Mintegy 850 ezer munkavállaló tartózkodik ma az Európai Unióban (EU) a tíz közép- és kelet-európai tagjelölt országból, közülük 300 ezernek van állandó munkahelye. Ez az unióban foglalkoztatott munkaerő 0,2 százaléka – önmagában nem sok, csakhogy e létszám 80 százaléka két országban, Németországban és Ausztriában dolgozik. A szabad munkaerő-áramlás amúgy is igen kényes – és a csatlakozási tárgyalásokat döntően befolyásoló – problémáját tovább erősítik a tagországonként eltérő érdekek és elvárások.
Tagjelöltek munkavállalói az EU-országokbanAUSZTRIA:
Kétoldalú megállapodása van Magyarországgal az ingázók (2001-ben 1200 fő) és a gyakornokok (600 fő) fogadására. Csehországgal hasonló egyezmény áll előkészítés alatt.
GÖRÖGORSZÁG: Kétoldalú megállapodása van Bulgáriával maximum 6 hónapra szóló munkavállalási lehetőségről, főleg a mezőgazdaságban.
NAGY-BRITANNIA: A 17 és 27 év közötti gyermekfelügyelőknek (au pair) Máltáról, Ciprusról, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából és Magyarországról nem kell munkavállalói engedély.
NÉMETORSZÁG: Kvóta alapú megállapodások vannak érvényben mind a tíz közép- és kelet-európai tagjelölttel gyakornokok fogadásáról. Észtország és Litvánia kivételével kétoldalú megállapodások alapján főleg az építőiparban lehetőség van maximum két évre szóló és kvótához kötött munkavállalásra.
SVÉDORSZÁG: Kétoldalú megállapodás alapján gyakornokokat fogadnak a balti államokból.
AHOL NINCS SPECIÁLIS REZSIM: Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Olaszország, Portugália, Spanyolország.
Forrás: Európai Bizottság
Munkaanyag született
Többéves készülődés és tucatnyi szakértői tanulmány átböngészése után az Európai Bizottság a minap véglegesítette és a tagállamok rendelkezésére bocsátotta azt a nagy érdeklődéssel várt munkaanyagot, amely a személyek szabad mozgásáról folytatott tárgyalásokhoz igyekszik hasznos tippeket adni a tizenötöknek. Az “opciós papírnak” nevezett dokumentumban öt különböző forgatókönyvet vázol fel a szabad munkavállalás szabályozására. Ezt követően a kormányok reakciói alapján április első felében tesz javaslatot a közös álláspont tervezetére, amely a tagországok megállapodása után emelkedhet hivatalos tárgyalási pozíció rangjára.
Esélytelenül
A két szélsőséges variációnak – az azonnali és teljes, illetve a késleltetett nyitásnak – nincs sok esélye, mellettük azonban több ésszerű megoldás is kínálkozik. A Brüsszel által ajánlott receptek között a magyar kormánypolitikusok szívéhez alighanem az “azonnali, de visszavonható” szcenárió állna a legközelebb. A védzáradékra épülő rendszer az EU-ban sem ismeretlen, hiszen a személyek szabad mozgása elvének 1968-as bevezetése során az akkor még hattagú közösségben a tagállamok kezdeményezhették az Európai Bizottságnál a négy alapvető szabadságjog egyikének felfüggesztését. Az eddigi csatlakozási szerződések is tartalmaznak ilyen záradékot, bár azokat még sosem alkalmazták.
Az Eurobarométer kutatásaA legújabb eredmények szerint 1997 óta az Európai Unióban 33-ról 48 százalékra emelkedett azok aránya, akik szerint elsősorban előnyökkel jár a multikulturális társadalom. A bécsi székhelyű Európai rasszizmus- és xenofóbiafigyelő intézet (EUMC) megrendelésére készített kutatásból azonban az is kiderül, hogy a többségnek ugyanakkor súlyos aggályai vannak a tömeges bevándorlással szemben, és nő a szélsőjobboldali ideológiák támogatottsága. Görögországban és Belgiumban nőtt az intolerancia szintje az elmúlt évekhez képest. Előbbiben az emberek 27 százaléka intoleráns és 43 ambivalens érzelmű, a belgáknál 25 és 28. Az uniós polgároknak összesen 14 százalékát találták igen intoleránsnak. Ennél Dánia (20), Franciaország (19) és Németország (18) szerepelt rosszabbul. Nagyon megosztottak a németek, akiknek összesen 47 százaléka került az “intoleráns”, valamint az “ambivalens” kategóriába, illetve a franciák, akiknek 45 százaléka.
Nyitási forgatókönyvek
• Azonnali és teljes: Az unió munkaerő-piacát a bővítés pillanatában azonnal és korlátozások nélkül megnyitnák az újonnan csatlakozó országok munkavállalói előtt.
• Azonnali, de visszavonható: A belépés pillanatától engedélyezik az új tagországok polgárainak a szabad munkavállalást, ám indokolt esetben – ha munkaerő-piaci zavarok lépnek föl vagy a keletről érkező munkavállalók száma elér egy előre meghatározott szintet – megadnák a jogot az érintett tagországoknak a korlátozások visszaállítására.
• Fokozatos: Az unió munkaerő-piacát fokozatosan nyitják meg, ami időben korlátozott átmeneti intézkedések bevezetését feltételezi, nem zárva ki annak a lehetőségét, hogy egyes tagországok nemzeti jogrendszerük alapján akár a belépés napjától engedélyezzék a szabad munkavállalást.
• Kvótákkal korlátozott: A keleti nyitást követően tagállamokra, tagjelöltekre vagy szektorokra érvényes kvótákkal szabályoznák a munkaerő áramlását.
• Késleltetett: Az EU a jelenlegi állapotot meghatározott időre fenntartva teljesen elzárja a keleti munkavállalók útját Nyugat-Európába.
Fokozatosan
Életképes megoldás lehet, ha az unió munkaerő-piacát fokozatosan nyitják meg. Ezen belül az Európai Bizottság leginkább két megoldásban gondolkodik. Mindkettőnél az átmeneti korlátozás a kiindulópont, az első verzióban azonban az új tagországok maguk is kezdeményezhetnék az átmenet lerövidítését, amelyről a bizottság kezdeményezésére a kormányokból álló Európai Tanács döntene.
A második változat ahhoz a módszerhez lenne hasonlatos, amelyet az EU Spanyolország és Portugália 1986-os csatlakozásakor alkalmazott. A korlátozás meghatározott időre szólna – ez a két ország esetében 7 év volt -, és a teljes körű liberalizálásig a tagállamok belátására bízná, hogy milyen rendszert alkalmaznak.
Az EU-tagállamok közül, érthető módon, mindenekelőtt Németország és Ausztria kér biztosítékokat a bővítés hátrányos következményei ellen. Schröder német kancellár hétéves átmenetet sürget, ezt Bécs is támogatja. Mások, például Spanyolország viszont semmi kivetnivalót nem találnak a munkaerő-piac azonnali megnyitásában.
További nehézségek
A tagok bizonytalanságán és eltérő hozzállásán kívül számos formális tényező nehezíti a szabad munkaerőáramlást. Eltérő például a tagok társadalombiztosítási és adórendszere, de különbözőképpen bírálják el a diplomákat és egyéb képesítéseket is. Nehézséget jelent ezeken kívül a nyelvtudás és a tájékozatlanság, amelyekkel már az új tagok nélkül is küzd az Európai Unió.
