnykacaja közepette. Utóbbiak azonban végül is – ha kelletlenül is – kénytelenek voltak követni Ford példáját olyan humánus intézkedésekben is, mint a napi munkaidőnek 9 óráról 8 órára való csökkentésében.
Ugyanakkor Henry Ford ellentmondásos személyiség volt. Az I. világháborúban pacifista nézeteket hangoztatott, emellett antiszemita beállítottságáról volt ismert. Munkásait üzemi kémekkel figyeltette, a szakszervezeteket pedig brutális verőlegényekkel tartotta távol vállalatától. Henry Ford 1919-ben cége összes részvényét megszerezte. A hatalmas detroiti Rouge-autógyár építése is ekkortájt, 1918-ban kezdődött. Ugyanekkor, 1919-ben egyetlen fiát, Edsel Fordot tette a családi vállalkozás elnökévé, miközben azért a tényleges főnök továbbra is ő maradt.
Fiának 1943-ban, 49 éves korában bekövetkezett halála után pedig formálisan is visszavette a cég vezetését, egészen 1945-ig, amikor is unokája, II. Henry Ford lett az elnök. Az alapító 1947-ben 83 évesen halt meg szülőhelyén, a Michigan állambeli Dearbornban. Az unoka a kezdeti sikerek után végül is kevésbé boldogult az európai és távol-keleti konkurenciával, amit a Volkswagen, a Toyota, a Honda és a Nissan képviseltek, és megnehezítették életét a hazai vetélytársak is, mint a GM és a Chrysler. Ezért 1979-ben leköszönt, és idegen menedzsmentnek adta át a helyét. Több mint 20 éves “idegen uralom” után, 2001-ben megint a család egy tagja, a dédunoka Bill Ford került az elnöki székbe, aki elhatározta, hogy a múlt két év több mint 6 milliárd dolláros veszteségét 7 milliárd dolláros adózás előtti nyereségre változtatja.
Az elmúlt 100 évben a Ford derűs és borús napokat egyaránt megélt. Jóllehet a T-modell a maga 1927-ig eladott 15 millió darabjával nagy siker volt, éppen ezért azonban egyúttal abban is szerepe volt, hogy a cég elmulasztotta időben új modellek kifejlesztését. A 30-as évek válsága is súlyosan érintette a céget, mely azonban közben világszerte épített autógyárakat és alapított leányvállalatokat. A II. világháborúban a Ford haditermelésre állt át, és 8600 B 24-es bombázót, 5700 repülőgépmotort és 250 ezernél is több katonai járművet gyártott.
II. Henry Ford 1945-ös színre lépésével a közben megroggyant cég ismét erőre kapott, és az olyan sikeres modellek, mint a Thunderbird és a Mustang sportautó nagy nyereségeket hoztak. A Ford napjainkig erőteljesen terjeszkedett is, és az Aston Martin, a Jaguar, a Volvo, és a Land Rover megvásárlásával, továbbá a Mazdában szerzett részesedéssel, valamint a világ legnagyobb autókölcsönzőjének, a Hertznek az átvételével is növelte üzleti birodalmát.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
