A legészakibb orosz kikötőváros elöljárósága az év elején hirdetett pályázatot egy olyan szobor megalkotására, amely mentes a politikától, ám valamilyen módon szorosan kötődik a murmanszki polgárok szívéhez, s így méltó arra, hogy a település alapításának 97. évfordulóján avassák fel. A zsűri végül a befutott közönségszavazatok alapján Szemjon (Simon) macska mellett döntött.
A nevezetes kandúr története az 1990-es évekre nyúlik vissza, és akkoriban óriási volt a sajtóvisszhangja, sőt a történetéből még novellát, sőt kisfilmet is kerekítettek. A cicust a gazdái magukkal vitték egy moszkvai kirándulásra. Az orosz fővárosban azonban valahogy lába kélt a jószágnak, és a család mély szomorúsággal a szívében tért haza nélküle. Hat és fél esztendő elteltével azonban Szemjon váratlanul feltűnt gazdái murmanszki lakásának ajtajában, és keserves nyávogással adta hírül hazatértét a közel 2000 kilométeres távolból.
Az úti batyujával a vállán bronzba örökített Simon kandúrt azonnal a szívükbe zárták a gyerekek. Bár mindössze két napja ül csak a Szemjonovszki-tó partján talapzatául állított padon, a kicsik már most bizton állítják, hogy minden kívánságukat teljesíti, amit titkon a fülébe suttognak. A hosszú útra induló zord tengerészek pedig a hajóra szállás előtt mind megsimogatják a buksiját – a biztos hazatérés reményében.
