Tigrisek közöttA kínai gazdaság fejlődése egyre inkább fenyegeti a többi kelet-ázsiai ország iparát. Japánból, Dél-Koreából és Tajvanból egyre több cég telepíti át gyárait Kínába, ahol a munkaerőköltség huszonötöd része a japán bérszínvonalnak. Vannak, akik már attól rettegnek, hogy a folyamat eredményeképpen egy második ázsiai válság tör ki, súlyosabb, mint az 1997-98-as.
A kínai példa azért olyan ijesztő szomszédai számára, mert fejlődési mintája jelentősen eltér a többi kelet-ázsiai országétól. Japántól Szingapúron át Malajziáig a régió szinte minden egyes országa egyszerű termékek (cipők, futball-labdák) gyártásával kezdte, majd a bevételek újrabefektetésével tőkeigényesebb és kifinomultabb árucikkek (félvezetők, laptopok) irányába mozdult el a termelés.
Kínában ugyanakkor egyszerre gyártanak szabadidőruhát és mikrochipeket. Az Economistnak nyilatkozó Andy Xie, a Morgan Stanley ázsiai vezető közgazdásza szerint ez a fejlődési útvonal leginkább a 19. századi Amerikához hasonlít: a munkaerőfelesleg alacsonyan tartja a béreket, a fogyasztás azonban a csökkenő árak miatt nő.
Hétfőn lezárultak a Kínai Népköztársaság és a World Trade Organisation között 15 éve húzódó tárgyalások. A felek formálisan is elfogadták a belépés feltételeit. A csomagot jóvá kell hagynia a WTO tagországok minisztereinek is, akik Katarban találkoznak novemberben közepén.
Kína eközben megkezdte az előkészületeket a ratifikációs csomag elfogadására. A WTO szabályai szerint Kína a ratifikációs eljárás befejezése után 30 nappal válik teljes jogú taggá; ez a jövő év elejére várható.
Az utolsó simítások
Miután csütörtökön – a WTO-tagországok között utolsóként – Mexikó is hozzájárult Kína felvételéhez, már csak egyetlen vitás pont maradt. Washington és Peking 1999-es kétoldalú megállapodása alapján ugyanis az amerikai AIG jogot szerzett arra, hogy ne vegyes vállalat formájában tejeszkedjék, hanem 100 százalékos tulajdonú leányvállalatot üzemeltessen.
Az Európai Unió ezt ellentétesnek tartotta a WTO diszkriminációellenes rendelkezéseivel. A belépési dokumentum szövegébe azonban sikerült becsempészni azt a kitételt, hogy bármilyen, az AIG-nak tett engedmény az európai biztosítókra is vonatkozzék.
A kínai tőzsdeKínában 1990 decembere óta két, nonprofit értékpapírbörze működik: a sanghaji és a shenzheni. Korábban számos egymástól független tőzsde létezett az országban, a központi akarat azonban egy integrált, az egész országot lefedő piacot hozott létre. A központosított börzéken folyó kereskedést minden nagyobb városban el lehet érni, hiszen több mint 2500 kirendeltség működik szerte az országban. A kínai értékpapírpiaci felügyelet adatai szerint (CSRC) 1998 végére a teljes piaci kapitalizáció elérte az 1950,5 milliárd jüant (236 milliárd USD), az akkori GDP 24,46 százalékát. Az éves forgalom 2354 milliárd jüan volt két éve, amikor összesen 851 vállalatot jegyezetek a két tőzsdén, A és B kategóriában. Kínában kétfajta részvény létezik: van, amivel lehet kereskedni, és van, amivel nem (ezek állami vagy más jogi személy, esetleg a munkavállalók tulajdonában vannak). A kínai tőzsdéken szép számmal találhatunk befektetőket: közel 39 millió egyéni, és 155 ezer intézményi értékpapírszámlát tartanak nyilván. A kínai tőzsdék sem maradnak ki a fejlesztésekből: van már zártvégű befektetési alap és határidős piac is. 1993-ban pedig lehetővé vált a kínai cégek számára, hogy külföldi tőzsdéken (Hongkong, New York) is jelen legyenek. Az egyéni befektetések egyre nagyobb teret kapnak az országban: hétfőn az Agricultural Bank of China (ABC), amely a Fortune Top 500 listáján tavaly a 341. volt, bejelentette, 100 pénzügyi szupermarketet nyitott Kínában, hogy maradéktalanul kiszolgálhassa a lakosság pénzügyi igényeit (részletek >>).
A távol-keleti tőzsdék alakulása >>
Mindkét fél boldog
“A nemzetközi gazdasági együttműködés vezetett el ehhez a meghatározó pillanathoz a többoldalú gazdasági kapcsolatok történetében”- mondta Mike Moore, a WTO általános igazgatója, aki úgy fogalmazott, hogy “Kína belépésével a WTO hatalmas lépést tesz afelé, hogy valódi világszervezetté váljék”.
Long Yongtu, a kínai küldöttség főtárgyalója szintén “történelmi eseménynek” nevezte a megállapodást. Szerinte a stratégiai döntés, hogy Kína csatlakozzék a szervezethez, “összhangban van Kína piacnyitási és reformtörekvéseivel, valamint a szocialista piacgazdaság megteremtésének céljával”.
A kapitalizmus baljós árnyai
A kínai főtárgyaló ugyanakkor elismerte: a tervgazdaságról a piacgazdaságra átállni példa nélkül álló kihívás lesz. Hangsúlyozta azt is, hogy a Kínai Népköztársaság előtt még nagymértékű előkészítő munka áll a WTO-szabályozás adaptációja előtt.
Long arra is figyelmeztett, hogy a fokozottabb versenyhelyzet növelheti a jövedelmi különbségeket. Ezt Peking a társadalombiztosítási rendszer kiépítésével és az elmaradottabb nyugati tartományok fejlesztésével próbálja majd ellensúlyozni.
Tajvan is erősen várta már a tárgyalások lezárását. Egy 1992-es megállapodás szerint ugyanis a WTO csak a Kínai Népköztársasággal való tárgyalások sikeres befejezése után egyezhet meg a belépésről a kínaiak által “lázadó tartományként” számon tartott szigettel. A Kínai Köztársaság “különálló vámterületként” csatlakozik a szervezethez.
|
Kína gazdasága számokban
|
|||
|
Makromutató
|
Adat
|
Idõpont
|
|
|
GDP (hivatalos árfolyamon)
|
1,1 billió $
|
2000
|
|
|
GDP (vásárlóerõ-paritáson)
|
5,9 billió $
|
2000
|
|
|
GDP/fõ (hivatalos árfolyamon)
|
870 $
|
2000
|
|
|
GDP/fõ (vásárlóerõ-paritáson)
|
4760 $
|
2000
|
|
|
GDP növekedés
|
+7,8 %
|
2. ne.
|
|
|
Ipari termelés növekedése
|
+8,1 %
|
július
|
|
|
Fogyasztói árak változása
|
+1,5 %
|
július
|
|
|
Exportáruk értéke
|
249,2 milliárd $
|
2000
|
|
|
Importáruk értéke
|
225,1 milliárd $
|
2000
|
|
|
Külkereskedelmi egyenleg
|
+19,9 milliárd $
|
július
|
|
|
Folyó fizetési mérleg
|
+20,5 milliárd $
|
2000
|
|
|
Devizatartalék
|
182 milliárd $
|
május
|
|
|
Forrás: The Economist
|
|||
