A kincstári reform keretében megkezdte működését a Magyar Államkincstárból kivált Államháztartási Hivatal. Szigorúbb és 
átláthatóbb lesz a közpénzfelhasználás, az államháztartási rendszer gazdaságosabbá és takarékosabbá válik, illetve gyorsabb és pontosabb lesz a költségvetés kiadásaihoz kapcsolódó információszolgáltatás – kommentálta az új hivatal megalakulását Varga Mihály pénzügyminiszter.
A kormány szerint a reform elsődleges célja, hogy a kincstár által végzett pénzforgalmi és a költségvetési végrehajtási funkciót különválasszák. Sokak szerint azonban ez csak egy újabb látszatintézkedés.
Ellenzéki kritika
Burány Sándor, az MSZP frakcióvezető-helyettese, a költségvetési bizottság tagja a hivatal megalakulását indokolatlannak, a kormány által nyújtott indoklás alapján elfogadhatatlannak tartja. Szerinte az államháztartás és ezen belül a központi költségvetés az elmúlt években egyre áttekinthetetlenebbé vált.
Eddig az áttekinthetőséget könyvelési technikák segítségével korlátozta a kormány, most pedig azzal, hogy erre új intézményeket hoz létre. Egyszerűbb lett volna a létező intézményi keretek között javítani az államháztartás ellenőrizhetőségét, semmint a vezetői helyeket tovább szaporítva egy új államigazgatási szervet létrehozni.
Eredményszemléletű gazdálkodásAz Európai Unió legtöbb tagállama már megvalósította a költségvetés eredményszemléletű rendszerének megteremtését. A korábbi pénzforgalmi szemlélet szerint a több évre kiható kiadásokat a folyó évben számolták el, míg az eredményszemléletű rendszerben a kiadásokat szétterítik. Ma már az állam kiadásai mögött nem készpénz áll, hanem a fejezetek számára nyújtott előirányzatok a kincstári számlákról több részletben hívhatók le. A pénzforgalmi szemléletben a számla megnyitásának időpontjában jelentkezik a költség, míg az eredményszemléletű könyvelés a lehívásokat tartja nyílván, és jobban tükrözheti a pénzek időbeli mozgását.
Átvett feladatok
A hivatal részben az államkincstár korábbi feladatait veszi át. Feladata a költségvetési előirányzatok teljesítésének ellenőrzése, az állam kötelezettségeinek teljesítése és a követelések nyilvántartása, továbbá az előcsatlakozási alapokból származó és egyéb uniós pénzekkel kapcsolatos végrehajtási és ellenőrzési feladatok.
Az Államháztartási Hivatal új feladatai között végzi a Területi Államháztartási Hálózat (TÁH) irányítását, a költségvetés eredményszemléletű elszámolásának megteremtését, a központosított illetményszámfejtést, és már a költségvetési pénzek felhasználása előtt felülvizsgálatot végez.
Mohos András, a megalakuló hivatal elnöke a kritikákkal szemben úgy véli, az Államháztartási Hivatal – a TÁH egész országra kiterjedő rendszerének segítségével – képes lesz betölteni célját, hogy a közpénzek felhasználását átláthatóbbá tegye. Az európai uniós követelmények szerint kell, hogy a mindenkori államháztartás megfeleljen a transzparencia elvének, azaz a bruttó és nettó alapon egyaránt elszámolt bevételek és kiadások átláthatóságának, ellenőrizhetőségének és nyilvánosságának.
Ugyanakkor a hivatalnak nem célja, hogy az előfelülvizsgálatokon túl különleges ellenőrzéseket végezzen. Az önkormányzatokhoz kerülő költségvetési támogatásokat csak akkor vonhatja vissza, ha a támogatások igénylésénél az önkormányzatok által szolgáltatott adatok nem felelnek meg a hivatal területi egységei által begyűjtött és a megvalósuló központi rendszerben meglevő információknak.
A TÁH megalakulása formálisnak tekinthető abból a szempontból, hogy a korábbi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat (TÁKISZ) ellenőrzési jogkörét és feladatait örökli. Az önkormányzatokhoz kerülő pénzek felhasználásáról eddig TÁKISZ adott háttérinformációt. A vidéki költségvetési szervek illetményszámfejtése csak az Államháztartási Hivatal felállításával vált központivá, ez az illetményszámfejtéssel foglalkozók létszámának csökkentésével akár költségmegtakarítást is jelenthet.
Kreált funkciók vagy új szervezet?Az államigazgatásban bevett gyakorlat, hogy egy bizonytalan, megoldatlan feladat kezelésénél a korábbi intézményekből egy új szerv létrehozásával különítik el, azaz megkettőzik a funkciókat – mondta Csillag István, a Pénzügykutató Rt. általános igazgatója. Szerinte a hivatal kiválása csupán egy szempontból indokolható. A kincstár pénzforgalmi tevékenysége nem közigazgatási feladat, hanem banki tevékenységhez hasonló. Az államháztartás bevételeinek és kiadásainak ellenőrzése pedig szorosan a közigazgatáshoz tartozik. Az ellenőrzési feladatok leszűkítése az Államháztartási Hivatalra akkor lenne valóban szükséges, ha a szerteágazó tevékenységi körrel felruházott kincstárhoz képest olyan intézmény jönne létre, amely jobb szervezettsége révén képes összefogni az ellenőrzést. A hivatal indításakor meghatározott mozgástérből, definiálatlan funkcióból azonban Csillag István szerint még nem derül ki, hogy a kormány “csak pozíció nélküli köztisztviselőknek kreált funkciókat”, vagy közpénzek elfolyását megakadályozó valós igényt elégít ki.
A kapacitáshiány nem változott
Egyelőre nem látni, hogy az új szerv mennyire lesz képes az előirányzatok felhasználását hatékonyan ellenőrizni. Korábban ugyanis a kincstár apparátusa csak a hozzá befutó napi 8-12 ezer tranzakció dokumentálását, illetve a dokumentálás ellenőrzését tudta elvégezni. A számlák és utalványok mögött meghúzódó valódi teljesítményt az államkincstár ellenőrzéssel foglakozó részlege, megfelelő kapacitás híján, nem volt képes átlátni.
Az Államháztartási Hivatal állományát az államkincstár volt 220 dolgozója adja, ez a létszám a hivatal feladatainak bővülése estén növelhető. Az Államháztartási Hivatal finanszírozására sem jut több pénz, mint amit a kincstár eddig felhasznált, hiszen a kincstár költségvetéséből különítenek el a létszámaránynak megfelelő összeget a működéshez. Több munkát pedig nemigen tud ugyanannyi ember elvégezni.
