Tavaly év vége felé még azt valószínűsítette a Coface, hogy az idei évre javulnak a magyar cégek fizetésképtelenségi mutatói. A szerdai sajtótájékoztatón viszont csak annyi jó hírt mondhattak, hogy lassult, de nem állt meg a fizetésképtelen cégek számának növekedése. 2009-ben nem zárult le tehát a megtisztulás, s nem következett be a trendforduló sem.
A banki hitelezés beszűkülése miatt még nagyobb szerepet kapott a vállalatok egymás közötti hitelezése. A nemzetközi statisztikák szerint minden 5 euró hitelből 4 a vállalatok egymás közötti halasztott fizetéséből ered – ismertette a cég igazgatója, Kárpáti Gábor. Egy átlagos cég mérlegfőösszegének mintegy 30 százalékát teszi ki a vevői követelés. S mivel gyenge a hitelezői védelem, a vállalati hitelezés egyre kockázatosabbá vált.
A Coface szerint romlott az országkockázati megítélésünk is, két kategóriával, s a kockázatos cégek aránya is nagyobb nálunk, mint az EU-ban. A legkockázatosabb cégek arányában csak Romániának vannak rosszabb mutatói, mint nekünk. A kockázatos cégek magas aránya még mindig válsághatásra utal. A Coface most abban bízik, hogy nem lesz W alakú a válsággörbe, vagyis újabb válsághullám már nem jön.
Kérdés lehet, hogy a társasági adó csökkentése mérhetően javít-e majd a fizetésképtelenségi mutatókon. Elméletileg, ha több marad a cégeknél, javulhat a fizetési fegyelem, és akár tartalékok is képződhetnek.
Lassuló ütemben nőtt
2009-hez képest 18 százalékkal emelkedett a fizetésképtelenségi eljárások száma, ami önmagában sem jó. De ha azt nézzük, hogy már a megelőző időszakban is 30 százalékos volt a növekedés, akkor még inkább látszik, hogy mennyire rossz a helyzet. Változatlanul az építőiparban, a kis- és nagykereskedelemben, valamint az ingatlangazdálkodásban van a legtöbb fizetésképtelenségi eljárás – ismertette a jelenlegi helyzetet Bagyura András a Coface kereskedelmi vezetője.
A kereskedelemnél kérdés lehet, hogy a válságadó mennyire fog rontani jelenlegi igen rossz mutatóikon. Bár az is lehet, hogy egyes láncok „úgy alakítják” majd a jövő évüket, hogy ne kelljen fizetniük – célzott kiszivárgott hírekre Bagyura András.
Még mindig sok a cég
Az 539 ezer cégből minden 20. nem tud fizetni. Javulás csak a mezőgazdaságban és a fémiparban volt, utóbbinál talán azért, mert eleve olyan mértékben „padlóra kerültek”, hogy ahhoz képest nem volt nehéz mérsékelt javulást produkálni. Ebben a szektorban valószínűleg már a tisztulás is végbement.
A régiós adatokból pedig az szűrhető le, hogy már a „gazdagabbnak számító” budapesti és a Pest megyei cégek tartalékai is elfogytak.
Még mindig sok a cég a magyar piac méretéhez képest, s számuk növekszik. 2009-ben például 24 ezer vállalkozás került fizetésképtelen helyzetbe, 2010-re mégis ezerrel nőtt a számuk. Ez pedig egyáltalán nem indokolt a Coface szerint sem.
Mit lehet tenni?
Az fn.hu kérdésére, hogy mit tehetnek a cégek ebben a helyzetben, a Coface fokozottan ajánlotta, hogy akár házon belül, akár külsős cég útján, de következetes legyen a követelések behajtása, s ez már harminc nap után kezdődjön meg. Bagyura András szerint ez annál is indokoltabb, mivel felméréseik szerint a cégek 30 százaléka csak azért nem fizet (időben), mert nem szólították fel, másik 10-20 százalék pedig adminisztratív kifogásokra hivatkozik. A következetes behajtással ezek a kifizetések előbbre hozhatóak, ami nem elhanyagolható likviditás-javulást okozhat.
A követelésbiztosítás pedig jól kiegészítheti akár a házon belüli követeléskezelést is, s jól jöhet, ha reménytelen a behajtás, mert ekkor a biztosító helytáll az adós helyett.
A csőd még mindig nem népszerű
A tájékoztatón elhangzott az is, hogy még mindig nagyon kevés az adós cégek reorganizációját és továbbműködését elősegítő csődeljárás. Az fn.hu kérdésére, hogy a csődben milyenek a megtérülési arányok azt mondta Czibor Zsolt, a cég jogásza, hogy erről még nincsenek adatok, mivel alig egy év telt el csak az új csődtörvény óta.
Az fn.hu megfigyelését, hogy 7-15 százalék közötti csődajánlatok jellemzőek, megerősítette, hozzátéve hogy a felszámolások 1 százalékos térülési arányához képest ez még mindig jónak mondható. Másrészt ha egy bajbajutott cég 10-20 éves üzlettel a háta mögött a csőddel talpra tud állni, az nemcsak neki, hanem partnereinek, beszállítóinak is jó lehet. A hitelező oldaláról azt kell mérlegelni, hogy jó döntés lehet egy húszéves üzleti kapcsolat után elengedni egy féléves tartozás adott részét ahhoz, hogy folytatni lehessen az üzletet – vetette fel.
A legnagyobb baj az, hogy mind a csődöknél, mind a felszámolásoknál, mind a végelszámolásoknál sok a csalárd ügy, és ezek visszaszorításához nem elég erős a cégvezetői felelősségre vonás. Az ügyvezetők nincsenek rákényszerítve arra (hiába van a törvényben leírva), hogy addig indítsák meg a csődeljárást, amíg még a céges és saját vagyonuk fedezi a tartozásaikat. Kevés kivétellel nem sok szándék van az adósságok rendezésére. A hitelezők pedig nemigen számítanak arra, hogy egy cégvezetői felelősséget firtató hosszadalmas eljárás végén lesz még vagyon az adósnál, amiből kifizetné őket.
Rákérdeztünk a jogásznál, mit szólnak hozzá, hogy esetleg egyszerűsítené a kormány a végelszámolásokat. A Coface üdvözölné ezt, mert a piac tisztulna. De bíznak benne, hogy ezzel nem fognak tömegesen visszaélni – tette hozzá Czibor Zsolt.
