Nagy-Britanniában 25 vasúttársaság működik, mint például a GNER vagy Sir Richard Branson VirginTrains nevet viselő vállalata. Ezek a vállalatok a vonatközlekedést tartják fenn, míg a vágányokat, vasútállomásokat, szemaforokat a Railtrack birtokolja és üzemelteti.
Privatizált csődtömeg
A Railtrack 1994-ben alakult a British Rails privatizálásával. Ez volt John Major konzervatív kormányának egyik utolsó nagy magánosítási akciója. Ennek során a Railtrack tulajdonába került a British Rails vagyonának nagy része, potom 1,8 milliárd fontért, ami a vállalat akkori értékének mindössze negyede volt. A cég részvényeit 1996-tól jegyezték a tőzsdén.
Az utóbbi évek több, emberéleteket követelő vasúti balesete és a szolgáltatás alacsony színvonala nemcsak a vasúttársaságok eredményét rontotta jelentősen, hanem a Railtrack működésének hatékonyságát is megkérdőjelezte. Az 1999-es Ladbroke Grove-i vasúti baleset, amelynek 31 halálos áldozata volt, valamint a tavaly októberi hatfieldi vonatszerencsétlenség, amelyben 4 ember vesztette életét, egyértelműen a sínek elhanyagolt állapota miatt következett be.
A Railtrack hanyatlása ekkor kezdődött igazán. Hatalmas veszteséggel zárta a 2000-es évet, a szolgáltatás színvonala a vállalat vezetői szerint sem volt kielégítő. Májusban lemondott Gerald Corbett, a cég első számú vezetője. A szájíz keserű, a búcsúcsók azonban édes volt: Corbett 860 ezer font végkielégítést kapott.
Állami kezek
A vállalat a privatizációt követően sem kapott szabad játékteret. Stratégiai fontossága és piaci helyzete miatt állami szabályozás alatt állt. Ugyanakkor állam az elmúlt években többször is kihúzta a bajból a Railtracket. Legutóbb a tavalyi választások előtt 1,5 milliárd fontot kapott a vállalat. Ez azonban kidobott pénznek bizonyult, mert fejlesztései rendre kisiklottak.
A legutóbbi nagy mellényúlás a London-Glasgow vasútvonal felújítási terve volt. A projekt eredeti költségét 2,2 milliárd fontra tervezték, később zavaros magyarázatok kíséretében az összeget 4 milliárd, majd tavaly áprilisban 6,3 milliárd fontra módosították. Jelenleg 7 milliárdnál tartanak, de a becslések szerint a végösszeg körülbelül 10 milliárd font lesz.
A vállalat adóssága 3,3 milliárd font. Az utolsó csepp a pohárban a Railtrack múlt heti bejelentése volt, miszerint a következő négy évben mintegy 17 milliárd font támogatásra lesz szüksége. Stephen Byres közlekedési miniszter csődeljárást kezdeményezett a vállalat ellen, és állami irányítás alá helyezte az elkövetkező 3-6 hónapra.
Ki marad utoljára?A vállalat vezetői sorra dobják be a törölközőt. Kedden lemondott a vezérigazgató. Ugyanazon a napon a cég elnöke felajánlotta a Railtrackset az államnak, cserébe a működtetéshez elegendő pénzösszegért.
Perek és bizalomvesztés
A történet eddig csak egy elfuserált vasút-privatizációról szólna, ha nem szerepelne benne 250 ezer kisbefektető, akik most teljes egészében elvesztették befektetett pénzüket. A vállalat tőzsdei értéke pénteken még 1,4 milliárd font volt, míg adóssága 3,3 milliárd körül mozog. Az angol jogszabályok szerint a csődeljárás során a vállalat hitelezőit (kötvénytulajdonosok, bankok, szállítók, alkalmazottak) fizetik ki először, és csak az ezután fennmaradó pénzből kártalanítják a részvényeseket.
Hatalmas a felháborodás, de a kormány azzal érvel, hogy kockázat nélkül nincs haszon. Ezt a keserű pirulát azonban nehéz lesz lenyelni, miután 1996-ban, amikor a Railtrack részvények tőzsdei forgalomba kerültek, éppen a kormány folytatott hatalmas reklámhadjáratot a kisbefektetők bizalmának megnyerésére.
A kisbefektetők, valamint az intézményi befektetők közös akciót terveznek, hogy kompenzációt kapjanak a kormányzattól. A részvényesek október 24-én gyűlnek össze, hogy megvitassák a további – feltehetőleg jogi – lépéseket.
Tony Blair kormánya nemrégiben hirdette meg tervét, miszerint a magánszféra bevonásával próbálja újraéleszteni a haldokló közszolgáltató vállalatokat és állami intézményeket. Elsőként a londoni metró kerülne sorra. A történtek fényében azonban többen is feltették a kérdést: pontosan milyen szerepet szán ebben a kormány az üzleti szférának?
