Az elnyomó rendszerek tartanak attól, ha gúny vagy nevetség tárgyává válnak, talán ezzel magyarázható leginkább a kínai kormány döntése, amellyel az ország 46 millió internetezője számára megtiltotta a Google használatát, valamint blokkolta a világ legnagyobb keresőmotorjának kínai szervereken elhelyezett oldalakon történő keresését. Mert mi történik akkor, ha az ország miniszterelnökének nevét beütve a 14. találat egy szamizdat cinikus írása? Vagy, ha a “Gonosz Diktátorát” beütve az államfő neve ötödikként megjelenik?
A cég azóta a diplomácia nyelvén közleményt adott ki, amely szerint a kínai kormánnyal egyeztetéseket kezdeményeztek a kérdésben, ám arra nem tudtak válaszolni, hogy a Kínai Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt várható-e a blokkolás megszüntetése.
Egy matematikai formula miatt kerültek szembe Kínával
De hogyan is kerül a diplomáciai ütközetek közepébe egy néhány, elszállt egyetemista programozó által alapított kaliforniai cég? A válasz első blikkre nem egyértelmű azok számára, akik esetleg felkeresik a Google Szilicium völgyi főhadiszállását – cinikusoknak csak Googleplex -, ahol az új-gazdaság összes sztereotípiája és szimbóluma felvonul. Videójátékok, rollerpálya, bagelhegyek, csocsóasztal és a híres kijelző, amelyen másodpercenként megjelennek a felhasználók által éppen keresett kifejezések.
A főhadiszállásban tulajdonképpen semmi különös nincs, hacsak az nem, hogy a Google még mindig életben van. Bár marketingre soha nem költött, mégis sziklaszilárd helyet vívott ki maguknak a világhálón. Naponta 66 nyelven több mint 150 millió keresést regisztrál. A Google ma már közel kétmilliárd szájt között kutat. Korábbi versenytársai – AltaVista, Yahoo, Lycos, Excite – sorra kihullottak mellőle.
A veterán webhasználók szeretik nemes egyszerűségét, amely arra az időre emlékeztet, amikor a világhálóra még nem hirdetési felületként, nyereséges vállalkozásként tekintett az üzleti szféra. Mindezek ellenére a Google még profitot is termel: tavaly hirdetésekből, elsősorban a találatoktól szigorúan elkülönített szponzorált linkekből és a keresőmotor más szájtoknak való lízingeléséből 65 millió dollár folyt be.
Mint a Coca-Cola receptje, a Google keresési mechanizmusa is szigorúan titkos. Lényege azonban az, hogy a webszájtokat nem aszerint rendezi sorba, hogy adott oldalon hányszor fordul elő a kifejezés, hanem, hogy az egyes oldalak hányszor linkelnek egymásra. Ha egy oldal linkel egy másikra, a Google azt úgy fordítja le, hogy az első oldal támogatja, tulajdonképpen egy szavazattal jutalmazza a másik oldalt.
Veszélyforrások a kínai kormány számára
A Google nemcsak oldalakat indexel, egyéb szolgáltatásokat, például egyik nyelvről a másikra tükörfordítást is kínál. Ezenfelül több millió weboldalt archiválnak saját szervereiken, ami egy újabb ok a kínai kormány tiltakozására. A Falun Gong mozgalom szájtját bár bezáratták, ám abban nem lehetnek biztosak, hogy a Google nem őrzi-e valamelyik szerverén.
A népszerűségnek azonban ára is van. A Google-t is számos támadás éri amiatt, hogy a linkeket manipulálja, előtérbe helyezi a fizetős ügyfeleket. Előfordult az is, hogy a Szcientológiai Egyház felháborodott, hogy egy szcientológiaellenes szájt jelent meg az egyház nevét beütve. Azóta az antilinket leszedték, ám rövid szöveggel jelzik, hogy innen egy linket az egyház kérésére eltávolítottak.
Bár a Goggle-t blokkolta, a kínai kormány továbbra sem érezheti magát teljes biztonságban. Más keresőkbe – Teoma.com, Alltheweb.com – beütve például a “világ legszőrösebb szívű diktátorát”, jó eséllyel az első oldalon jelenik meg a kínai vezetők egyike.
