A gazdaság jól van
Nem versenyképes- ségi problémák állnak az ikerdeficit mögött, hanem az elmúlt évek fiskális ámokfutását követően az állam finanszírozási igénye – mondta előadásában Oblath Gábor közgazdász. Ezért a relatív ár- és bérszínvonal nem szállt el, vagyis ezek érdemi korrekciójára nincs szükség – fűzte hozzá a jegybank Monetáris Tanácsának tagja. Oblath szerint a szükséges gazdaságpolitikai korrekció jóval kevésbé fájdalmas a társadalom számára, mint egy esetleges piaci korrekció, ami a forintárfolyam zuhanását és a fizetések jelentős leértékelődését jelentené.
Parlagi politikai kultúra
Nincs ingyenebéd: a 2000 óta folytatott voluntarista gazdaságpolitika árát most alacsony növekedéssel, inflációval és romló életszínvonallal fizetjük meg – mondta A közpolitika forradalma Magyarországon című előadásában a CEU vezérigazgatója.
Fontos különbséget tett a volt pénzügyminiszter előadásában a közpolitika és a szó hagyományos értelmében használt politika között, és úgy vélte, a visegrádi országokban (V4) tapasztalható válságjelenségek mögött a két szféra kellő együttműködésének hiánya, illetve a politikai szféra túlterjeszkedése áll. Az átfogó és koherens közpolitikai reformjavaslatokat ugyanis a politika nem fogadta be, vagy hiteltelenül tálalta, így a V4-országokban hanyatlásnak indult a jogi kultúra, virágzik a korrupció, az érdemi döntések helyét pedig a látványpolitizálás foglalta el.
Ennél valamivel rosszabb a helyzet Bokros szerint hazánkban, ahol a Financial Times udvarias jelzőjét idézve elszigetelt, valójában parlagi a politikai kultúra, mivel az országot irányító elit és az értelmiség jó része még a régiós folyamatokat, reformkezdeményezéseket sem ismeri.
Bokros Lajos szerint alapvető különbség a mostani helyzet és a ’95-ös – szintén róla elnevezet – stabilizáció között az, hogy akkor még lehetett egyensúlyközeli pályára állítani a gazdaságot szerkezeti reformok nélkül. Puccsszerűen lehet stabilizálni, de szerkezeti reformokat csak nyilvánosan, a társadalom többségét meggyőzve vagy konszenzussal lehet végigvinni – említett egy fontos módszertani különbséget az egyetemi tanár.
A CEU vezérigazgatója az érdemi reformok lényegét az intézmények magatartásmintáinak megváltoztatásában látja. Úgy véli, hogy ennek nyomán javul a megreformált társadalmi alrendszerek által nyújtott szolgáltatások minősége, egyúttal azok igazságosabbak és költséghatékonyabbak is lesznek, így a reformok eredőjeként létrejöhet a makrogazdasági egyensúly is.
A mostani gazdasági helyzet legnagyobb pozitívuma, hogy mindenki belátta: vége ennek a ciklusnak – mondta Bokros Lajos, aki szerint leginkább az oktatás, a gyógyítás és a nyugdíj rendszere szorul reformra.
A tandíj önmagában kevés
A diáknak joga lesz minőséget követelni – ez a tandíj bevezetése mellett szóló egyik legfontosabb érve Bokrosnak, aki szerint erkölcsileg is helyes a díjfizetés, mivel a képzettebb szakemberek vélhetően többet keresnek majd kevésbé képzett társaiknál.
A volt pénzügyminiszter a tandíj bevezetésén túl azonnal megszüntetné a túlfejlesztett felsőoktatási intézményeket és alacsony színvonalú képzést eredményező fejkvótaalapú finanszírozást, és a felsőoktatásban tanítók közalkalmazotti státuszát. Bokros Lajos gyorsan bezárná a felesleges felsőoktatási intézményeket, mert a munkaerőpiacon csak sokára derül ki, hogy melyik iskola diplomája értéktelen, így a rossz egyetemek, főiskolák csak lassan mennének tönkre maguktól.
A volt pénzügyminiszter összehangolná az állami felsőoktatás kibocsátását a munkaerőpiac igényeivel, a rektorok kizárólagos jogává tenné az oktatók kiválasztását és fizetésük megállapítását. A CEU vezetője által javasolt rendszerben a felsőoktatási intézmények fizikai infrastruktúráját az intézmények fenntartói finanszíroznák, míg az oktatók bére a tandíjakból származna.
Bokros belső és külső értékelésnek vetné alá a tanárokat és az iskolákat: egyrészt a diákok minden félév után, de vizsga előtt értékelnék anonim módon oktatóik tevékenységét, másrészt minden intézményt nemzetközi bizottság akkreditálna. Így biztosítható lehet, hogy az intézmény tulajdonosai és az újonnan jelentkezők is pontosan tudják, mire számíthatnak.
Versengő biztosítók nélkül nem megy
Hasonlóan radikális és azonnali lépéseket tenne Bokros Lajos az egészségügyben. A sürgős eseteket leszámítva felfüggesztené a potyautasok – vagyis az egészségügyi hozzájárulást nem fizetők – ellátását, megszüntetné a súlyos pazarlást okozó ingyenes kórházi gyógyszerellátást, bezárná a felesleges kórházakat, és megszüntetné az állami egészségügyben dolgozók közalkalmazotti státuszát.
A volt pénzügyminiszter szerint az egészségügyi rendszer érdemi reformja elképzelhetetlen versengő magánbiztosítók nélkül, melyekben kötelező lenne a tagság, mivel csak a finanszírozás versenye tud átszivárogni a szolgáltatások oldalára. Bokros Lajos egyösszegű, legalább havi 10 ezer forintos ellátási díjat vezetne be a mostani hozzájárulások helyett, melyet elképzelése szerint a nyugdíjasoknak is fizetniük kéne (ennek alapja lehetne a 13. havi nyugdíj). Javaslatát azzal indokolta, hogy most fejenként és havonta az egészségügyi rendszer fenntartása mintegy 25 ezer forintba kerül, de a szolgáltatásokat igénybe vevő 10 millió magyar mindössze harmada finanszírozza a rendszert.
Kár volt a politikának előhozakodnia a vizitdíjjal, mert az szakmai kérdés: a többpénztáras modell – a biztosításokból már ismert önrészhez hasonlóan – automatikusan a vizitdíj bevezetéséhez vezetett volna.
Bokros szerint az így megreformált egészségügyben a szolgáltatók versenyeznének a pénztárakért, rajtuk keresztül pedig a betegekért.
Most politikai cukorka a nyugdíj
Elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése és a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése, különben a jelenlegi rendszer finanszírozhatatlan – közölte Bokros, aki évente felülvizsgálná a rokkantnyugdíjasok egészségi állapotát (ma is így van!) és megszigorítaná a rokkantosítás mostani rendszerét.
A korkedvezményes nyugdíjra jogosultak népes csoportjáról a szakértő úgy vélekedett, hogy a fokozottan veszélyes szakmák többletkockázatát bérben és egészségbiztosításban kell kompenzálni, nem pedig a nyugdíjrendszertől kell várni a megoldást. Hasonlóan gondolkodik Bokros a gyermeknevelés és a nyugdíjrendszer kapcsolatáról is: szerinte a nyugdíjrendszer alkalmatlan arra, hogy az anyák és a nagymamák gyermeknevelésben betöltött szerepét figyelembe vegye, így máshonnan kell várni ennek a problémának a megoldását.
Bokros szerint el kell érni, hogy mindenki komoly társadalmi alrendszerként beszéljen a nyugdíjrendszerről, mert az most „politikai cukorka”. A politikusi ígéretek ráadásul nemcsak felelőtlenek, de diszkriminatívak is, mert az állami nyugdíjemelés hátrányosan különbözteti meg a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagokat.
Előadása végén Bokros Lajos azt javasolta: nyissuk meg a munkaerőpiacot a januártól uniós taggá váló Bulgária és Románia polgárai előtt, mert így nem vádolható kétarcúsággal Magyarország, ráadásul ez jelenthet érdemi segítséget a határon túli magyarok számára.
