Gyakran tisztes választásokon szerzik meg a hatalmat, a széleskörű támogatottság nem kerül annyiba, mint a terror – olvasható a New York Timesban. A véleménycikkben egy sorban említik a török Erdogant, az orosz Putyint, a venezuelai Chavezt, a maláj Mahathir bin Mohamadot és Orbán Viktort. Az írást a Klubrádió vette észre.
A publicisztikában ilyenek olvashatóak, mint:
- Míg a 20. század diktátorai (mint Hitler, Sztálin vagy Mao) emberek millióit ölették meg, addig a modern diktátorok (mint Putyin, Erdogan, Chavez vagy Orbán) valójában „puha” despoták, akik összpontosítják a hatalmat, elfojtják az ellenzéket és kiiktatják a fékeket, illetve ellensúlyokat, viszont alig folyamodnak brutalitáshoz.
- A propagandát, a cenzúrát és a közvélemény tájékoztatásának más eszközeit vetik be, hogy meggyőzzék az embereket.
- A nyugatellenes érzelmekkel házalnak. Orbán pl. Európa politikai korrektségéről és hanyatló versenyképességéről gúnyolódott, miközben esdekelt az EU fejlesztési támogatásáért.
- Amikor a gazdaságnak jól megy, ezek a vezetők anyagi jutalmakkal fogják be a lehetséges bírálók száját. Nehezebb időkben jön a hírek megszűrése, a cenzúra.
- Tisztázni kell, hogy a Nyugat miként segíti ezeknek az autokratáknak az uralmát. Ha valaki a zsarnokok mellett lobbizik, akkor azt az üzleti etika súlyos megsértésének kell tekinteni.
A modern diktátorok elleni receptként a nyugati demokráciák által, az ország nyelvén indított médiát javasolják a cikk szerzői.
“Hello dictator!”
Pénteken már írtunk arról, hogy az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker a rigai uniós csúcsra érkező Orbán Viktort “Hello dictator!” felkiáltással köszöntötte. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke később azt mondta, ez egy “viccelődés” kettejük közt, Orbán “Helló, Grand Duke!”-nak szokta szólítani Junckert. A Grand Duke egyébként nagyherceget jelent, és Orbán Luxemburgra, mint nagyhercegségre utalhat vele, aminek Juncker korábban miniszterelnöke volt, mielőtt belebukott volna egy titkosszolgálati botrányba.
Ez egyébként ugyanakkor történt, amikor az EB-elnök csicskalángost adott a magyar miniszterelnöknek: