A kormányfőnek tetszik a macsódiplomácia, mindig is ilyen külügyet akart, de a szájkaratézásnak már most vannak olyan mellékhatásai, amiket orvosolnia kell a tárcának. Az ostor a nagyköveteken csattan – írja az Index a magyar diplomáciát elemző cikkében.
Martonyi túl puha volt
A magyar külügy mára már több frontos háborút vív. Néha az olaszokkal vitatkozunk, máskor a franciákkal vagy éppen a svédekkel, spanyolokkal. És három olyan ország van, amelyikkel különösen kemények vagyunk: Ausztria, Románia és Horvátország, utóbbival a diplomáciai kapcsolataink már hivatalosan is mélyponton vannak.
A hírportál szerint Orbán Viktornak nem tetszett a korábbi külügyminiszter, Martonyi puha hozzáállása a magyar bírálatokra, így Szijjártó Péterre bízta a külügy vezetését, aki saját szemével látta, mi a baja Orbánnak Martonyival. Így azt is tudta, Orbán milyen külügyminisztert szeretne. Bár Martonyi után egy rövid ideig Navracsics Tibor vezette a külügyi tárcát, de Szijjártó érkezésével az ő embereit is elkaszálták.
Szijjártóhoz közeli munkatársai szerint a keményebb kiszólásaink mind reakciók voltak. Azt például nem lehet szó nélkül hagyni, ha Orbánt lenácizza valaki. A magyar külügy emellett úgy gondolta: ha nem keményen reagálnak ezekre a vádakra, akkor az őket bírálók egyre bátrabbak lesznek és még többen, még vehemensebben esnek neki a magyar vezetésnek.
Mindemellett Szijjártónál nincs szükség a kézi vezérlésre sem:
Péter nem egyeztetett előre a miniszterelnökkel, legfeljebb utána írta meg neki sms-ben, hogy mit reagált
– mesélte a sűrű szeptemberi napokról a miniszter egyik közvetlen munkatársa az Indexnek.
Puhítják a szájkaratét
A kemény hangú bekéretések és jegyzékátadások is hétköznapivá váltak. Volt olyan külföldi nagykövet, aki már úgy fogadta a hívást, hogy tudja, biztos azért keressük, mert mennie kell be. Maga a berendelés és a nagykövetek fogadása minden esetben rendkívül udvariasan történt, csak az üzenet volt kemény.
A portálnak nyilatkozó külügyi források szerint a menekültügyben sokan a magyar utat követnék, de politikai okokból nem tudják ugyanezeket meglépni. Ebből pedig azt szűri le a magyar külügy, hogy hamis az a kép, miszerint el lennének izolálva és senki nem állna velük szóba.
Egyszer például, amikor a magyar nagykövet a horvát félnek tiltakozásul átadta a szóbeli jegyzéket, akkor kifelé menet egy horvát külügyes odasúgta neki, hogy ne vegyék komolyan a horvátok beszólásait, mert most választási kampány van.
A régi simulékonyabb diplomáciához szokott nagykövetek azonban nehezebb helyzetben vannak, az ő teljesítményük ugyanis azon, hogy milyen viszonyban vannak az adott ország vezetésével.
Ezért is kellett Magyar Levente államtitkárnak turnéra indulnia, hogy Algériában, Tunéziában és Marokkóban próbálja megmagyarázni, hogy “a magyar kormányt félreértik” és “nem igaz az, ami a nemzetközi sajtóban lejön”, “mi nem vagyunk arab-és muszlimellenesek”.
