Belföld

Ügynökügy: elhatárolódás, bizottsági jelentés, különvélemény

Dávid Ibolya elhatárolódik Boros Imrétől. A miniszterelnök által felkért, Sólyom László vezette bizottság szerint az átvilágítás feltétel nélküli, Hack Péter különvéleményt fogalmaz. Martonyi ismét a Mécs-bizottság alkotmányos működését vonja kétségbe.

Röviden ebben a néhány mondatban foglalhatóak össze az ügynökbotrány hétfői fejleményei. Hogy mit hoz a keddi nap, arról csak sejtéseink lehetnek. Mindenesetre Tóth Károly, a rendszerváltás követő kormányok tagjainak titkosszolgálati átvilágítását végző bizottság szocialista tagja tegnap a FigyelőNet kérdésére elmondta: igyekszik meggyőzni a Mécs-bizottság még aktív tagjait a bizottság által készített munkaanyag nyilvánosságra hozataláról.

Tóth – mint elmondta – elfogadhatatlannak tartja a köztársasági elnök, az adatvédelmi biztos és az ellenzéki pártok által alkalmazott kettős mércét, mely szerint, ha a miniszterelnökről van szó, akkor nincs akadálya a nyilvánosságnak, ellenzéki politikusok múltjának megismertetésével kapcsolatban azonban alkotmányos aggályok merülnek fel. Az ellenzék továbbra is azt hangoztatja, hogy a Mécs Imre SZDSZ-es képviselő vezette vizsgálóbizottság nem működik alkotmányos keretek között.

Martonyi-nyilatkozat

Martonyi János elfogadhatatlannak, jogellenesnek és személyiségi jogait sértőnek tartja a titkosszolgálati tevékenységben állítólag érintettnek talált személyek nevének kiszivárogtatását, ezért – mint közölte – megteszi a szükséges lépéseket. Martonyi valószínűleg a polgári peres eljárást tartja szükségesnek. Az Orbán-kormány volt külügyminiszterre a távirati irodához hétfőn eljuttatott közleményében ismét leszögezi: beszervezési nyilatkozatot nem írt alá, jelentést nem adott és ellenszolgáltatásban sem részesült. Az ex-külügyminiszter korábban már jelezte kétségeit a Mécs vezette vizsgálóbizottság alkotmányos működését illetően, az újabb kiszivárogtatások – mint írja – e kétségeit erősítették meg. Martonyi János alkotmányos keretek között kész az együttműködésre – zárul a közlemény.

Boros devizaügyeBoros a közgazdász diploma megszerzése után hosszabb ideig a Magyar Nemzeti Bankban (MNB) dolgozott – kezdődik “A pénz-ügyes” címmel a Figyelő 1998. júniusi számában Borosról megjelent cikk. A ranglétra legmagasabb fokára akkor lépett, amikor a bank arbitrázs osztályát vezette. E minőségében nyilatkozott a Magyar Hírlapnak 1987. szeptember 19-én az MNB és a Volkswagen (VW) perének legújabb fejleményeiről. A vád szerint az akkortájt legnagyobb nyugatnémet gépkocsikonszern devizaosztályának munkatársai – vállalaton kívül tevékenykedő ügynökökkel összejátszva – spekulatív és illegális devizaügyletekkel becslések szerint körülbelül 480 millió márka (akkori értéken mintegy 12,5 milliárd forint) kárt okoztak a VW-nek. Azt megelőzően a jegybank évek óta folytatott devizaügyleteket a céggel, de – az akkori nyilatkozatok szerint – semmiféle nyitott vagy teljesítetlen megállapodás nem volt a felek között. Az általuk aláírt jegyzőkönyv tanúsította is, hogy a VW azon okmányai, amelyek le nem zárt tranzakcióra utaltak – a közös vizsgálat tanúsága szerint – hamisítványok. Ennek ellenére a VW vezetői 1987 márciusában úgy ítélték meg, hogy “a devizacsoport szabálytalan ügyleteit az MNB jóvoltából sikerült leleplezni”. Az Express című német lap pedig Joachim Schmidt frankfurti devizaügynök ténykedése kapcsán felvetette, hogy az illető esetleg az MNB munkatársainak támogatását élvezte. (Ennek mibenlétét a vádlott – másfél évvel később tett részletes vallomásában – abban foglalta össze, hogy az MNB-nek nemcsak ügynökként dolgozott, hanem nyugati luxusárucikkek ellenében arra is engedélyt kapott, hogy saját szakállára spekuláljon.) Hírneve védelmében az MNB a frankfurti bíróságon beperelte a VW-t, azt követelve, hogy mondassék ki: a német cégnek a devizacsalással kapcsolatban semmilyen követelése nincs a magyar jegybankkal szemben. A már említett cikkben ennek kapcsán nyilatkozó Borost – az MNB más dolgozói mellett – tanúként, míg helyettesét, Töröcskei Istvánt szakértőként hallgatták ki. Többek között a VW azon nézetéről, hogy egyesek magyar részről is belekeveredtek a manipulációba; legalábbis az itteni jegybanknak fel kellett volna figyelnie a szóban forgó ügyletek jellegére és tájékoztatnia a wolfsburgi konszern illetékeseit. Végül a frankfurti bíróság 1990 októberében közel 55 millió márkás kártérítés megfizetésére kötelezte az MNB-t, mondván: mivel nem léteztek azok a terminügyletek, amelyekbe a csalók dokumentumok meghamisításával belekeverték az MNB-t, ezért semmisek az azokkal összefüggőnek ítélt, úgynevezett kasszaügyletek is, márpedig ebből a jegybanknak 55 millió márkás nyeresége származott. Az ítélet kihirdetésekor azonban Boros már másutt dolgozott. Mi több, éppen távozni kényszerült következő munkahelyéről, az egykori Magyar Hitel Banktól (MHB), ahová még 1988 végén hívta Demján Sándor vezérigazgató, a bank nemzetközi ügyeit irányító közvetlen helyetteséül.

“Deviza-bűncselekmény koholmányokkal zsarolva”

Boros Imre többé nem élvezi Dávid Ibolya bizalmát – nyilatkozta hétfőn este az MDF elnöke. Hozzátette: az országgyűlési képviselőcsoportnak a szeptemberi első frakcióülésen kell megvitatnia a kérdést. Az elnök asszony arra a közleményre reagált, amelyben Boros Imre, az előző kormány PHARE-minisztere leszögezte: “deviza-bűncselekmény koholmányokkal zsarolva” kényszerítették az együttműködésre. Dávid Ibolya emlékeztetett arra, hogy Boros Imrétől arra várt nyilvános választ, vajon az MDF országgyűlési frakciójának megalakulásakor aláírt nyilatkozata hamis, vagy az azóta a sajtó számára megfogalmazott állítások. Boros Imre, aki nem tagja az MDF-nek, aláírásával vállalva olyan nyilatkozatot tett, miszerint nem működött együtt az állambiztonsági szervekkel, a III-as főcsoportfőnökség egyetlen osztályával vagy munkatársával sem. Dávid Ibolya megítélése szerint a politikus legnagyobb tőkéje a szavahihetőség.

Boros Imre közleményében emlékeztet arra, hogy 1987 elején, amikor a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, “szövevényes hamisítási botrány robbant ki több nyugat-európai és amerikai résztvevővel, amelynek központjában egyik egykori devizakereskedelmi partnerünk állt. A botrány kapcsán polgári és büntetőperek egyaránt keletkeztek. A büntetőperekben a külföldi vádlottak ránk terhelő vallomásokat tettek”. 1988-ban végképp elhatároztam, hogy távozom a Magyar Nemzeti Bankból, akkor azzal fenyegettek meg, hogy deviza-bűncselekményeket bizonyítanak rám, ha nem vagyok hajlandó együttműködni – áll a közleményben. Boros Imre leszögezi: deviza-bűncselekményért abban az időben súlyos börtönbüntetést szabtak ki, “közismert, hogy sok ártatlan embert, akin nem találtak fogást, deviza-bűncselekménybe hajszoltak, vagy vámügyét devizaüggyé minősítették át, hogy leszámolhassanak vele”. Kritikát csak azoktól fogadok el, akik az adott helyzetben a börtönt és a család elvesztését választották volna, mert abban láttak volna reményt, hogy valaha is meg tudják védeni emberi, szakmai becsületüket és családjukat egy elnyomó rendszerrel, állambiztonsági szerveivel, rendőrségével, a Magyar Nemzeti Bankkal, mint ellenséges munkahellyel és a devizahatósággal szemben – zárul Boros Imre közleménye.

Hack Péter különvéleménye A bizottság észrevételeihez különvéleményt fűzött Hack Péter volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő. Ebben leszögezi, hogy hamisnak és tarthatatlannak bizonyult az az állítás, miszerint a nem-jogállam titkosszolgálatai közül egyedül a III/III-as csoportfőnökség tevékenysége volt nem jogállami tevékenység. Hack Péter szerint az iratok teljes körű – kizárólag jogállami kivételeket megengedő – megismerhetőségét pedig nem helyettesítheti az “átvilágítás” típusú eljárás, ahol a tények “cenzúrázása” történik, jelenleg az “ügynökbírák” közreműködésével. Ezen megoldások helyett az iratok egyesítésének és megismerhetőségének biztosítását tartja szükségesnek. Azt is leszögezi, hogy az iratokhoz való korlátlan hozzáférés szolgálja a múlt megismerhetőségét. A különvélemény tartalmazza továbbá: a törvényjavaslat célkitűzése szempontjától nem releváns, hogy “a fennmaradt adatok nem teljes körűek és megbízhatóságuk sem feltétlen”.

Sólyom-bizottság: az átvilágítás feltétel nélküli

A legfontosabb állami tisztségek viselői és az arra pályázók, valamint a jelentősebb támogatást elért pártok vezetői esetében az átvilágítás feltétel nélküli, és ha ez az állam számára túlzott kockázatot jelentene, akkor az illető egy alkalmassági feltételnek nem felel meg és ezért nem töltheti be a posztot – állapította meg a Medgyessy Péter miniszterelnök által az állambiztonsági múlttal kapcsolatos törvényjavaslatok áttekintésére felkért bizottság, amelynek elnöke Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke. A választópolgároknak joguk van tudni, kire szavaznak – tartalmazza az távirati irodához eljuttatott bizottsági dokumentum. A bizottság ebben leszögezi: a rendszerváltozás előtt Magyarország nem volt jogállam, ezért a titkosszolgálatok működése sem lehetett jogállami, és egyes személyek titkosszolgálati múltját sem lehet arra való hivatkozással titokban tartani, hogy a szolgálatok tevékenysége “a jogállammal összeegyeztethető volt”.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik