Vajon meddig tart a háború? Nem kell-e tartani a további véres terrorista merényletektől? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a tengerentúli befektetőket a hét első kereskedési napján.
Bár senkit sem ért meglepetésként az amerikai viszontcsapás folytatódása, és a vezető indexek napi legalacsonyabb szintjük felett zártak, az elemzők mégis óvatosságra intenek. A gyér vállalati eredmények által sújtott részvényárfolyamokra ugyanis további szenvedés vár, ha a “terrorizmus elleni harc” a vártnál nehezebbnek bizonyul. A racionális befektetők ennek megfelelően elbizonytalanodnak, ám amikor hirtelen erőt vesz rajtuk a hazafiasság, a háború pozitív hatásait látják a tőkepiacokon is.
Csökkent a Dow és az S&P-500
A hagyományos vállalatok széles körét reprezentáló Standard & Poor’s 500 0,8 százalékot veszített értékéből. A Dow Jones Industrial Average 0,6 százalékos csökkenés után 9068 ponton fejezte be a kereskedést. A túlnyomó többségében technológiai vállalatok részvényeit tartalmazó Nasdaq Composite 0,7 ponttal emelkedett, azaz gyakorlatilag stagnált.
A hagyományos részvények piacán drágultak a hadiipari termékeket gyártó vállalatok, valamint a kőolaj és a földgáz kitermelésével foglalkozó cégek részvényei. A pénzügyi, a kereskedelmi, az ipari és a biotechnológiai társaságok papírjai viszont veszítettek értékükből. A technológiai piacon a chipgyártó vállalatok és a hálózatok kiépítésével foglalkozó cégek közül kerültek ki a nap nyertesei.
New Yorkban emelkedett a biztos menekülési ponton kínáló arany ára. A csillogó nemesfém decemberi szállítású unciájáért 295,9 dollárt is megadtak a kereskedés során, záróára 293,4 dollár lett. Ugyancsak New Yorkban a korábbi zárásnál magasabb, 22,45 dolláros áron cserélt gazdát a novemberi szállíású nyersolaj egy-egy hordója.
A védelmi kiadások szerepe
Az Afganisztán felett száguldó amerikai harcirepülők látványa nagy lökést adott a hadiipari gyártók részvényeinek a hétfői kereskedésben. A Northrop Grumman, a Lockheed Martin, a General Dynamics és a Raytheon papírjai 3-4 százalékkal drágultak. Ez érthető is, hiszen egészen biztosra vehető, hogy a háború növeli a cégcsoport megrendeléseit. Repülőgép-alkatrészből, precíziós bombából és más, gyorsan használódó hadifelszerelésből nő a kereslet az afganisztáni hadműveletek nyomán.
Ezt a direkt hatást sem lehet azonban számszerűsíteni, nem beszélve a hosszú távon fellépő következményekről. Hosszabb távon ugyanis az amerikai költségvetésen belül a korábbinál nagyobb prioritást kapnak a védelmi kiadások. Egyes optimista elemzők a honvédelem helyzetét már-már az 1981-eshez hasonlítják. Akkor Ronald Reagan, az Egyesült Államok akkori elnöke kapcsolt egy fokozattal feljebb a fegyverkezési versenyben, melyet a Szovjetunió ellen vívott Amerika.
Byron Callan, a Merrill Lynch elemzője az árnyaltabb gondolkodásra hívja fel a figyelmet; mondván, hogy a húsz évvel ezelőtti helyzet merőben eltért a jelenlegitől. Manapság ugyanis annyi új-generációs rendszer van fejlesztés alatt, hogy még egy kormánynak sem éri meg, hogy az “elavult” berendezésekből többet vegyen, mint ami feltétlenül szükséges.
Másrészt a cégeknek maguknak is alkalmazkodniuk kell a hirtelen megnövekedett kereslet kielégítéséhez. A megugró értékesítési adatok korántsem garantálják a kedvezőbb nyereségességi mutatókat. Az iparág szereplőinek ugyanis új, megfelelően képzett munkaerőt kell találniuk (csak hogy ne is beszéljünk a képzetlen munkaerő betanításának nehézségeiről), ráadásul a beszállítóknak is hasonlóképpen kell növelniük termelésüket.
Párhuzam az ÖböllelSzámos stratéga az 1991 januári Öböl-háború példájából próbál ötletet meríteni, hogy mi vár a tőzsdékre az elkövetkező hetekben. Az Irak elleni támadás megindítása utáni első kereskedési napon 4,6 százalékkal erősödött a Dow Jones, éves nyeresége megközelítette a 25 százalékot. A részvények P/E-rátája drámaian felszökött, hiszen a romló vállalati nyereségességi adatokat emelkedő részvényárfolyamok kísérték.
Különbség viszont, hogy tíz évvel ezelőtt az amerikai földtől jó messzire folytak a hadműveletek, most azonban nem lehet tudni, hogy mikor zúdul egy-egy újabb terrorista-támadás Amerikára vagy éppen Európára.
A szcenáriók világa
Edward Kerschner, a UBS Warburg elemzője három lehetséges szcenáriót épített fel a kibontakozó amerikai katonai csapások hatására. A legjobb esetben a szeptember 11-ei támadásnak nincs folytatása, Amerika egyértelműen és könnyedén nyeri meg a terrorizmus ellen indított háborút. Ekkor 2002-ben már 3-4 százalékkal bővülhetne az Egyesült Államok GDP-je, az S&P-500 vállalatainak átlagos részvényenkénti eredménye (EPS) pedig 11-22 százalékkal nőhetne 2001-hez képest.
A második forgatókönyv szerint – ami egyébként a legvalószínúbb Kerschner szerint – a terrorizmus feletti győzelem nehezebbnek bizonyul a vártnál, ami recesszióba taszítja az USA gazdaságát. A gazdasági növekedés 2002 második negyedévében indulhatna be újra, az S&P-500 átlagos EPS-e 3-10 százalékos növekedést mutathatna fel.
A legrosszabb esetben folytatódnak a terrorista-akciók. Az elhúzódó háború stabilizálja a bizonytalanság állapotát, ami visszaveti a fogyasztói bizalmat és elbátortalanítja a befektetőket. A gazdasági recesszió is hosszabbnak bizonyul, jövőre pedig 3-10 százalékkal csökken a S&P-500 vállalatainak átlagos részvényenkénti eredménye.
