|
Nincs olyan személyi és pártpolitikai érdek, amely felülírhatja hatmillió bankbetétes érdekét – mondta Gál J. Zolitán a kormány múlt heti ülését követően. A kormányiszóvivő a betétesek érdekeire való hivatko-zással azokat az aggályokat igyekezett eloszlatni, amelyek szerint az Orbán-kabinet idején létrehozott szuperfelügyeletről, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről (PSZÁF) szóló jogszabály mostani módosításával igazából az előző kormány által kinevezett Szász Károly elmozdítása a cél. Noha az ominózus kormányülés nem fogadta el a PSZÁF előző évi tevékenységéről szóló jelentést sem (lásd külön írásunkat), a szóvivő inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy céljait tekintve a módosítás helyreállítja az ügyfelek bizalmát, “megerősíti a pénzügyi intézmények átláthatóságát, a rábízott idegen forrásokkal való gondos, körültekintő gazdálkodásának követelményét, és szigorítja az ellenőrzést”. Gál mindazonáltal adós maradt annak kifejtésével, hogy a jelenlegi jogszabály e kritériumoknak miben nem felel meg.
Az érvényben lévő törvény sürgős módosításának szükségességéről a pénzügyi szektorban nem lehetett hallani. Sőt, inkább az az általános vélemény alakult ki, hogy a korábbi kissé pipogya, a gondokat csak utólag követő felügyelet a 2000-es átszervezéssel “fogakat kapott”, morgolódás tehát a legkevésbé sem a felügyeleti hatalom gyengesége, hanem éppen túlzott erőssége miatt volt hallható. Hasonló véleményt fogalmazott meg rögvest a bejelentés után a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is, amely szerint nincs szükség változtatásra, a “PSZÁF a rendelkezésre álló eszközökkel eddig is megfelelően látta el a törvényben előírt feladatát, ezzel alapvetően hozzájárult a hazai bank-, biztosító-, tőkepiaci rendszer szilárd és stabil működéséhez”.
Kifogások hálója |
• EGYÜTTMŰKÖDÉS KORMÁNY ÁLLÍTÁSA: A PSZÁF vezetésében nincs meg a kellő együttműködési készség a kormánnyal. A PSZÁF ELLENÉRVEI: Mindenkor maximálisan együttműködtek a Pénzügymi-nisztériummal és más intézmé-nyekkel is. A felügyelet követke-zetesen konstruktív szolgáltató volt minden esetben, de a titokvédelmi szabályok alá eső adatokat nem adhatták ki. A jelenlegi törvényi előírások szerint a PSZÁF munkáját konkrét ügyekben egyetlen közigazgatási szerv sem vizs-gálhatja, kizárólag a bíróság. Az egyéb megkeresésekre napokon belül részletes, érdemi válaszokat adtak.
• GONDOSSÁG KORMÁNY ÁLLÍTÁSA: A PSZÁF a kötelező gondosság elmulasz-tásával vádolható a Magyar Fejlesztési Banknak (MFB) az Orbán-kormány alatt elszenve-dett 135 milliárd forintos vesz-tesége, a K&H Equitiesnél tapasztalható visszaélések, valamint az ingatlanszövetkezeti csődök kapcsán. A PSZÁF ELLENÉRVEI: A speciális állami fejlesztéseket végrehajtó, olykor össztársadal-mi szempontok miatt veszteséget elszenvedő MFB-nél célszerűségi (a bank eredményességét, kontra állami érdekeket fürkésző) vizsgálatot a PSZÁF nem folytathat. A K&H-ügyben a felügyelet feltárta a szabályta-lanságokat, megakadályozta a további viszszaéléseket, vagyis a nyomozati jogosítvánnyal nem rendelkező PSZÁF nem mulasztott, a kisbefektetők, bankbetétesek pénze nem került veszélybe. Az ingatlanszövetke-zetekkel kapcsolatban a felügye-let egyfelől rendszeresen felhívta a nyilvánosság figyelmét a kockázatokra, törvénymódosítást kezdeményezett a kisbefektetők védelme érdekében, s számos feljelentést is tett, másfelől pedig a törvény nem teszi lehetővé a szövetkezetek felügyeleti ellenőrzését.
• GAZDÁLKODÁS KORMÁNY ÁLLÍTÁSA: A PSZÁF gazdálkodása nem megfelelő, amint az a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) erről szóló jelentéséből is kiderül. A PSZÁF ELLENÉRVEI: A felü-gyeletet semmilyen gazdálkodási szabálytalanság kapcsán nem marasztalták el az elmúlt idő-szakban. A Kehi jelentését június 4-én elfogadta a kormány, s az azt követő kiegészítő vizsgálatok sem tártak fel semmiféle vissza-élést. A PSZÁF 2001. évi jelen-tését egyáltalán nem, s a 2002. évit is csak jelentős késéssel tárgyalta a kabinet (amely ez utóbbit nem fogadta el). |
|
ÉRVEK ÉS CÉLOK. A szóvivő érvelése, miszerint a jogszabály-módosításra a hatékonyabb ellenőrzés és a “kiskapuk bezárása” miatt van szükség, egyéb okokból is gyenge lábakon áll. Mint kiderült, a törvénymódosítás előkészületeibe éppen az érintetteket, a felügyelet szakembereit nem vonták be, sőt, nem is tájékoztatták őket a törvényalkotási munkáról. A kormány deklarált szándékai pedig valószínűleg a PSZÁF számára is elfogadhatóak lennének, hiszen a javaslat éppen a felügyeleti jogosítványok gyarapodásával járna a forszírozott gyakoribb ellenőrzések és a kötelezővé váló utóellenőrzés miatt, s az is a hatáskörüket bővítené, hogy az ingatlanszövetkezetekhez hasonló illegális betétgyűjtők felügyelete is hozzájuk kerülne. Sokat mondó apróság ugyanakkor, hogy – mint a PSZÁF közleménye fogalmaz – ezekről az elképzelésekről “nemhogy az elnök véleményét nem kérték ki, de a jelenlétében említést sem tettek róla”. A rohammunkában ráadásul e finomhangolásra már aligha lesz idő. A kabinet szándékai szerint ugyanis alig néhány nappal azután, hogy a múlt heti kormányülésen a javaslatok irányáról, a koncepcióról döntöttek, a módosítás szövege már e héten a parlament elé kerül, hogy január elsejétől már az új szabályok alapján működhessen a PSZÁF.
Amennyire elnagyoltnak hangoztak a hatékonyabb ellenőrzés megteremtéséről szóló tervek, olyan sokatmondóan kidolgozottak és részletesek voltak már a bejelentés pillanatában a PSZÁF vezetésének átszervezéséről szóló gondolatok. A kormány szándékai szerint az egyszemélyi vezetés helyett egy bizottság irányítaná a felügyeletet, e testület elnökét az országgyűlés választja, a tagjait pedig a köztársasági elnök nevezi ki. A módosítás az első értelmezések szerint gyakorlatilag Szász Károly menesztését vonná maga után, a jelenlegi elnök az átszervezés után vagy távozna, vagy egyszerűen elveszítené jelenlegi hatalmát. A szakmai testület mellett a hivatal operatív vezetését a köztisztviselő jogállású főigazgató végezné, akit a kormány nevez ki hat évre, posztját nyilvános pályázat útján töltetnék be.
A PSZÁF elnöke – első közleménye szerint legalábbis – átlátta, hogy az elképzelés az ő bőrére megy. Mint kifejtette, a kormányzati terv “rombolja a pénzügyi szervezetek ellenőrzésének rendszerét, a nemzetközileg nagyon fontosnak tartott felügyeleti függetlenséget”. Szász a politika szándékait vélte felfedezni a javaslatban. “Megnyugtató, hogy a PSZÁF és első számú vezetőjének lejáratására irányuló vádakat a jövőben nem lehet újból felhozni. A kormány, ragaszkodva az eredeti szándékokhoz, vélhetően ezért kényszerül olyan jogi megoldást találni, amely lehetővé teszi számára az intézmény közvetlenebb ellenőrzését” – fogalmazott az elnök. Hasonlóképpen látta a helyzetet az MNB is, amely szerint a “felügyelet indokolatlan átszervezése nem erősítené a stabilitást, éppen ellenkezőleg, inkább felesleges kockázatokat jelentene a pénzügyi rendszer biztonsága szempontjából”.
|
Bauer Tamás. Önmegtartóztatást javasol a kormánynak. |
A javaslat bejelentése után azonnal kitört a politikai vita is. Az ellenzéki pártok szerint “kilóg a lóláb”: az igazi cél az Orbán-kormány egyik kinevezettjének eltávolítása. Miként a fideszes Répássy Róbert fogalmazott, “Medgyessy Péter kormánya úgy döntött, hogy megindítja a leszámolást, és eltávolítja helyéről a bankbotrányt feltáró PSZÁF elnökét”. A politikus furcsa időbeli egybeesést látott a tervek nyilvánosságra hozatala és a miniszterelnökhöz közelálló Gyurcsány Ferenc Népszabadság-beli nyilatkozata között. Az MSZP egyik ideológusának számító sportminiszter a Fidesz interpretálásában meghirdette a “szocialisták hatalmi és üzleti érdekeit zavaró független intézmények és állami tisztségviselők elleni fellépést”. Tény, hogy Gyurcsány a lapnak – konkrét nevek említése nélkül – elmondta: szerinte több állami, közhatalmi szerv, illetve annak vezetője és alkalmazottja egymást is támogatva a “jobboldal antidemokratikus törekvéseit” szolgálja.
CÉLKERESZTBEN. Szász Károly egyébként – a szintén az előző kabinet által kinevezett legfőbb ügyésszel és a jegybankelnökkel együtt – szinte a 2002-es kormányváltás óta a koalíció bírálatainak középpontjában áll. Leginkább azt a – pénzügyi körökben is hallható – szemrehányást kapta, hogy ellenőrzései, döntései gyakran politikailag motiváltak, ám konkrét ügyet az ilyen vádakat megfogalmazók nem tudtak felhozni. Az elnök egyik korábbi állítása szerint a nézeteltérések már közvetlenül a választások után megkezdődtek: akkor az új pénzügyminiszter önkéntes távozásra kérte. Azóta rendszeresen jelentek meg olyan hírek, hogy az elnöknek mennie kell, a politikai bizalom megrendült iránta, de a kormányzat erre konkrét kezdeményezést nem tett, főként azért nem, mert a 2006-ig az országgyűlés által megválasztott vezetőt csak ugyanaz a szerv hívhatja vissza, és ehhez alapos indokot is kell prezentálni.
Déjá vu |
Az 1998-as Postabank-ügy, majd a Globex-ügy és a sorozatos brókercég csődök okozta hatalmas vihar után végül csendben távozott 1999-ben Tarafás Imre, az akkori Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) elnöke. A Járai Zsigmond vezette Pénzügyminisztérium, és maga a miniszterelnök, Orbán Viktor is egyre nyíltabban bírálta Tarafást azért, mert szerintük a felügyeleti munka nem volt elég hatékony, az állam és a befektetők számos esetben komoly veszteséget könyveltek el. Az ÁPTF rendre megcáfolta a vádakat, és legfőképpen azzal érvelt, hogy munkáját az érvényben lévő törvények alapján végezte, amelyek nem adtak jogosítványt erélyesebb fellépésre. A vádakkal a kormány végül “kiszekálta” Tarafást a posztjáról, aki végül a kormánnyal való elmérgesedett viszonyt látva önként távozott. Akkor azonban már javában folytak az előkészületei az egységes, integrált felügyeletet megteremtő jogszabály kidolgozásának, amellyel Tarafás esetleges további ellenállását lehetett volna letörni. |
|
Az alapos indok előállítására az elmúlt másfél évben a kormány-zat több kísérletet is tett – a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) jelentésben kifogásolta a PSZÁF gazdálkodását, a K&H-ban a nyár elején feltárt visszaéléseket illetően pedig a megelőzést hiányolta. E bírálatokat azonban valószínűleg a politikai vezetés sem ítélte elég erősnek ahhoz, hogy alapos indokként felhozza a parlamentben az elnök eltávolításához. A nyáron igazi politikai harc dúlt a háttérben a felügyeleti elnök sorsáról. Az MSZP “héjái” egyértelműen a gyors megoldás, a menesztés mellett érveltek, az SZDSZ viszont úgy látta, hogy – ha már korábban nem távolították el – a K&H-ügyben kiélezett viszonyok közepette a helyén kell hagyni Szász Károlyt. Érveik között leginkább az szerepelt, hogy a K&H-vizsgálat kellős közepén meneszteni az ellenőrzést végző hatóság vezetőjét, amellett, hogy nem elegáns, nem európai megoldás, még magas labdát is ad az ellenzéknek.
Fontos szempont volt az is, hogy számos, a kormányzat által informális úton megkeresett, s a posztra egyébként alkalmas szakember ingerülten utasította vissza az ajánlatot. Nem kívánták a nevüket egy politikai ügyben kompromittálni. A múlt hét eseményei azt igazolták, hogy megszületett a politikai kompromisszum az MSZP és az SZDSZ között. A kisebbik koalíciós partner vezetője, Kuncze Gábor ugyan a Világgazdaságnak elismerte, hogy eddig a liberális párt ellenállásán bukott meg a szocialisták kezdeményezése Szász Károly eltávolítására, ám a pártelnök a nyilatkozatában nem ellenkezett a kormány által most követett módszer, az átszervezéses menesztés ellen. Az SZDSZ-ben csak egy maroknyi “másként ellenálló” – élükön a párt belső ellenzékét képviselő Bauer Tamással – érvelt a megoldás ellen.
JÁRT ÚTON. Bauer az Inforádióban így nyilatkozott: a kormány e döntéssel az Orbán-kabinet által megkezdett úton jár. Az előző ciklusban ugyanis számos olyan pozícióra került szerinte bizalmi ember – a jegybankelnöktől kezdve a legfőbb ügyészen és az ombudsmanokon át egészen a PSZÁF-elnökig -, amelyekre, függetlenül attól, hogy kétharmados vagy csak feles parlamenti többség kellett-e a megválasztásukhoz, az Antall- és a Horn-kormány igyekezett politikailag semleges személyeket találni. Bauer szerint ezeknek az intézményeknek a függetlensége, a demokratikus rendszer stabilitása érdekében a kormánytöbbségnek önmegtartóztatást kellene tanúsítania, túl kellene lépnie azon, hogy azok politikailag elfogultan végzik-e a munkájukat. “El kell viselnünk azt, hogy a mandátumának lejártáig, adott esetben Szász Károly ül ebben a pozícióban” – fejtette ki a szabad demokrata politikus.