A kormányzat A munka törvénykönyvének módosításával szeretné elérni, hogy a klasszikus munkaviszonyban dolgozókat ne lehessen vállalkozásba vagy megbízási szerződés megkötésére kényszeríteni. Az érdekképviseletek egy része a munkáltatói terhek csökkentésében látja a megoldást, mások a hatékony ellenőrzésre esküsznek. Az érintettek száma több százezerre tehető.
ÉrintettekA szaktárca szerint különösen a feldolgozóiparra, a szűk értelemben vett szellemi munkakörökre jellemző a “költségkímélő” színlelt szerződés alkalmazása, de alig van olyan biztonsági őr vagy biztosítási ügynök, aki ne vállalkozóként dolgozna. Számukra nincs garantálva a fizetett szabadság és betegállomány. Védetlenek az elbocsátás ellen, és szinte szóba sem kerül a végkielégítés.
Az legyen, ami
Az őszre tervezett törvénymódosítás célja, hogy a munkakör, a munkabér és a munkahely megnevezését tartalmazó szerződéseket automatikusan alkalmazotti jogviszonynak minősítsék – fejtette ki Kiss Péter a FigyelőNet kérdésére. A munkaügyi és foglalkoztatási miniszter szerint teljesen világossá kell tenni, hogy mikor és milyen munkaviszony minősül alkalmazásnak. Emellett a szaktárca bízik abban, hogy a tervezett járulékcsökkentés is a kívánt irányba fogja “terelni” foglalkoztatási szokásokat.
A munkaadói terhek csökkentésének fontosságát hangsúlyozta a FigyelőNet kérdésére Csomor Gábor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója is, aki szerint kívánatos az egyenlő feltételek kialakítása. Csomor új jogi fogalom bevezetését tartja szükségesnek: “A vállalkozók és a munkavállalók csoportja mellett ki kellene alakítani az önfoglalkoztatók kategóriáját is, úgy, ahogyan ez például Németországban működik. Ha a kormány elfogadná a VOSZ erre irányuló javaslatát, az az uniós csatlakozás során is előnyös lenne hazánkra nézve.”
Kinek mi jó
Lőrik Erzsébet, a FigyelőNet munkajogi szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy gyakran szó sincs kényszerről a munkavállalóval szemben – a szabadabb költségelszámolás sokszor számára is vonzóbb, mint az alkalmazotti viszony. Egyre többen saját feladatuknak érzik, hogy gondoskodjanak biztonságukról, felkészüljenek egy esetleges betegséghez vagy az elbocsátáshoz kapcsolódó anyagi bizonytalanságra – így könnyebben lemondanak az alkalmazotti viszony előnyeiről. “Azt sem szabad elfelejteni – mondta a szakértő – hogy vannak olyan típusú munkák, amelyek valóban nem felelnek meg a munkaviszony követelményeinek. Mindezek mellett persze támogatom a minisztérium törekvését, hiszen jogos igény, hogy tisztázódjék a dolgozók helyzete.”
A szabályozás során – mondja Lőrik Erzsébet – olyan feltételeket kell megfogalmazni, melyek teljesülése esetén a munkaviszony mindenképp alkalmazotti jogviszonynak számít. Így érdemes megvizsgálni, hogy megegyezik-e a munkavégzés helye és a munkaadó cég telephelye, mennyire kötött a munkavégzés ideje, illetve változatlan-e a munkakör. Elemzők szerint az is fontos kérdés lehet, hogy a munkavállaló szellemi és fizikai termékeinek kizárólagos felhasználója-e a munkaadó.
EgyetértésA legnagyobb ellenzéki párt kíváncsian várja a részleteket. Őry Csaba a Fidesz gazdasági kabinetjének tagja a FigyelőNet kérdésére a konszenzusos megoldás fontosságát hangsúlyozta. A volt politikai államtitkár szerint nem “világmegváltó” ötletekre van szükség, hanem arra, hogy a különböző érdekcsoportok képviselői leüljenek egymással tárgyalni, és együtt dolgozzák ki, miként lehet a valóban megkérdőjelezhető, színlelt vállalkozási formák kérdését megoldani.
A specializálódásé a jövő
A probléma nem annyira jogalkotói, mint inkább jogalkalmazói megoldást igényel – fogalmaz Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke, aki szerint szükség van a törvényi háttér “csiszolására”, ezért a minisztérium törekvése támogatást érdemel. “Általánosságban a világ a munkamegosztás kiszélesedése, a specializálódás felé tart – vetette fel a kérdés egy másik aspektusát a FigyelőNet kérdésére Rolek Ferenc -, így egyre több cég csupán az alaptevékenységére koncentrál, az ehhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet pedig külső vállalkozásoknak adja ki. Ezek esetében szó sincs kényszerről.”
Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy milyen hatást válthat ki rövid távon a törvénymódosítás. Lőrik Erzsébet szerint a multikra eddig sem volt jellemző az ilyen típusú, “számlás” foglalkoztatás, inkább a kisebb cégeket érintheti a dolog, ám ebben a szférában olyan intenzív a munkaerő áramlás, hogy nehezen tudják majd számszerűsíteni a törvénymódosítás hatását. Filló Pál, az országgyűlés Foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának szocialista alelnöke egy esetleges elbocsátási hullám veszélyét látja ugyan, de álláspontja szerint hosszú távon mindenképpen a tisztességes foglalkoztatásnak kell előnyt élveznie.
