Scifibe illő képet fest a Világbank egy most megjelent tanulmányában a földi élet jövőjéről. A szervezet szerint fél évszázad múlva a világon akkor élő 9 milliárd ember 140 milliárd dollárnyi GDP előállítására lesz képes.
A döbbenetesen nagy “összeg” (a jelenleg globálisan megtermelt GDP négyszerese) hozzájárulhat ahhoz, hogy jelentősen leszorítsa a jóval a szegénységi küszöb alatt – napi kevesebb, mint egy dollárból – élők számát. Az ENSZ és a Világbank adatai szerint pillanatnyilag 1,2 milliárd fő él napi kevesebb, mint 1 dollárból.
Mindezért azonban súlyos árat kell majd fizetni: környezeti és társadalmi katasztrófák sorozata, általánosan romló életkörülmények – sorolják a világbanki tanulmány szerzői a növekedés hátulütőit. A mellékhatások persze kiküszöbölhetőek, ehhez azonban azonnali és drámai módon meg kell változtatni jelenlegi életvitelünket.
Jó időzítés
A tanulmány valószínűleg egy jól időzített vészharang: a világ országainak vezetői a jövő héten kezdenek el diskurálni a fenntartható fejlődésről Johannesburgban. A lidércnyomásszerű prófécia tehát még jól is jöhet, a szöveg alapos tanulmányozása után talán többen érzik úgy, hogy gyors döntésekre van szükség fenntartható fejlődés témakörben.
A fejlett országokat nemigen érdekli a téma A világon 2015-ig nem sikerül az éhezők számát a felére csökkenteni, és ez a cél valószínűleg még 2030-ra sem teljesül – vélekedik az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete, a római székhelyű FAO. Mindez annak ellenére történik majd így -írja az MTI-Eco az ENSZ szervezetének a “A világ mezőgazdasága 2015-2030 felé” című tanulmányára hivatkozva, hogy az élelmiszertermelés továbbra is gyorsabban nő, mint a népesség, így a fejlődő országokban is mind többen jutnak hozzá jobb minőségű élelmiszerhez a következő években – írták. Az éhezők száma a fejlődő országokban a FAO várakozása szerint a jelenlegi 777 millióról 2030-ra 440 millióra csökken az éhezők száma. Ez azt jelenti, hogy az 1996-os világélelmezési csúcsértekezlet célkitűzése, az éhezők számának az 1990-92-es bázis 815 millióról a felére való csökkentése, még 2030-ra sem teljesül. Júniusban gyakorlatilag eredménytelenül zárult az az utókonferencia, amelyen az 1996-os célkitűzések végrehajtását tekintette át. Az érdektelenséget jól mutatta, hogy a csúcson jelenlévő több mint száz állam- és kormányfő szinte mind a harmadik világból érkezett, a huszonkilenc legfejlettebb ország azonban csak alacsonyabb szintű delegációkkal képviseltette magát. Ezért nem is került napirendre a FAO többéves, 24 milliárd dolláros akcióterve az éhezés visszaszorítására.
Bíztató jelek
Persze nem csak rossz hírekkel szolgál a néha maga is a fenntartható fejlődés negligálásának gyanújába keveredő Világbank (Olvassa el a témában írt korábbi cikkünket! >>). A bank szerint a fejlődő országokban az egy főre jutó GDP a reálisnak tűnő, évi 3,6 százalékos növelésére van ahhoz szükség, hogy az ENSZ által 2015-re kitűzött célok teljesüljenek, így a nyomorban (napi kevesebb, mint egy dollár) élők számának megfelezéséhez, a halálozási arányszámok leszorításához, az intézményes oktatás elterjesztéséhez.
Antiutópia
A jelentés szociális és ökológiai veszélyek egész sorára hívja fel a figyelmet: a városok szlömösödése mellett komoly gondot okozhat, hogy 1,3 milliárdra nőhet az otthontalanok, illetve azok száma, akik nem megfelelő körülmények között élnek.
A fosszilis energiahordozók egyre fokozódó felhasználásával – szól az előrejelzés – túlzott mértékben kihasználjuk a bioszféra szén-dioxid elnyelő hatását, ami hosszú távon a légköri hőmérséklet megváltozásával fenyeget. Az üvegházhatás egészen addig növekedni fog, amíg nem születik megállapodás az energiahordozók hatékonyabb felhasználásáról és a kőolaj származékok felhasználásának visszaszorításáról.
Közel kétmillió hektárnyi föld, bolygónk felszínének 23 százaléka vált termelésre alkalmatlanná 1950 óta, az esőerdők közül területe negyven év alatt húsz százalékkal csökkent – állítják a Világbank szerzői.
A Nyugatnak lépnie kellene
“A világ gazdagabbik részének hozzá kell segítenie a szegényebb országokat saját forrásainak kihasználásához” – nyilatkozta a Világbank vezető közgazdásza, Nick Stern a brit Guardiannak. A leggazdagabbaknak kell megtenniük az első lépéseket: meg kell nyitniuk piacaikat a szegényebb országok előtt, le kell építeniük az agrárszektor támogatását és minden olyan egyéb kereskedelmi akadályt, amely lenyomja az árakat, és korlátozza a szegényebb országok által olcsóbban megtermelt javak piacra lépési esélyét – nevezi meg a a szükséges lépések sorát a vezető közgazdász.
